Áts Erika (hivatalosan Áts Zoltánné, szül. Bárczay Friderika; Miskolc, 1934. augusztus 11 - Budapest, 2020. november 22.) költő, író, műfordító, újságíró.
Élete, munkássága A régi magyar nemes bárczai Bárczay családba született. Édesapja Bárczay András földbirtokos, édesanyja Csiky Ágota, Csiky Gergely drámaíró unokája.
A család az ongaújfalui birtokán élt, majd a nők 1944-ben a háború elől nyugatra indultak. Először Celldömölkre mentek, ahonnan egy debreceni ménest Németországba szállító vonaton kísérőként, illetve tolmácsként helyet kaptak, így Erika az anyai nagyanyjával, édesanyjával és húgával kiutazott Németországba, a Baden-Württemberg tartománybeli Münsingenbe, ahonnan 1948-ban tért vissza.
Erika és húga mellett a kezdetektől – az úri családok szokásainak megfelelően – volt német kisasszony, és mivel a családban is mindenki tökéletesen beszélt németül, ezért a lányoknak a német a második anyanyelvük lett. Így ők Németországba már kitűnő német tudással mentek.
A kommunista hatalomátvétellel mindenüket elvesztették. Nagy szegénységben éltek Budapesten, mert a nagyapa nem dolgozhatott, nem kapott nyugdíjat, az édesanya csak a legalantasabb munkákhoz jutott. A lányok nem tanulhattak tovább, Erika nem mehetett egyetemre, a húga pedig már középiskolába sem. Ekkor fordult a család Major Tamáshoz, a Nemzeti Színház akkori igazgatójához segítségért, hogy Csiky Gergely fia kaphasson valamennyi méltányossági nyugdíjat, a dédunokája pedig beiratkozhasson a bölcsészkarra. Mindkét kérést teljesítették, így vették fel Erikát 1954-ben az ELTE germanisztika szakára, ahol azonban tanulmányait 1956-ban megszakította, és sosem fejezte be.
1959-tól a Magyarországi Németek Demokratikus Szövetségében dolgozott, 1972-ben a szövetség irodalmi szekciójának egyik alapítótagja. 1963-tól 1979-ig a Neue Zeitung, a magyarországi német nemzetiségi lap munkatársa majd főszerkesztő-helyettese, ebben az értelemben a modern magyar német irodalom gondozójának tekinthető. 1979-től a Budapester Rundschau főszerkesztő-helyettese volt 1992-ig, a lap megszűnéséig. Közreműködött az első magyar-német antológia, a Tiefe Wurzein (Mély gyökerek) 1974-es létrehozásában.
Ingmar Brantsch német író „a modern magyar német irodalom anyjának” nevezte. Fordítói munkájában a „sajátosan magyar” érzése hozzájárult a magyar, és ezzel együtt a magyarországi német irodalom megismeréséhez a német nyelvterületen, elsősorban a Német Demokratikus Köztársaságban. Egyik fontos fordítása volt Radnóti Miklós Erőltetett menet (Gewaltmarsch) című verse. Kalász Márton méltatta azt az ékesszólást, amellyel kísérteties erővel teremti meg verseit.
Főbb művei Karácsony. 1965 Tiefe Wurzeln. Antológia, 1974 Több nyelven, közös akarattal. Nemzetiségek a Magyar Népköztársaságban. Népművelési Propaganda Iroda, Budapest, 1976 Igele Bigele. Antológia, 1980 Die Linde, Zu zwei am Strand, Der Ästhet, Winterwalzer versek a magyar német szerzők Egy nyírfa vallomásai című gyűjteményében, 1980 Gefesselt ans Pfauenrad, Lehrbuchverlag, Budapest, 1981 Der Ästhet. Neue Zeitung, 1988 Dal a véka alatt. Budapest, 2010 Lied unterm Scheffel. Budapest, 2010 Hadd imádkozzam hozzád Ecce Homo
Jegyzetek
Források Gábor Kerekes: Ungenauigkeiten in den biographischen Beschreibungen von Erika Áts, Teil III; Neue Zeitung, 68 Jg. Nr. 33–34., 16. August 2024, Seite 8 Gábor Kerekes: Ungenauigkeiten in den biographischen Beschreibungen von Erika Áts; Neue Zeitung, 67 Jg. Nr. 51–52., 22. Dezember 2023., Seite 8 Erika Áts: Lied unterm Scheffel; VUdAK, Budapest, 2010
További információk
Kategória:Magyar költők Kategória:Miskolciak Kategória:1934-ben született személyek Kategória:2020-ban elhunyt személyek Kategória:Magyarországi németek Kategória:A Budapester Rundschau vezetői, újságírói Kategória:Német költők Kategória:Magyar műfordítók Kategória:Magyar hetilapszerkesztők