Virginia Hall Goillot (Baltimore (Maryland), 1906. április 6. – Rockville (Maryland), 1982. július 8.) amerikai titkosügynök volt a második világháború idején. A British Special Operations Executive (SOE) és az Egyesült Államok Stratégiai Szolgáltatási Hivatalának (OSS)Office of Strategic Services szolgálatában állt. Kódnevei: Marie Monin, Germaine, Diane, Marie of Lyon, Camille, Nicolas... voltak. Klaus Barbie – a „lyoni hóhér” – sohasem jött rá a nemzetiségére, de még a valódi nevére sem.
Élete
Virginia Hall 1906. április 6-án született Baltimore-ban, Maryland államban, Edwin „Ned” Lee Hall és felesége (egyben titkárnője), Barbara Virginia Hammel gyermekeként. Ned Hall apja, John W. Hall kilencéves korában csempészként utazott apja vitorlás hajóján, majd később gazdag üzletember lett. Volt egy négy évvel idősebb bátyja, John. Virginia közel állt családtagjaihoz, akik szeretettel „Dindy”-nek becézték. Iskolái befejezése után kezdetben írnok volt Varsóban az amerikai nagykövetségen, aztán Izmirben.
1912-ben Hall a Roland Park Country Schoolba kezdett járni, ahol középiskolás évei alatt az iskola évkönyvének, a Quid Nuncnak a főszerkesztője, majd végzősként osztályelnöke lett. Érettségi után a Harvard Egyetem Radcliffe College-ába és a Columbia Egyetem Barnard College-ába járt, ahol franciául, olaszul és németül tanult. A George Washington Egyetemen is tanult, ahol franciául és közgazdaságtant hallgatott. Európában szerette volna befejezni tanulmányait, ezért bejárta a kontinenst, és Franciaországban, Németországban és Ausztriában tanult. 1931-ben konzuli tisztviselőként kapott állást az Egyesült Államok varsói nagykövetségén. Néhány hónappal később Smyrnába (İzmir), Törökországba költözött. 1933-ban vadászat során baleset érte, véletlenül lelőtte a bal lábát. Miután a seb elhalt, lábát térd alatt amputálták, és műlábbal helyettesítették, amelyet „Cuthbertnek” nevezett el. A külügyminisztériumban folytatta munkáját konzuli tisztviselőként Velencében és Tallinnban, Észtországban.
Hall többször is megpróbálkozott azzal, hogy diplomata legyen az Egyesült Államok Külügyi Szolgálatánál, de nőket ritkán vettek fel. 1937-ben elutasították egy homályos külügyminisztériumi szabály miatt, amely tiltotta a fogyatékkal élők diplomata pozícióba való felvételét. Franklin D. Roosevelt elnökhöz intézett fellebbezése nem járt eredménnyel. 1939 márciusában lemondott a külügyminisztériumi állásáról, még mindig konzuli tisztviselőként.. A második világháború elején, 1940 februárjában Hall a francia hadsereg mentősofőrje lett. Franciaország 1940. júniusi veresége után Spanyolországba menekült, ahol megismerkedett George Bellows nevű brit hírszerző tiszttel, aki megadta egy „barátja” telefonszámát, így segítve munkát találni Angliában. Ez a barát Nicolas Bodington volt, aki az új Különleges Műveleti Végrehajtó Szervnél (SOE) dolgozott.. Hall 1941 áprilisában csatlakozott az SOE-hez, és a kiképzés után 1941. augusztus 23-án megérkezett a német megszállás alatt nem álló, akkoriban névlegesen független Vichy-Franciaországba. Ő volt a második női ügynök, akit az SOE F (Franciaország) részlege Franciaországba küldött, és az első, aki hosszabb ideig ott maradt. (Az SOE F részlege a második világháború alatt 41 női ügynököt küldött Franciaországba, akik közül 26 élte túl a háborút.)[a] Hall a New York Post riporterének álcázva magát; ez lehetővé tette, hogy interjúkat készítsen, információkat gyűjtsön és olyan cikkeket írjon, amelyek hasznos részletekkel szolgáltak a katonai tervezők számára. Lyonban telepedett le. Elfordult „elegáns párizsi ruhatárától”, hogy ne keltsen feltűnést, és gyakran gyorsan megváltoztatta megjelenését sminkkel és álruhával..
Hall a második világháborúban titkos ügynökként úttörő szerepet játszott, és elsajátította „az elérhetőség, a kapcsolatok szervezése, a megvesztegetni valók és a rejtekhelyek ajánlása, a menekülő ügynökök idegességének csillapítása és a rádiókészülékek elosztásának felügyelete” nehéz feladatait. Az általa alapított SOE-ügynökök hálózata (vagy kör) a Heckler nevet kapta. Újoncai között volt Jean Rousset nőgyógyász és Germaine Guérin, egy neves lyoni bordélyház tulajdonosa. Guérin több menedékhelyet is rendelkezésre bocsátott Hall számára, és továbbadta azokat az információkat, amelyeket ő és női alkalmazottai a bordélyházat felkereső német tisztektől hallottak.. Az SOE hivatalos történésze, M. R. D. Foot szerint minden sikeres titkos ügynök mottója a „dubito, ergo sum” („Kételkedem, tehát vagyok”) volt. Hall hosszú ideig tartó, elfogás nélküli franciaországi tartózkodása jól illusztrálja óvatosságát. 1941 októberében veszélyt érzett, és nem vett részt a SOE ügynökeinek marseille-i találkozóján, amelyet a francia rendőrség rajtaütött, és tucatnyi ügynököt elfogott. E kudarc miatt Hall SOE azon kevés ügynökének egyike lett, aki még mindig szabadon mozgott Franciaországban, és az egyetlen, aki információkat tudott továbbítani Londonba. George Whittinghill, egy lyoni amerikai diplomata, engedélyezte neki, hogy jelentéseket és leveleket csempésszen Londonba a diplomáciai táskában.Az 1941–42-es tél Hall számára nyomorúságos volt. Egy levelében azt írta, hogy ha az SOE küldene neki egy darab szappant, akkor „nagyon boldog és sokkal tisztább” lenne. Az SOE rádiós operátorának távollétében az amerikai diplomáciai csomaghoz való hozzáférése volt az egyetlen lehetőség a Franciaországban tartózkodó kevés ügynök számára, hogy kapcsolatba lépjenek Londonnal. Továbbra is kapcsolatokat épített ki Dél-Franciaországban. Segített Peter Churchill és Benjamin Cowburn SOE-ügynököknek rövid küldetéseikben, és mindkettőtől nagy elismerést kapott. Amikor egy Georges Duboudin nevű SOE-ügynököt Lyonba küldtek, amatőrnek és laza biztonsági érzékűnek ítélte, ezért kerülte a kapcsolatot vele, és nem volt hajlandó bemutatni őt kapcsolataiknak. Amikor az SOE központja utasította, hogy Duboudin felügyelje őt, azt mondta az SOE-nek, hogy „hagyják békén”. A lehető legkevesebbet dolgozott együtt Philippe de Vomécourt-tal, aki bár hiteles francia ellenállási vezető volt, laza volt a biztonság terén és grandiózus ambíciókkal rendelkezett. 1942 augusztusában Richard Heslop, a SOE ügynöke találkozott vele, és úgy írta le, mint egy „lányt” (36 éves volt), aki egy komor lakásban élt. Amikor a gyanakvó Heslop megkérdezte, ki az a „Cuthbert”, a nő megmutatta a fából készült műlábát az asztallábhoz ütögetve, ami üreges hangot adott. Heslop rá támaszkodott, hogy megkönnyítse a kommunikációt más ügynökökkel.
Hall másik feladata az volt, hogy segítsen a lelőtt vagy Európában lezuhant brit pilótáknak a szökésben és az Angliába való visszatérésben. A Lyonba eljutott pilótáknak azt mondták, hogy menjenek az amerikai konzulátusra, és mondják, hogy „Olivier barátjai”. „Olivier” Hall volt, aki Guérin bordélytulajdonos és más barátai segítségével több tucat pilótát rejtett el, etetett és segített Franciaországból a semleges Spanyolországba, majd onnan vissza Angliába szökni.
A franciák „la dame qui boite” (a sánta hölgy) becenevet adták neki, a németek pedig a legkeresettebbek listájára tették. Hall megtudta, hogy a francia rendőrség által 1941 októberében letartóztatott 12 ügynököt a Bergerac közelében található Mauzac börtönben tartják fogva. Georges Bégué rádiós operátor csempészte át Hallnak a foglyok leveleit, aki Gaby Blochot, Jean-Pierre Bloch fogoly feleségét kérte fel a szökés megtervezésére. Bloch gyakran látogatta a börtönt, hogy ételt és egyéb tárgyakat, köztük szardínia konzerveket vigyen férjének. A szardíniakonzervek és a becsempészett szerszámok segítségével Bégué kulcsot készített a barakkok ajtajához, ahol a foglyokat tartották. Hall, aki túl ismert volt ahhoz, hogy meglátogassa a börtönt, biztonságos házakat, járműveket és segítőket szervezett.
A foglyok 1942. július 15-én szöktek meg, és miután egy intenzív embervadászat alatt az erdőben rejtőztek, augusztus 11-én Lyonban találkoztak Hall-lal. Onnan Spanyolországba csempészték őket, majd onnan vissza Angliába. Az SOE történésze, Foot a szökést „a háború egyik leghasznosabb ilyen jellegű műveletének” nevezte. A szököttek közül többen később visszatértek Franciaországba, és a SOE hálózatainak vezetőivé váltak.A németek dühösek voltak a Mauzac-i börtönből történt szökés és a francia rendőrség lazasága miatt, ami lehetővé tette a szökést. A Gestapo 500 ügynökkel árasztotta el a franciaországi Vichy-t, az Abwehr pedig fokozta a műveleteit, hogy beszivárogjon és megsemmisítse a kialakulóban lévő francia ellenállást és a SOE hálózatokat. A németek Lyonra, az ellenállás központjára koncentráltak. Hall a francia rendőrséggel való kapcsolataival számolt, hogy megvédjék, de a németek nyomására rendőrségi kapcsolata már nem volt megbízható.
1942 májusában Hall beleegyezett abba, hogy a párizsi székhelyű, francia vezetésű ellenállási mozgalom, a Gloria Network üzeneteit továbbítsa a londoni SOE-nek. A Gloriaba augusztusban Robert Alesch, egy római katolikus pap és az Abwehr beszivárgó ügynöke elfogta a mozgalom vezetőit. Alesch augusztusban kapcsolatba lépett Hall-lal is, azt állítva, hogy a Gloria ügynöke, és látszólag nagy értékű információkat kínált. Hallnak kétségei voltak Alesch-sel kapcsolatban, különösen miután megtudta, hogy a Gloria-t felszámolták, de végül meggyőződött a férfi jó szándékáról, akárcsak az SOE londoni központja. Alesch beépült Hall kapcsolati hálózatába, ami vezetett a rádiós operátorok elfogásához és hamis üzenetek küldéséhez Londonba a nő nevében.1942. november 7-én az amerikai konzulátus Lyonban közölte Hall-lal, hogy a szövetségesek hamarosan megkezdik az észak-afrikai inváziót. Másnap a németek elfoglalták Vichy-Franciaországot. Hall, aki helyesen sejtette, hogy a Gestapo és az Abwehr fokozni fogja az elnyomást, senkinek sem szólva, még a legközelebbi ismerőseinek sem, elmenekült Lyonból. Vonattal menekült Lyonból Perpignanba, majd egy vezetővel átkelt a Pireneusok 7500 láb magas hágóján Spanyolországba, két nap alatt 50 mérföldet téve meg jelentős kényelmetlenségek közepette.
Hall menekülése előtt jelezte az SOE-nak, hogy reméli, „Cuthbert” nem fogja zavarni az útján. Az SOE nem értette a utalást, és így válaszolt: „Ha Cuthbert zavar, semmisítsd meg!” Spanyolországba érkezése után a spanyol hatóságok letartóztatták illegális határátlépésért, de az amerikai nagykövetség végül elérte szabadon bocsátását. Egy ideig Madridban dolgozott az SOE-nak, majd 1943 júliusában visszatért Londonba, ahol csendben a Brit Birodalom Rendjének tiszteletbeli tagjává (MBE) nevezték ki. Londonba visszatérve a SOE vezetői elutasították Hall kérését, hogy ügynökként visszaküldjék Franciaországba. Szerintük kompromittálódott, és túl nagy kockázatot jelentett. Hall azonban rádiós tanfolyamot végzett, és munkát keresve felvette a kapcsolatot az amerikai Stratégiai Szolgálat Hivatalával (OSS). Az OSS különleges műveleti részlege alacsony rangú és alacsony fizetésű hadnagyként alkalmazta, és 1944. március 21-én visszatért Franciaországba, ahol motoros fegyveres csónakkal érkezett Beg-an-Fry-ba, Roscofftól keletre, Bretagne-ban. Műlába miatt nem tudott ejtőernyőzni.