A Felső-Magyarországi FejedelemségHadtörténelmi közlemények, Volume 118, Issues 3-4, Hadtörténeti Intézet és Múzeum, 2005, p. 409 a középkori Magyar Királyság területén a 17. században fennálló oszmán vazallus állam, amelyet Thököly Imre fejedelem irányított.
Háttere Az 1664-es vasvári béke után a magyarság Habsburg-dinasztia iránti hűsége hanyatlásnak indult. A magyar nemesség elégedetlen volt amiatt, hogy I. Lipót császár nem volt hajlandó kamatoztatni a szentgotthárdi csatában aratott győzelmet, hogy minél több magyar földet szabadítson fel az oszmánok alól, és az ezt követő birodalmi kormányzást a magyarok érdekeivel ellentétesnek tekintették. 1671-ben a lázadást sikeresen meghiúsították. Egy évvel később azonban Teleki Mihály sikeresebb lázadást vezetett. 1673-ban a császár Johann Caspar von Ampringen teuton nagymestert nevezte ki a királyi Magyarország kormányzójává, kiváltva a hűtlen nemesek és protestánsok kemény fellépését, ami tovább fokozta a magyar nemesség haragját a Habsburgokkal szemben. 1680-ban Thököly Imre a lázadás vezéralakja lett, amelyet az oszmán állam és az Erdélyi Fejedelemség kezdett támogatni és fenntartani.
Alapítás és történelem A fejedelemséget 1682. november 19-én hozták létre.J. János Varga, A fogyó félhold árnyékában, Gondolat, Budapest, 1986, p. 31 A fejedelemség vezetői beleegyeztek, hogy évente 20 000 aranyat fizetnek az oszmánoknak hadi támogatásért cserébe a Habsburgokkal szemben. 1685-ben Thököly vereséget szenvedett Eperjesen, a törökök pedig Lipót császárral folytatott korábbi tárgyalásai miatt bebörtönözték, így birodalma megszűnt.
Jegyzetek
Fordítás
Kapcsolódó szócikk Keleti-Magyar Királyság
Kategória:Török hódoltság