Karl Friedrich Bachmann (Altenburg, 1785. január 24. – Kreuznach, 1855. szeptember 20.) német filozófus és ásványtani tudós.
Életrajza Altenburgban született, az ottani gimnáziumot látogatta, 1803-tól Jénában tanult, később Drezdában tartózkodott. 1808-ban Heidelbergbe ment, azonban a tanszék elnyerése helyett magántanító lett Bern közelében.
1810-ben bölcsészeti tudorrá avatták Jenában, 1812-ben ugyanott rendkívüli tanár, s 1813-ban az erkölcstan és politika rendes tanára lett. Első előadásaiban egyetértett Schellinggel és Hegellel, azonban már pár évvel később észrevehetően eltért eredeti álláspontjától, s Kant nézetéhez tért vissza. Ezen álláspontját képviseli két legnevezetesebb munkájában: Ueber die Hoffnung einer Vereinigung zwischen Physik und Psychologie (Utrecht, 1821) és System der Logik (Lipcse, 1828), melyet 1831-ben orosz nyelvre fordítottak.
Arisztotelész logikájának tanulmányozása által meggyőződött arról, hogy Hegel bölcsészete a logikai gondolkozásra nézve nagyon hátrányos, s ezt bebizonyítandó következő művével állt elő: Ueber Hegel’s System und die Nothwendigkeit einer nachmaligen Umgestaltung der Philosophie (Lipcse, 1833). A filozófián kívül az ásványtannal is behatóan foglalkozott, s e téren is több apró művet bocsátott közzé. 1832-ben az altenburgi ásványtani társaság és az ásványtani gyűjtemény igazgatója, s 1837-ben altenburgi titkos udvari tanácsos lett.
1824, 1828, 1838 és 1845 nyári szemeszterében a Jénai Egyetem rektora volt.
Művei Über die Philosophie meiner Zeit (Jena, 1816) Ueber die Hoffnung einer Vereinigung zwischen Physik und Psychologie (Utrecht, 1821) System der Logik (Lipcse, 1828) Ueber Hegel’s System und die Nothwendigkeit einer nachmaligen Umgestaltung der Philosophie (Lipcse, 1833)
Jegyzetek
Források
Kategória:Német filozófusok Kategória:Német mineralógusok Kategória:1785-ben született személyek Kategória:1855-ben elhunyt személyek