350px|bélyegkép|A globális átlaghőmérséklet változása az utóbbi kétezer évben
Az 536-os globális lehűlés az átlaghőmérséklet hirtelen visszaesése volt, elsősorban az északi féltekén, amely i. sz. 536-ban kezdődött és nagyjából 560-ig tartott. Oka valószínűleg legalább három, egymást követő nagy vulkánkitörés volt, amelyek hatalmas mennyiségű hamut és szulfáttartalmú aeroszolt lövelltek az atmoszférába, elnyelve ezzel a földfelszínt érő napsugárzás egy részét. Az első kitörésre 535 végén vagy 536 elején került sor. A bizánci és kínai krónikások elhomályosult napról, száraz ködről, szokatlanul alacsony nyári hőmérsékletről és alacsony termésről adtak hírt. 536 nyarán az átlaghőmérséklet 2,5 °C-kal maradhatott el az azt megelőző évekétől. A fokozatosan normalizálódó éghajlatot 539/540-ben újabb vulkánkitörés hűtötte le, becslések szerint 2,7 °C-kal. Egyes bizonyítékok szerint a hűvös időszakot 547-ben egy harmadik kitörés nyújtotta meg. Ez a "kora középkori kis jégkorszak" éhínséget hozott magával és a Földközi-tenger vidékének lakosságát ezenfelül az első jelentős pestisjárvány, valamint az elhúzódó itáliai gót háború is sújtotta. Mindezen események alapján Michael McCormick történész szerint 536 volt a világtörténelem legrosszabb korszakának kezdete vagy annak a legrosszabb éve.
Bizonyítékok A kortárs bizánci történetíró, Prokopiosz vandál háborút leíró krónikája szerint 536-ban "a legszörnyűbb csodajel történt. A Nap egész évben fényesség nélkül világított, mint a Hold és egészen úgy nézett ki, mint napfogyatkozás idején, mert kibocsátott sugarai nem voltak tiszták".
538-ban a római Cassiodorus azt írta egy levelében, miszerint See: "25. Senator, Praetorian Praefect, to his deputy Ambrosius, an Illustris." a nap sugarai gyengék és kékes színűek voltak; az árnyékok délben sem látszottak; a napsütésnek alig volt heve; a telihold sem ragyogott; az évszakok összezavarodtak, télen nem voltak viharok, tavasszal enyhülés, nyáron forróság; az ég furcsa színű volt, mintha folyamatosan felhős lenne; aratáskor fagyott és a szőlő savanyú maradt. A következő leveleiben már az éhínség enyhítéséről ír.
A 12. században élő Szír Mihály (1126–1199), a szír ortodox egyház pátriárkája azt írta, hogy 536–537-ben a Nap elsötétült és másfél éven át csak gyengén világított. A gyümölcsök nem értek meg, a bor olyan volt, mintha savanyú szőlőből készült volna.
Az Ír évkönyvek szerint 536-ban, illetve 536-tól 539-ig nem volt elég kenyér.Gaelic Irish Annals translations
A 10. századi Annales Cambriae így ír az 537-es évről: A camlanni csata, ahol Arthur és Medraut elesett, és nagy halálozások voltak Britanniában és Írországban."
Kínában augusztusban hó esett, ami miatt csak későn tudták betakarítani a termést.
A korabeli krónikákat alátámasztják a dendrokronológiai vizsgálatok. Az írországi tölgyek évgyűrűin látszik, hogy 536-ban abnormálisan keveset nőttek, majd helyzetük részleges normalizálódása után 542-ben ismét igen vékonyak az évgyűrűk.Baillie, M.G.L. (1994). "Dendrochronology Raises Questions About the Nature of the AD 536 Dust-Veil Event." The Holocene fig. 3 p. 215 A grönlandi és antarktiszi jéglerakódásokban érezhetően megnő a szulfátok koncentrációja az 534. (± 2) év körül.
Lehetséges okok Az 536-os időjárási anomáliát a kezdetektől fogva vulkánkitöréssel, esetleg meteor- vagy üstökösbecsapódással próbálták magyarázni. A 2015-ben az antarktiszi jégben talált szulfátkiülepedés azonban az első elmélet javára látszik eldönteni a vitát. Arra a kérdésre azonban, hogy melyik vulkán tört ki, egyelőre nem sikerült megnyugtató választ adni.
Az egyik lehetséges jelölt az új-guineai Rabaul, amelynek volt ebben az időszakban egy kitörése, azonban a radiokarbonos kormeghatározás ezt valamivel későbbre, 667-699 közé tette. A Krakataunak volt egy 416-ra datált kitörése, de az időpont meghatározása lehet téves is. A tengerfenék üledékének vizsgálata azonban kizárta, hogy 535 körül jelentősebb aktivitása lett volna a vulkánnak. Egy másik jelölt az El Salvador-beli Ilopango kaldera, amelynek nagy kitörését 429-433 közöttre sikerült leszűkíteni. Svájci gleccserek jégmintáit analizálva izlandi vulkánok is szóba jöhetnek, azonban hamujuk azonosítása és a svájci gleccserjég kronológiája igen bizonytalan.history.com
Következmények Az 536-ban kezdődő lehűlés és azt követő éhínség számos törtélemi eseményt indíthatott el, legalábbis az elméletek szerint. A Skandináviában előkerülő, ebből az időszakból származó aranykincsleletek talán az isteneknek ajánlott áldozatok, hogy adják vissza a napfényt. Az események emlékezete az olyan mitológiai történéseket is befolyásolhatta, mint a Ragnarök, a világvége, ahol a Nap megfeketedik (vagy más verzió szerint Fenrir óriásfarkas megeszi a Napot).Ström, Folke: Nordisk Hedendom, Studentlitteratur, Lund 2005,
Más – egyáltalán nem bizonyított – spekulációk szerint az éghajlatváltozás megzavarta a sztyeppe élővilágát, az ottani rágcsálók a városok közelébe húzódtak és így indulhatott el az 541-ben kezdődő iusztinianoszi pestisjárvány, amely a Bizánci Birodalom lakosságának negyedét elpusztította. Ugyanez az éhínség űzte volna nyugatra az avarokat és a mongolokat, ez gyengítette meg a perzsa Szászánida dinasztiát és az indiai Gupta Birodalmat. Ez vezetett volna az iszlám felemelkedéséhez, a türk törzsek terjeszkedéséhez, Amerikában pedig Teotihuacán bukásához.
Jegyzetek
Irodalom
Levy, David (ed.), The Scientific American Book of the Cosmos, , 2000
Fordítás
Kategória:Klímaváltozás Kategória:Vulkanizmus, magmatizmus