A 2023. október 7-i Izrael elleni meglepetésszerű terrortámadás során gázai palesztin fegyveresek megszállták a dél-izraeli Nir Oz kibucot. Sok lakót meggyilkoltak, házakat égettek fel és civileket raboltak el. A The New York Times szerint a nagyjából 400 lakos közül 180-at öltek meg vagy hurcoltak el túszként. A Jerusalem Post 80-ra becsülte a Nir Ozból elraboltak számát. Egy veterán haditudósító arról számolt be, hogy "Nir Oz lakosságának mintegy negyedét meggyilkolták, elrabolták vagy nagyon súlyosan megsebesítették. Akik túlélték, azoknak nincs hova hazatérniük."

Az október 7-i támadás hátterének megértéséhez több mint egy évszázaddal kell visszatekinteni. A modern izraeli–palesztin konfliktus gyökerei a 19. század végének cionista mozgalmáig, az első világháború utáni brit mandátumrendszerig, valamint az arab és zsidó nemzeti törekvések egymással való összeütközéséig nyúlnak vissza.

A 19. század végén Európában megerősödő cionista mozgalom célja egy zsidó nemzeti otthon létrehozása volt Palesztinában, amelyhez a zsidóság történelmi és vallási kötődése is kapcsolódott. A következő évtizedekben egyre több zsidó vándorolt a térségbe, különösen Kelet-Európából. A bevándorlás az 1930-as években a náci üldözések és a holokauszt előtti európai antiszemitizmus miatt tovább gyorsult. A brit mandátum idején a zsidó népesség aránya az 1917-es kevesebb mint 10 százalékról 1947-re több mint 30 százalékra nőtt.

A palesztin arab lakosság számára a folyamat egyre komolyabb politikai és egzisztenciális konfliktust jelentett. A helyi arab társadalom saját függetlenségét és politikai önrendelkezését követelte, miközben egyre erősebben ellenezte a zsidó bevándorlás és a földátadások növekedését. A brit mandátumrendszer egyszerre támogatta a „zsidó nemzeti otthon” létrehozását és ígért jogokat az ország arab lakosságának, miközben nem született olyan politikai rendezés, amely mindkét közösség nemzeti törekvéseit össze tudta volna egyeztetni. A feszültség az 1930-as évektől fegyveres konfliktusokba és erőszakba torkollott.

1947-ben az Egyesült Nemzetek Palesztina felosztását javasolta egy zsidó és egy arab államra, Jeruzsálem pedig különleges nemzetközi státuszt kapott volna. A zsidó vezetés elfogadta a tervet, a palesztin arab vezetés és a környező arab államok viszont elutasították azt. A brit kivonulás közeledtével a zsidó és arab közösségek közötti erőszak teljes körű háborúvá alakult.

1948-ban létrejött Izrael Állam, majd kitört az első arab–izraeli háború. A háború következtében a palesztin arab lakosság tömegesen menekült el, illetve számos esetben elűzték otthonából; az ENSZ történeti összefoglalója szerint a palesztin arab népesség több mint fele vált menekültté vagy kényszerült elhagyni lakóhelyét. A palesztinok ezt az eseménysorozatot Nakbának, vagyis „katasztrófának” nevezik.

Az 1948-as háború után sem jött létre a tervezett palesztin arab állam. Az 1967-es háború újabb fordulópontot jelentett: Izrael elfoglalta a Ciszjordániát, Kelet-Jeruzsálemet és a Gázai övezetet. Ezzel egy újabb, máig meghatározó konfliktusforrás alakult ki: a palesztin területek izraeli ellenőrzése és az ezekhez kapcsolódó településpolitika, területviták és palesztin önrendelkezési törekvések.

A következő évtizedekben a konfliktus több formában folytatódott: palesztin fegyveres szervezetek támadásai, izraeli katonai műveletek, megszállás, településbővítés, terrortámadások, rakétatámadások és civil lakosságot érintő erőszak váltották egymást. A palesztin társadalomban közben generációkon keresztül fennmaradt a menekültség, a területvesztés, a megszállás és az önálló államiság hiányának tapasztalata.

Ebben a történelmi és politikai környezetben vált a Hamász a palesztin fegyveres ellenállás egyik meghatározó szereplőjévé. A Gázai övezetet a Hamász 2007 óta ellenőrzi, miközben Izrael és Egyiptom szigorú korlátozásokat vezetett be a terület határain. A konfliktus az ezt követő években is több háborús eszkalációhoz vezetett.

2023. október 7-én a Hamász és más palesztin fegyveres csoportok nagyszabású támadást indítottak Dél-Izrael ellen. A támadók a Gázai övezet határkerítésén több ponton áttörtek, izraeli katonai létesítményeket, településeket és egy zenei fesztivál résztvevőit is megtámadták. Az ENSZ vizsgálóbizottsága szerint körülbelül 1200 ember halt meg, és 252 embert hurcoltak túszként a Gázai övezetbe. A bizottság megállapítása szerint a támadás során civileket is szándékosan támadtak, és a túszejtés háborús bűncselekménynek minősül.

Az október 7-i támadás tehát nem önmagában álló esemény volt, hanem egy több mint száz éve tartó, területért, biztonságért, nemzeti önrendelkezésért és államiságért folyó konfliktus új és rendkívül véres fejezete. A történelmi háttér magyarázatot adhat arra, hogy milyen sérelmek, politikai folyamatok és konfliktusok vezettek az eseményekig, de önmagában nem igazolja a civilek elleni támadást vagy a túszejtést.

Az október 7-i támadás után Izrael háborút indított a Hamász ellen a Gázai övezetben, amelynek következtében a konfliktus nagyságrendje minden korábbit meghaladó háborúvá szélesedett, és a palesztin civil lakosság körében is rendkívül súlyos veszteségeket és tömeges elmozdulást okozott.

A konfliktus történetének megértéséhez ezért az október 7-ét nem érdemes sem egyetlen napra, sem kizárólag a Hamász 2023-as döntésére visszavezetni. Ugyanakkor a korábbi történelmi sérelmek és politikai konfliktusok magyarázó háttérként szolgálnak, nem pedig az október 7-i civilek elleni erőszak igazolásaként.

Hivatkozások

Fordítás

Kapcsolódó szócikkek Beéri mészárlás Náhál Oz-i mészárlás Kfar Aza-i mészárlás Mészárlás a Re’im zenei fesztiválon Nirimi mészárlás Holiti mészárlás Kiszufimi mészárlás Szderóti csata Zikimi csata Palesztin alagútháború a Gázai övezetben

Kategória:Webarchive sablon Wayback Machine linkkel Kategória:Lapok ellenőrizetlen fordításokkal Kategória:2023-as Izrael–Hamász háború