Krasznay Gábor Imre (1821 – Nyíregyháza, 1890. szeptember 27.) ügyvéd, megyei főjegyző, honvédszázados, Szabolcs megye honvédegyletének elnöke és Nyíregyháza polgármestere (1873–1890). Az 1848/1849-es forradalom és szabadságharc idején a 48. honvédzászlóalj főhadnagyaként szolgált, egészen a komáromi vár 1849. október 2-es feladásáig. 1873. január 9/10-én választották meg Nyíregyháza polgármesterévé. Az 1870-es években többek közt az ő hozzájárulásával vált 1876-ban a város megyeszékhellyé. Római katolikus vallása ellenére sikeresen vezette az evangélikus többségű várost.

1885. nyarán szélütés érte, és 1890. szeptember 27-én halt meg. Utódjául a már Krasznay betegsége alatt is munkálkodó Bencs Lászlót (1890–1901) választották.

Élete

Származása, családja A Krasznay családról az első visszavezethető okmány 1461-re tehető, egy K. Litteratus András nevű felmenőig. A Krasznay-ak I. Miksa királytól 1573. szeptember 20-án kapták címeres nemesítő levelüket, Kraszna, Szatmár és Szabolcs vármegyékben voltak földbirtokosok. Krasznay Gábor apja, Krasznay Ferenc (1780-1846) szigorú katolikus nevelésben részesítette, anyja marusi Olasz Erzsébet (1797-1852), régi kemecsei nemesi család sarja volt. 10 testvére közül ő volt a családban az ötödik. Fivérei közül jó kapcsolatot ápolt Krasznay Péterrel és Krasznay Ádámmal. 1873-ban feleségül vette Nagy Gizellát, de gyermekük nem született.

1848/1849 alatt és után Az 1848/1849-es Forradalom és Szabadságharcban, Nagykállóban 1848. szeptember 10-én alakult meg a 48. zászlóalj, ahol főhadnagyként, 1849. június 1-től századparancsnokként szolgált. A zászlóalj végül október 2-án Komáromban tette le a fegyvert, ahonnan saját kocsijával tért haza birtokaira. 1849. novemberétől, az önkényuralom idején nem vállalt hivatalt, Nyíregyházán ügyvédi irodát vezetett. Rendszeresen találkozott bajtársaival, gyakran meglátogatta Gáván élő parancsnokát, Rakovszky Sámuel ezredest.

Munkálkodása

Választása Az 1867-es Kiegyezés után lehetőség nyílt Magyarország, így Szabolcs vármegyéjének újrarendezésére is. A megye alispánja Bónis Barnabás lett. Krasznay már ekkor kiemelkedő tagja a város polgári életének; választásával egyetemben a városi iskolaszék elnöke, 1870 és 1874 között a Polgári Olvasó Egylet elnöke, később a kaszinó-egylet választmányának tagja volt. Szabolcs vármegye számára két lehetőség állt székhelynek: Nagykálló és Nyíregyháza. Az 1871. XXXI. törvény azonban ez utóbbit tette meg a megyei bíróság székhelyéül – alapot adva később a város megyeszékhellyé tételének.

Bónis Barnabás hozzájárulásával, a közbizalom 1873. január 9-én Krasznay Gábort választotta Nyíregyháza polgármesterének. Nyíregyháza ekkor főként evangélikus-református vallású volt, és konfliktusok forrását lehetett előrelátni Krasznay római katolikus jellemével szemben, és először ő sem igényelte a hivatalt. Lukács Ödön kortárs történetíró így írja le választásának körülményeit:E hó hátra levő része nagy részben a tisztviselők jelölésével folyt le. Nagy gondot adott a polgármester választásának kérdése. A helyzetet uraló párt köztiszteletben álló s nagy népszerűségnek örvendő elnöke Krasznay Gábor körül csoportosult, fel is szólittatott a jelöltség elfogadására, azonban ő hivatkozva különösen nyilvános szereplésre nem vágyakozó természetére, továbbá anyagi helyzetére, a jelöltséget elfogadni sok ideig vonakodott; úgy, hogy hosszas kérelem után csak is a minden oldalról reá nyomakodó erkölcsi pressió hatása alatt inkább kényszerűségből, mint jókedvéből vállalta azt el s el kell ismerni, hogy nagy áldozatot hozott, egyéni helyzetét tekintve, midőn végre'a bizalomnak engedve, a jelöltséget elfogadta.

Polgármesterként Polgármestersége alatt lett végül 1876-ban Nyíregyháza megyeszékhely; ő vette át a mai formájában látható, emeletessé átépített városházát, és adta át egy részét a mai megyeháza felépítéséig a megyei hivatalok számára. Az 1876. december 7-én elhunyt Deák Ferenc temetésén ő képviselte Nyíregyházát. Az ő idején épült a honvédlaktanya, a törvényszék épülete és a fegyház a mai református templom, a közvágóhíd. 1886-ban a városi gőz- és kádfürdő, a közraktár (a volt Vasvill Depó), 1884-ben a Népkert – park a vasútállomás mellett. Ekkor épült a mátészalkai-nyíregyházi vasútvonal és a városi zsinagóga is. 1885. januárjában szélütés éri Krasznay-t, munkáját helyettese, Bencs László veszi át. Lebetegedése után egy Somogyi Gyula nevű városi képviseleti tag egy vád-kérvényt nyújtott be Krasznay ellen, melyben "kötelesség mulasztással" vádolja meg a polgármestert. A kérvényt 200 másik képviselő nevében nyújtotta be, azonban csak az ő aláírása szerepelt a papíron, így a vád hamar semmissé vált.

Halála Hosszas betegeskedése után 1890. szeptember 27-én hunyt el. Sírja már nem lelhető fel. Keipert László festőművész az 1920-as évek elején készítette el portréját, amely a városházán látható. Borovszky Samu így ír haláláról:Krazsnay Gábor, előbb ügyvéd, 1861-ben a rövid alkotmányos nera alatt, megyei főjegyző, a szabadságharcz idején honvédszázados, majd a megyei honvédegylet elnöke, 1873. jan. 4-től, közel 18 éven át volt e város polgármestere . 1890. szept 27-én tették sírjába a közügyek derék harczosát, 71 éves korában. Nehéz viszonyok között ült székében; a nagy alkotások egész lánczolata azon 17 év, melyben e város ügyeit vezeté.Így folytatja írását a város jövőjéről:Utódjául, nov. 20-án, Bencs Lászlót, kipróbált régi tisztviselőjét emelte a város polgármesteri székébe. Nagy feladatok megoldása nagy erőt kívánt e helyre, ki a kulturális tényezők irányításának, előmozdításának, együtt való fejlődésének, egészséges arányosításának főintézője.

Jegyzetek

Kategória:1821-ben született személyek Kategória:1890-ben elhunyt személyek Kategória:Nyíregyháza polgármesterei Kategória:Az 1848–49-es szabadságharc katonái Kategória:Magyar jogászok Kategória:Magyarországi polgármesterek