Grünbaum Menyhért (Meinhart Maur) (Hajdúnánás, 1884./1891. augusztus 18. – London, 1964. november 27.) magyar születésű német-brit színész.
Életpályája 1903-tól Németországba költözött. A düsseldorfi színművészeti iskolában képezte magát művésznek, és 1905-ben szerepelt először a Der Graf von Charolais című darabban. 1906-ban állandó színészgyakornoki állást kapott Louise Dumont színházában, ahol 1909-ig maradt. Színpadi kollégái közé tartozott ezekben az években Paul Henckels, Hermine Körner, Bernhard Goetzke és Eva Speyer. 1909-ben Hildesheimbe, 1910-ben Koblenzbe, 1912–1918 között pedig Mannheimbe költözött. 1918 őszén játszott először szerepeket Max Reinhardt színházaiban (Kammerspiele, Deutsches Theater, Kleines Schauspielhaus). Főszerepet vállalt Max Reinhardt Der Weibsteufel című előadásában.
1919-ben kezdte rövid, de intenzív filmes karrierjét. Leginkább Hadschi Halef Omar megformálásával vált ismertté három korai Karl May-filmadaptációban (Die Teufelsanbete, Auf den Trümmern des Paradieses, Die Todeskarawane) 1920-ban. 1922-ben E. T. A. Hoffmann Die Elixiere des Teufels című művének saját adaptációja után átmenetileg befejezte filmes pályafutását színházi karrierje és rádiójátékos karrierje javára. 1923-ban Németországban bevezették a szórakoztató rádiót; itt is hallható volt, mind rádiójátékok narrátoraként, mind saját műsorainak előadójaként. 1925-ben részt vett Hans Rosenplüt farsangi színdarabjainak rádióprodukciójában, amelyet Alfred Braun rendezett, 1929-ben pedig Friedrich Wolf híres rádiójátékában, az SOS ... rao rao ... Foyn című rádiójátékban a "Leningrádi Funker" szerepét szólaltatta meg.
Ezekben az években csak alkalmanként jelent meg filmes kamerák előtt. 1936-ban elmenekült a nemzetiszocialisták elől, és Angliába emigrált. 1936-ban ott volt látható Alexander Korda Rembrandt című művészéletrajzában. Ettől eltekintve kezdetben főleg színházban játszott (pl. 1940-ben az Ismeretlen cím című darabban, 1944/45-ben az Arzén és csipkecsuklya című fekete komédiában, 1946-ban a Nyár Nohantban), részt vett rádióműsorokban, végül kisebb, de kiemelkedő mellékszerepeket játszott alacsony költségvetésű filmekben, valamint igényes, pazar produkciókban, mint a Hoffmann meséi (1951) és a Boccaccio nagy szerelme. 70 éves korában visszavonult a magánéletbe, miután 1954-ben Achmed Huda tábornokot alakította A király négy felesége című epizódban a Szerencse tengerésze című televíziós sorozatban.
Magánélete Felesége, Annie Arden prágai színésznő volt, akivel együtt szerepelt Az ördögi elixírekben.
Filmjei Roth asszony két hitvese (1919) Harakiri (1919) Az éden romjainál (1920) Halálkaraván (1920) A pókok - 2. rész (1920) Az ördögimádó (1921) Rembrandt (1936) Jeannie (1941) Fényjelek Algírban (1943) Hoffmann meséi (1951) Sose engedj el! (1953) Dekameron-éjszakák (1953) Malaga (1954)
Jegyzetek
Fordítás
Források Google Könyvek
További információk Magyar filmesek a világban - Hungarians in film. Szerkesztette: Gelencsér Gábor. Budapest, Magyar Filmunió, 1996.
Kategória:1884-ben született személyek Kategória:1964-ben elhunyt személyek Kategória:Némafilmszínészek Kategória:Hajdúnánásiak Kategória:Magyar emigránsok Németországban