350px|bélyegkép|jobbra|A Pliva-folyó Šipovónál Šipovo () város és községközpont Bosznia-Hercegovinában, Bosanska krajina területén, a Szerb Köztársaságban, Šipovo községben.
Fekvése Bosznia-Hercegovina közép-nyugati részén, Banja Lukától légvonalban 55, közúton 80 km-re délre, Jajcától légvonalban 15 km-re, közúton 22 km-re délnyugatra található. A község területe elsősorban hegyvidéki terület, amelyet a Janj és a Pliva folyók, valamint a Sokočnica, Lubovica és Volarica folyók szelnek át. Geomorfológiai szempontból Šipovo a dombos-hegységi területhez tartozik, amely átlagosan mintegy 800 m-rel emelkedik a tengerszint fölé. A tengerszint feletti legalacsonyabb pont (a Janj folyó összefolyása Plivával) 440 méter, legmagasabb pontja pedig a Vitorog-hegység csúcsa. A Janj folyó plivai torkolata körüli terep sík és dombos, körülbelül 440 m tengerszint feletti magasságú, majd fokozatosan emelkedik, és átmegy hegyvidékbe. A terület legmagasabb pontja délen a Veliki Vitorog (Vitorog-hegység; 1906 m), északon pedig a Bandira (Lisina-hegység; 1335 m). A keleti rész legmagasabb hegye a Gorica 1267 m-es csúcsával, nyugaton pedig a Čardak 1452 m-es csúcsával.
Šipovo község domborzata a következő nagyobb egységekből áll: hegyvonulatok (Vitorog, Plazenica, Ravna gora, Gorica, Lisina és Čardak); síkságok és fennsíkok (Natpoljsko-Čuklićka, Podobzirsko-Pribeljačka és Strojičko-Podovska); folyóvölgyek: a Pliva és a Janj folyó völgyei.
Šipovo térsége túlnyomórészt üledékes mészkőkőzetekből és dolomitból áll. A mészkőfelületeket számos tektonikus hasadék metszi, amelyek számos felszínformát (mélyedések, üregek, barlangok) hoztak létre, amelyek közül a leghíresebb a Vitorog-hegység lejtőin található Vaganjska-barlang (990 méteres tengerszint feletti magasságban), számos cseppkő- és sztalagmitdíszítéssel.
A község teljes területe 510 négyzetkilométer. Ebből a legértékesebb erőforrás az erdők, melyek 22 000 hektárt (48%), a rétek és a legelők körülbelül 15 550 hektárt (33%), a szántók és a gyümölcsösök körülbelül 6 500 hektárt, a terméketlen területek pedig körülbelül 2 000 hektárt (4%) tesznek ki.
A legnépesebb terület a község északi részén, az említett folyók medencéjében található, ahol a község teljes lakosságának mintegy 60%-a él. A forgalom szempontjából két fontos kommunikációs útvonal halad át Šipovo településen a Pliva és a Janj folyók völgyén keresztül. Ezek a következők: Banja Luka – Šipovo – Kupres és a Jezero – Šipovo – Glamoč irányok.
Éghajlata Éghajlati szempontból Šipovo a mérsékelt kontinentális éghajlat övezetében található, bizonyos eltérésekkel, amelyek a magassági, domborzati és növényzeti elemek különbözőségében nyilvánulnak meg. Az évi középhőmérséklet +10 °C, a nyári átlaghőmérséklet +20 °C, a téli átlaghőmérséklet 0 °C körüli. Az átlagos éves napsütéses órák száma 1800 óra vagy átlagosan napi 5 óra. Az átlagos éves relatív páratartalom körülbelül 85%. A csapadék átlagos értéke évi 990 mm. Az átlagos hólepte napok száma 120 nap, a vegetációs időszak körülbelül 250 napig tart. Šipovóban gyakori a köd, mely az év számos napján előfordul. A község déli részén (Janjska fennsík) gyakori jelenség a szél, mivel Janj fölött mediterrán és kontinentális légtömegek csapnak át.
Népessége Šipovo község Nemzetiségi csoport Népesség1991 Népesség2013Szerb123339576Bosnyák2965628Horvát3126Jugoszláv1557Egyéb9556Összesen1557910293
Šipovo település Nemzetiségi csoport Népesség1991 Népesség2013Szerb38283571Bosnyák1155247Horvát149Jugoszláv1176Egyéb5623Összesen51703856
Története Az ókorban A termőföldnek, a jelentős ásványkincskészleteknek, az enyhe éghajlatnak és a kedvező földrajzi helyzetnek köszönhetően Šipovo környéke a legrégibb időktől fogva lakott volt. A római kor előtti időkben, Šipovo területét a maezei illír törzs lakta. A Janj és a Pliva völgyében az Orbász, a Száva és a Boszna folyók közötti területet uraló maezei törzsszövetséghez tartozó sapuata és emantina illír törzsek által épített számos erőd és település maradványai találhatók. A ma ismert, több mint 30 erődítmény a késő bronz- és a korai vaskorhoz tartoztak, az i. e. 1500 és i. e. 1000 közötti időszakban épültek. Volari falu elődje egy régi illír település volt, amelyet Volorainak hívtak, a mai Sarići falu elődjét pedig Saritának hívták. 250px|bélyegkép|jobbra|Šipovo központja a római szarkofággal
A Baton vezette nagy illír felkelés összeomlása után maezei törzset 9-ben Germanicus római hadvezér leigázta. Ezt követően a rómaiak a korábban egységes területet Pannónia és Dalmácia tartományokra osztották. Šipovo Dalmáciához tartozott. Az ókorban, a rómaiak bejövetele után a mai Šipovo területén jelentős közigazgatási és gazdasági központ alakult ki. Az epigráfiai leletek megerősítették, hogy a település municipiumi rangot kapott, és az egyik lelet megerősítette Baloie akkori nevét is. A leletek alapján ez a település az 1. század végén, a 2. század elején kapott municípiumi rangot. A település központja Gromile helyén volt, ahol a fórum, a templomok, a paloták és a patrónus szobra állt. Baloia 3. és 4. században érte el virágzásának csúcspontját, majd a 6. század végén, feltehetően avarok inváziójában elpusztult. Ennek az ősi agglomerációnak a települése gazdag régészeti leleteket hagyott maga után. A feljegyzések és feltárások alapján a legjelentősebb ókori leletkoncentráció a következő helyeken található: Gromile, Tuk, Volari, Crkvina, a Lubovice torkolat, Čifluk és Mujdžići. A templomok nagy száma, amelyek maradványait Volaritól Mujdžićig egy viszonylag behatárolt területen találták meg, arra utal, hogy Baloie a római és a bizánci korszakban is fontos templomi székhely volt, míg egyes források a egy baloie-i egyházmegye létezésére is utalnak.Жељко Јандрић, Ромејски муниципиј Балоие у данашњем Шипову, ГЛАСНИК УДРУЖЕЊА АРХИВСКИХ РАДНИКА РЕПУБЛИКЕ СРПСКЕ година XI, број 11, Бања Лука, 2019.Ivo Bojanovski, Akadenija nauka i umjetnosti Bosne i Hercegovine, 1988 - BOSNA I HERCEGOVINA U ANTIČKO DOBA
A település 1878-ig tartozott az Oszmán Birodalomhoz, majd az Osztrák-Magyar Monarchia része lett. 1879-ben az első osztrák-magyar népszámlálás során Šipovóban 43 házat és 259 ortodox lakost számláltak. A községhez Šipovón kívül Bešnjevo, Duljici, Lubovo és Vražić települések tartoztak.Haupt übersicht der politischen Eintheilung von Bosnien und der Herzegovina 1879. 67. o. 1910-ben a településen 70 házat, 76 ortodox szerb, 280 muszlim és 12 katolikus lakost számláltak.Die ergebnisse der volkzählung in Bosnien und der Herzegovina 1910. Statistichendepartment der landesregierung, Sarajevo, 1912. 286. o. A monarchia szétesésével 1918-ben előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-től a Jugoszláv Királyság része. Jugoszlávia megszállása után a falu a Független Horvát Állam (NDH) része lett. 1921-ben a községben 404 házat és 2140 lakost számláltak.Popisa stanovnistva u Kraljevini Srba, Hrvata i Slovenaca 1921. godine – izdanje Državne Statistike u Beogradu, Sarajevo, 1924. 143. o.
A második világháborúban A második világháború alatt az usztasák fizikai erőszakot és egyéb megtorlást követtek el a helyi lakosság ellen, anyagi javaikat fosztogatták és erőszakos áttérítéseket folytattak. A Janj és a Pliva vízgyűjtő területén közvetlenül a Jugoszláv Királyság megszállása után kezdték meg akcióikat. A šipovói usztasa központot katonai-politikai intézményként alakították ki, Šipovo önkormányzatának elnökévé pedig Jakov Matekalo tanárt nevezték ki, de Šipovo község területén már a megszállás előtt is működött egy ultranacionalista usztasa szervezet, amelynek főszereplője egy Volar Šerif (Tala) Košmić nevű muszlim, az osztrák-magyar hadsereg volt csendőrőrnagya volt. Az erőszak, a fosztogatások és egyéb megtorlások arra kényszerítették a helyi lakosságot, hogy az erdőkbe meneküljenek, és ott keressenek menedéket az usztasák elől. A menekült lakosság katonai alakulatokba kezdett csoportosulni. Nem sokkal ezután az emberek fellázadtak. A közelgő felkelésről az usztasa hatóságoknak a Boszniai Hadosztály Területi Parancsnokságának 1941. július 10-i travniki jelentéséből volt információjuk, amely szerint a csetnikek Glamoč-Grahovo-Ključ-Petrovac térségében folytatják a szervezkedést. A szökevénycsoportok Kozila, Pljeva és Dragnjić Podova falvak körüli erdőkben alakultak, és a pljevai Mitra Trivunčić, a kozilai Tanasi Prol, Peric Vasić, Uroša Drenović gerzovoi tanár és mások vezették őket. 250px|bélyegkép|balra|A Lubovica-patak, a háttérben Simi Šolajinak, a Harmadik Krajinai Partizán Különítmény második zászlóalja legendás parancsnokának, Jugoszlávia nemzeti hősének 1961-ben felavatott emlékművével
1941. szeptember elején, a felkelők elleni usztasa offenzíva közepette Šipovóban és környékén tömeges letartóztatásokat hajtottak végre. A helyi lakosságot az iskolában, az erdészeti központban és más alkalmi börtönökbe zárták be, majd a Gradina melletti Baréba szállították őket, ahol a szeptember 4. és 9. közötti tömegmészárlás során ölték meg őket. Az áldozatokat a bűncselekmény helyszínétől nem messze temették el. A sír felszíni rétegét oltott mésszel szórták be, mert a talajréteg vékony volt. Helyenként így is szögesdróttal körbetekert emberi karok és lábak álltak ki. A háború után a földi maradványok városi temetőbe szállítása során megállapították, hogy az usztasák ezen a helyen 525 különböző korú szerbet lőttek le, mészároltak le vagy más módon öltek meg. A szeptember eleji barai mészárlást a régió legsúlyosabb usztasa bűntettének tartják. Szeptember 16-án a jajcai ortodox templomban található börtönben 158 többségben Šipovóból származó fogva tartott szerbet öltek meg. A krajnai szerb hadsereg parancsnoka, Mate Rupčić által készített jelentésben az szerepel, hogy a szerbeket a templomban késsel ölték meg. A Jajca megyei (amelyhez Šipovo is tartozott) börtönökben fogva tartott szerbek számát eddig nem határozták meg. A háború után végrehajtott részleges népszámlálások szerint Jajca régióban 31 nagy kivégzési helyszínt regisztráltak, ahol összesen 5400 olyan áldozatot számláltak, akik 1941-1945 között usztasa-bűncselekményeknek estek áldozatul. A helyi lakosság szenvedéseinek mértéke jól látható a mai Šipovo község területén egykor élt, ma már hiányzó családnevek listájából. A Szerb Ortodox Egyház dokumentumaiból kiderül, hogy a 19. század végétől a 20. század közepéig tartó számos háború, szenvedés, üldözés és kitelepítés során bizonyos családok teljesen eltűntek a mai Šipovo város területéről. Megállapították, hogy 1941-1945 között több mint 350 000 ortodox szerbet térítettek át. Az erőszakos áttérítés egyik kirívó esete a šipovói Jovanka Prpić (Gašić) jajcai posta dolgozójának esete volt.Жељко Јандрић, Прилог истраживању прозелитизма клера римокатоличке цркве у НДХ: неколико случајева насилног прекрштавања православних Срба, Часопис Топола, Јасеновац- Доња Градина, 2020. 1945-től a település a szocialista Jugoszlávia része volt. A Šipovo–Jajce vasútvonalat 1970. április 1-jén szüntették meg.
A boszniai háború A településen az 1991-es népszámlálás adatai szerint 5176-an éltek. A Bosznia-Hercegovinában zajló polgárháború idején Šipovo a többi Visoko Krajina-i településhez hasonlóan a Boszniai Szerb Köztársaság része volt. A község területén 1995 szeptemberéig nem volt háborús hadművelet, ekkor azonban a település területét a Horvát Köztársaság fegyveres ereje megszállta. A horvát csapatok elől a lakosság többsége elmenekült, az ittmaradtak közül a horvátok többeket meggyilkoltak, majd az önkormányzati vagyon egy részét kifosztották. A daytoni tárgyalások és a daytoni békemegállapodás aláírása után Šipovo település egésze visszakerült a Szerb Köztársasághoz.
Šipovo központjában 2017-ben emlékkút épült, melynek tetején egy kőserpenyő található, benne pitével. Az emlékművet az itteni tradicionális januári pitének, a vidék nemzeti ételének emelték.
Gazdaság 250px|bélyegkép|Šipovo község településeinek térképe