Šušnjari (), település Bosznia-Hercegovinában, Laktaši községben, Bosanska krajina területén, a Szerb Köztársaságban.
Fekvése Bosznia-Hercegovina északi részén, Banja Lukától légvonalban 10, közúton 14 km-re, községközpontjától légvonalban 8, közúton 12 km-re délre, 150-312 méteres magasságban fekszik. A település nyugati határán az Orbász folyik végig, míg legnagyobb része a folyótól keletre fekvő, patakvölgyekkel szabdalt, erdőkkel, rétekkel, legelőkkel, gyümölcsösökkel és szántókkal tarkított dombvidéken található.
Népessége Nemzetiségi csoport Népesség1991 Népesség2013Szerb625720Bosnyák10Horvát103Jugoszláv180Egyéb243Összesen678726
Története A régészeti leletek tanúsága szerint az Orbász partja feletti Gradinán már az őskortól fogva éltek emberek. A késő bronzkorban létesített erődített település a vaskorban is használatban volt. Később a rómaiak hódították meg ezt a területet és ők építették tovább az őskori építményeket. A Gradinától keletre fekvő, bozóttal benőtt Zidine nevű lelőhely valószínűleg a középkori falu templomának és temetőjének maradványait rejti.
A település 1878-ig tartozott az Oszmán Birodalomhoz, ekkor a berlini kongresszus határozata alapján az Osztrák-Magyar Monarchia része lett. 1879-ben az első osztrák-magyar népszámlálás során a Prnjavori járáshoz tartozó településnek 19 háztartása, 185 ortodox és 1 muszlim lakosa volt.Haupt übersicht der politischen Eintheilung von Bosnien und der Herzegovina 1879. 37. o. 1910-ben a Banja Luka-i járáshoz tartozó településen 34 háztartást és 299 ortodox lakost találtak.Die ergebnisse der volkzählung in Bosnien und der Herzegovina 1910. Statistichendepartment der landesregierung, Sarajevo, 1912. 158. o. A monarchia szétesésével 1918-ban előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-től a Jugoszláv Királyság része. Az 1929-es törvény értelmében, amikor Bosznia-Hercegovinát négy banovinára, Drinskára, Vrbaskára, Zetskára és Primorskára osztották, a település a Vrbaska banovina része lett, amelynek székhelye Banja Luka volt. Jugoszlávia megszállása után a Független Horvát Állam (NDH) része lett. A második világháború után a szocialista Jugoszláviához tartozott. A daytoni békeszerződést követő területfelosztásnál Laktaši község részeként a Szerb Köztársaság területéhez került.
Nevezetességei Gradina – őskori erődítmény és ókori épületek maradványai az Orbász jobb partja felett. A kisméretű 45x30 méteres nagyságú, északkelet-délnyugati tájolású erődítmény a lelőhely két platóján helyezkedik el. Az alsó plató délkeleti lejtőin őskori, késő bronzkori és kora vaskori kerámiákat találtak. A délnyugati lejtők felső részén falmaradványok láthatók, melyek között 1923-ban egy díszes és feliratos kőtábla (ezt Zágrábba vitték) és kard (időközben elveszett) került elő. A leletek a római korból valók. Zidine – középkori templom és temető maradványai. A bozóttal benőtt magaslaton falmaradványok találhatók, melyek egy 15x8 méteres építmény, valószínűleg egy templom falai. Az épület anyagát később a környező területen épített házakhoz használták fel, csakúgy, mint egy sírkőtáblát, mely a templom körüli temetőből származhatott.
Jegyzetek
További információk Laktaši város hivatalos oldala
Kategória:A Banja Luka-i régió települései