Edmond Hall, amerikai dzsesszklarinétos, zenekarvezető. Kezdetben inkább bariton szaxofonosként, mint klarinétosként vált ismertté.
Pályafutása Hall ugyan autodidakta volt, de zenész családban. Apja, Edward Blainey Hall, klarinétos, testvére, Robert (klarinét, szaxofon), Clarence (szaxofon, gitár, bendzsó) és a legfiatalabb Herb (klarinét), számos albumon hallható, többek között Wild Bill Davisonnal. Akárcsak Johnny Dodds, Frank Teschenmaker és Pee Wee Russell, neki is a dallamai is túlnyomórészt staccato-alapúak voltak. A technikai korlátok ellenére Hall mind a bluesban, mind és a lírai darabokban bravúrokat tudott véghezvinni játékának mindig felismerhető mély érzelmessége alapján.
Az 1920-as években helyi zenekarokban játszott az Egyesült Államok déli részén, köztük a Pensacola Jazzersben, később New Yorkban, különösen Frankie Newton trombitás mellett, 1942-44 között pedig Teddy Wilsonnal.
Ezután saját zenekarokkal játszott. A legjobb Pee Wee Russell zenészekkel dolgozott. Az 1950-es évek közepén Louis Armstrong Allstars tagja volt. 1956-ban Chicagóban turnézott, ahol június 1-én kiváló előadást csináltak Trummy Younggal (harsona), Billy Kyle-lal (zongora), Dale Jones-szal (basszusgitár), Barrett Deems-szel (dob) és Louis Armstronggal. Armstrong Allstar koncertjein Hall rendszeresen a figyelem középpontjába került személyes bravúros „Dardanella” című darabjával. Koncerteken és lemezfelvételeken is részt vett Claude Hopkinsszal, Billie Holiday-el, Lionel Hamptonnal, Joe Sullivannel, Coleman Hawkinsszal, Jack Teagardennel, Harry Belafonte-vel és másokkal. Alkalmanként tagja volt Eddie Condon legendás együttesének olyan zenészekkel, mint Bill Davison, Max Kaminsky és George Bruni.
1966. decemberében − néhány héttel halála előtt − egy sor legendás dalt vett fel Koppenhágában a Papa Bue Viking Jazzbanddel, köztük „Ed's Blues”-t.
Diszkográfia
Zenekarvezetőként 1937–44: The Chronological 1937–1944 (1995) 1941–44: Profoundly Blue (1998) 1941–44: Celestial Express (1969) 1943–44: Jamming in Jazz (1951) (& Sidney De Paris) 1943: Swing Session With Edmond Hall (1959) 1944: Rompin' in '44 1944–45: The Chronological 1944–1945 (1996) 1949: Jazz at the Savoy (1954) 1958: Petite Fleur (1959) 1959: Rumpus On Rampart St. (1959) 1966: Edmond Hall with Alan Elsdon's Band (1995) 1964–67: Edmond Hall's Last Concert (1996)
Zenekari tagként Louis Armstrong, European Concert by Ambassador (1955) Louis Armstrong & Eddie Condon, At Newport (1956) Louis Armstrong, Louis and the Good Book (1958) Chris Barber's American Jazz Band (1959) Eddie Condon, Bixieland (1955) Eddie Condon, Jammin' at Condon's (1955) Bill Davison, Ringside at Condon's Featuring Wild Bill Davison (1956) Vic Dickenson, The Vic Dickenson Showcase (1953) Vic Dickenson & Urbie Green, Slidin' Swing (1957) Bud Freeman, Midnight at Eddie Condon's (1955) Leonard Gaskin, At the Jazz Band Ball (1962) Marlowe Morris, Play the Thing (1962) Jack Teagarden, Jazz Great (1956)
Díjak 1945: Silver Award for clarinet, Esquire magazine 1961: Certificate of nomination, one of outstanding jazz artists, Playboy magazine 1961: Best Clarinetist, Melody Maker magazine
Jegyzetek
Források https://www.bluenote.com/artist/edmond-hall/ https://storyvillerecords.com/product-category/edmond-hall/?product_orderby=date&product_order=desc https://www.allmusic.com/artist/edmond-hall-mn0000150358#biography Fordítás
Kategória:Amerikai dzsesszzenészek Kategória:1901-ben született személyek Kategória:1967-ben elhunyt személyek Kategória:Klarinétosok Kategória:New Orleans-iak