Bajinci (), település Bosznia-Hercegovinában, Srbac községben, Bosanska krajina területén, a Szerb Köztársaságban.
Fekvése Bosznia-Hercegovina északi részén, Banja Lukától légvonalban 41, közúton 45 km-re északkeletre, községközpontjától légvonalban 3, közúton 13 km-re nyugatra, az Orbász bal partja mentén fekvő síkságon, 90-93 méteres tengerszint feletti magasságban található. Északi határát a Száva, keleti határát az Orbász folyó képezi. Mivel nagy folyók találkozásánál, alacsonyan fekszik, területét gyakran sújtja árvíz.
Népessége Nemzetiségi csoport Népesség1991 Népesség2013Szerb873634Bosnyák02Horvát78Jugoszláv170Egyéb35Összesen900649
Története A területén talált őskori temető leletei alapján a település területe már a kora vaskortól fogva lakott volt. A római kori népességről tanúskodnak a lelőhely 3. és 4. századi leletei.
A korabeli források szerint ez a vidék a 10. és 11. században a Horvát Királyság részét képezte, majd a 12. század elején vele együtt a Magyar Királyság része lett. A török hódításokig Orbász megyét a Magyar Királyság részét képező a Szlavón Bánság részeként emlegették. A térség 1535/36-ban került oszmán uralom alá, amikor is Husref bég elfoglalta a közeli Kobaš és Levač várait. Ez a terület a Kobaši kádiluk, a Banja Luka-i vijalet és a Boszniai szandzsák része lett.
A település 1878-ig tartozott az Oszmán Birodalomhoz, ekkor a berlini kongresszus határozata alapján az Osztrák-Magyar Monarchia része lett. 1879-ben az első osztrák-magyar népszámlálás során a Berbiri járáshoz tartozó településnek 57 háztartása és 282 ortodox és 3 római katolikus lakosa volt.Haupt übersicht der politischen Eintheilung von Bosnien und der Herzegovina 1879. 38. o. 1910-ben a Banja Luka-i járáshoz tartozó településen 63 háztartást és 431 ortodox lakost találtak.Die ergebnisse der volkzählung in Bosnien und der Herzegovina 1910. Statistichendepartment der landesregierung, Sarajevo, 1912. 148. o. A monarchia szétesésével 1918-ban előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-től a Jugoszláv Királyság része. Az 1929-es törvény értelmében, amikor Bosznia-Hercegovinát négy banovinára, Drinskára, Vrbaskára, Zetskára és Primorskára osztották, a település a Vrbaska banovina része lett, amelynek székhelye Banja Luka volt Jugoszlávia megszállása után a Független Horvát Állam (NDH) része lett. A második világháború után a szocialista Jugoszláviához tartozott. A daytoni békeszerződést követő területfelosztásnál Srbac község részeként a Szerb Köztársaság területéhez került.
Nevezetességei Ortodox temploma a temető mellett áll. Őskori temető maradványai. A hamvasztásos temetőre véletlenül, szántás közben találtak rá. A temető területén az urnák mellett egy kőtáblát, vas lándzsahegyet, vaskést, orsót, bronz tűt is találtak, mely leletek a kora vaskorból származnak. A lelőhelyen számos római kori lelet is előkerült, bronz gyűrű, üveggyöngyök, üvegtöredékek és kilenc darab császárkori éremlelet a 3. és 4. századból.
Jegyzetek
További információk Srbac város hivatalos oldala
Kategória:A Banja Luka-i régió települései