Fábry János (Budapest, 1947. augusztus 17. –) iparművész, Ferenczy Noémi-díjas üvegművész. grafikus, Joseph Pulitzer-emlékdíjas karikaturista, művészeti szerkesztő.

Család Édesanyja Kainráth Margit Terézia (1920-2007), Budapest belvárosában dolgozó női szabó, kitűnően rajzoló divattervező, édesapja Fábry János (1922-1980) 1962-től önálló kisiparos, műszaki ellenőr. Apai felmenői iparosok voltak, 1917-ben települtek át a Felvidékről, Losonc környékéről Magyarországra, Maglódra. Anyai nagyapja Kainráth Nándor (1877-1966) ötvös, bronzöntő Ausztriából érkezett Magyarországra. Négy testvére közül hárman neves, külföldön sokat fellépő artistaművészek voltak, Fábry Zoltán (1948-), Pál (1949-) és István (1954-2018). Az egyetlen leánytestvér Margit (1962-). A héttagú család Budapest XI. kerületében Kelenvölgyben egy kertes családi házban élt.

Fábry Jánosnak három lánya és kilenc unokája van.

Életpályája bélyegkép|Fábry János a saját tervezésű és csiszolású üvegtárgyaival. 1963 Művészeti tanulmányait a budapesti Képző- és Iparművészeti Szakgimnázium üvegtervező szakon kezdte, szaktanára Báthory Júlia üvegművész volt, rajztanárai Göllner Miklós és Szalai Zoltán festőművészek voltak. A Kisképzőben az üvegtervezői képzést elsősorban a hazai üveggyárak tárgytervezéssel foglalkozó szakemberképzése érdekében hozták létre. A művészettörténetet M. Kiss Pál tanította. A művészeti gimnáziumnak volt egy Kontúr című iskolai havilapja, itt jelentek meg először nyomtatásban a művész karikatúrái, először egy-egy rajz, később egész oldalas összeállításokra is felkérést kapott. Az iparművészeti tervező munka mellett a karikatúrarajzolás Fábry János egész életét végig kísérte. 1965-ben az érettségi bizonyítvány mellé az üvegcsiszoló szakmunkás bizonyítványt is megszerezte.

1966-1971 között a Magyar Iparművészeti Főiskola (ma: Moholy-Nagy Művészeti Egyetem) Szilikátipari Tervező Tanszékének hallgatója. A tanszékvezető docens Z. Gács György festő, grafikus, szobrász, üvegművész, a műhelymunkát Bohus Zoltán vezette Az üvegművészet történetét Borsos Béla, a XX. szd.építészetét Vámossy Ferenc tanította. Az üveg gyártástechnológiáját Boros Tibor, az üveggyári formatervezést (pl. az űrméretek kiszámolását logarléccel is) Gurmai Mihaly tanította, a mintázást Kovács Ferenc szobrászművész, a formatant Józsa Bálint szobrászművész, a környezetesztétikát és építészetet Pogány Frigyes professzor, rektor, az esztétikát Szilágyi Péter, az ábrázoló geometriát Gulyás Dénes, a művészettörténetet Ujváry Béla, a fakultatív zenetörténet és zeneesztétika tantárgyat Földes Imre zenetörténész tanította.

Diplomamunkája - a Házgyári Konyha Program keretében - az épülő Faluház (Óbuda) lakópark panel lakásai számára üveg használati tárgyak és lámpák tervezése, a kehelyszériák kivitelezése (Ajkai Üveggyár). A korreferens Mikó Sándor belsőépítész volt. bélyegkép|Az Ajkai Üveggyárban, 1978. Az üvegtervező iparművész diploma megszerzése után a művész mindenképpen üveggyárban akart dolgozni, önálló életet akart elkezdeni. Az Üvegipari Művek Ajkai Üveggyárának Ajka Kristály tervezője lett iparművész, gyártmányfejlesztő munkakörben (1971-től 1985-ig). Munkaköri feladata a tőkés exportpiacra (Amerikai Egyesült Államok, Anglia, Franciaország, Németország, Kuvait stb.) kerülő egyedi, igényes kivitelű díszműüveg tervezése ólomkristály és kálikristály üvegből, elsősorban használati, funkcionális tárgyak tervezése hagyományos manufakturális, kézi technológiával. Terveket kellett készítenie az újonnan beszerzett automata gépsorokon, nagy sorozatban gyártandó kehely- és pohárszériákra is. Tárgyain a hasznosság, az egyszerűség, a design elvét próbálta érvényesíteni az üveg optikai, tükröződési, átlátszósági tulajdonságait hangsúlyosan kiemelve. Az üvegtermékek tervezésén kívül feladata volt a minták és prototípusok legyártásának irányítása és a vevőtárgyalásokon történő aktív részvétel, tervezés, a jegyzőkönyv megírása is. Az Ajkai Üveggyár kiállításokra kerülő anyagának összeállításában is aktív szerepet vállalt (Frankfurti Vásár, BNV stb.). Az Ajkai Üveggyár centenáriumának tiszteletére 1978-ban a gyár vezetése egy különleges, exkluzív, limitált darabszámú (30 db) sakk-készlet tervezésére kérte fel, a sakkfigurák legyártását a gyár mesterszakmunkásai (üvegfúvók és üvegcsiszolók) végezték. A sötét füstszínű és átlátszó üvegből készült csiszolt és savazott sakkfigurák (960 db.) elegáns, posztóval bélelt fa sakktábladobozba kerültek.

Az ún. meleg üveg komoly gyártási technológiát, jól szervezett munkamegosztást és profi gyári hátteret igényel. Az alkotói munkánál fontosnak tartotta az önálló arculatra való törekvést, a természetes eredetiség érvényre juttatását. Az üvegplasztikáknál és a dísztárgyaknál teljesen új, eddig még nem alkalmazott gyártási technológiákat is kipróbált.Ars poeticája üvegtervezőként: „Lehet szabadon játszani a forró és képlékeny üvegolvadékkal, hagyja magát. … Nagyon fontos még az elkészült üvegtermékek szakszerű lehűtése, feszültségmentesítése, ha egy kis feszültség vagy zárvány jelentkezik az üvegtárgyban, akkor újra hűtés szükséges.”Fontos számára az új és még járatlan utak keresése. Az üveg különböző gyártási technológiáihoz is kreatív módon közelített, pl. a centrifugázott üveggyártási technológiához egy újítást is beadott, amelyet a gyár mérnökei elfogadtak, a főmérnök Drescher Károly volt. A formáknál és a színeknél a korszerű, egyszerű, letisztult, sallangmentes és egységes arculatú formavilágra törekedett. A más anyagokhoz nem hasonlító üveg átlátszóságának, anyagszerűségének érvényre juttatását nagyon fontosnak tartotta. A háztartási üvegtárgyak tervezésénél az értékelemzés szempontjainak figyelembevétele mellett alapszabálynak tartotta az anyag, szerkezet, funkció, forma szempontok alapos végig gondolását, a minták legyártásának során pedig – a selejt csökkentése érdekében – a gyártási problémák időben történő felismerését és kiküszöbölését.

Az 1980-as évek elején a gyári tervezői munka mellett egy saját, jól felszerelt önálló kis műhelyt is létrehozott Ajkán, ezt a műhelyt 1988-ban Budapestre, a szülői ház tágas pincéjébe költöztette. A budai műhelyben a géppark a két kézicsiszológépen kívül egy nagyméretű sejba lapcsiszológéppel és egy négy részből álló saját tervezésű homokfúvó berendezéssel bővült. A feldolgozásra kerülő saját tervezésű nyers üvegáru nagy részét a művész az Ajkai Üveggyárban gyártotta le. Hutakész üvegtárgyakat gyártott a Salgótarjáni Öblösüveggyárban és a Karcagi Üveggyárban (a főmérnök az ajkai Marschek Zoltán volt). Az értékesítés a Budapesti elosztóközponton keresztül – Művészeti Alap háttérrel – történt a Képcsarnok és az Idea Vállalat üzleteibe, magángalériákba és az exportpiacra is. A művész különböző méretű homokfúvott és savazott sportdíjakat és cégéreket (Veszprém, Camembert) is készített. bélyegkép|Gorbacsov. 1991. Hócipő. A műhelymunka mellett a művész folyamatosan rajzolt a Budapesten (Magyar Ifjúság, Ifjúsági Magazin, Szabad Föld stb.) szerkesztett lapokba is. Az Üvegipari Művek havonta nagy példányszámban megjelenő, ingyenes Üvegipar (főszerkesztő Lőrincz János) újságjának a hátsó oldalán rendszeresen jelentek meg a művész karikatúrái, általában négy-öt, a szakmához kapcsolódó új rajz. A nyolcvanas évek végén és a kilencvenes években sok médiumban volt lehetőség a grafikák és karikatúrák közlésére, pl. Reform (hetilap) Ön Kor Kép (önkormányzati folyóirat), Szabad Száj, Magyar Ifjúság, Ifjúsági Magazin, Szabad Föld, Kurír, Hócipő, Ring Magazin, Mai Nap, Pesti Hírlap stb. balra|bélyegkép|360x360px|Die Presse. 1989.

A Magyar Nemzeti Galériában megrendezett I. Nemzetközi Karikatúrafesztiválon (1990) a nemzetközi zsűri a kiállított nagy méretű, „A szekér” című, a rendszerváltáshoz kapcsolódó szimbólumokkal ellátott (maga a tönkrement szekér, az elszakadt rozsdás vaslánc, a sarló és kalapács, a behúzott kézifék, az útjelző tábla felirat nélkül stb.) plasztikáját a tárlat fődíjával, a képzőművészeti szatíra GRAND PRIX nagydíjával jutalmazta. bélyegkép|Önkorkép, címoldali rajz. 1993. A nagydíj után több médium is megkereste a művészt, aki 1993-ban (korábban is dolgozott a napilapnak) elfogadta a Magyar Nemzet napilap által felajánlott művészeti szerkesztő és grafikus munkakört. A napilap vezetői tágas, vendégek fogadására alkalmas irodát biztosítottak a művészeti szerkesztő részére aki létrehozta a lapban publikáló művészek körét. A napilapba bekerülő fotók kiválasztását is egy ideig a művészeti szerkesztő intézte. A közölt fotók nagy részét Fábry János személyesen válogatta ki és hozta el az MTI-től (Magyar Távirati Iroda), később Weber Lajos fotóriporter vezetésével önálló fotórovat jött létre. A napilap állandó fotóriportere Havran Zoltán volt. A feladatok: a napilap önálló és karakteres magas színvonalú arculatának megtervezése, színvonalas grafikusi alkotói gárda létrehozása és a másnap megjelenő cikkekhez saját illusztrációk rajzolása. Néhány név a Magyar Nemzetben rendszeresen megjelent grafikák alkotói közül: Szalay Lajos, Würtz Ádám, Kaján Tibor, Hegedűs István, Kovács Péter Balázs, Szőnyi Gyula, Ábrahám Rafael, Artner Margit,Szilvásy Nándor, Orosz István, Szurcsik József, Ázbej Kristóf, Tardi Sándor, Olexa József, Makovecz Benjamin, Szemethy Imre Lipták György, Sárkány Győző, Reich Károly, Gönczi Béla, F. Farkas Tamás, Matzon Ákos, Szemethy Imre, Bertalan Tivadar, Károlyi András, Cs. Kovács László, Kádár Katalin, Győrffy Sándor, Konok Tamás stb. Folyamatosan rajzolt aktuális karikatúrákat a napilapnak Léphaft Pál karikaturista is.

1996-ban Joseph Pulitzer-emlékdíjat kapott sajtóillusztráció kategóriában (fekete-fehér, szöveg nélküli rajzok).

2000-ig dolgozott a Magyar Nemzetnél, ezután önálló alkotóként dolgozik az iparművészet és sajtó területen. Tevékenységek: üvegtárgyak tervezése, kivitelezés, szerkesztés, művészeti szerkesztés, illusztrációk készítése, tanácsadás. Több folyóiratnál vállalt művészeti szerkesztést.

A 2014-es Görbe tükör 1989/ a rendszerváltozással kapcsolatos, hazai és külföldi helyszíneken bemutatott – karikatúrakiállítás a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium és a WittyWorld International Cartoon magazin szakmai közreműködésével jött létre. A zsűri által a tárlatra kiválasztott, – a rendszerváltás idején publikált – 40 rajz közül 10 karikatúra Fábry János munkája volt, a szervezők megvásárolták a művésztől a rajzok kiállításának és publikálásának jogát.Ars poeticája rajzolóként: „Amit lehet csak vonalban, fekete tussal és mártogatós tollal, előrajzolás nélkül. A színekkel csínján kell bánni, színeket csak tartalmi szempontól indokolt esetben szabad használni. A vonalnak kifejezőnek, lendületesnek és élőnek kell lennie. Nem szabad túlrajzolnunk egy munkát. A karikatúra nyílt, őszinte és harcos műfaj, a rajzolónak a támadásokat és a konfliktusokat is vállalnia kell. Kedvelem a szöveg nélküli rajzokat, de sokszor a cím is fontos, a cím kontraszthatásban lehet a karikatúra mondanivalójával.”Az üvegművészet és karikatúra műfajról egy megjegyzése: „Az átlátszó üveg és elsősorban a belső tartalmat kifejező karikatúra szerintem közeli, rokon művészeti műfajok.”2019-ben Ferenczy Noémi-díjat kapott.Fábry János rangos szakmai díjat kapott – Magyar Újságírók Országos Szövetsége https://muosz.hu/2019/03/14/fabry-janos-rangos-szakmai-dijat-kapott/

2021-ben a MOME-n átvette az aranydiplomát. https://www.youtube.com/watch?v=eDC_lviJJYw Galériák

Portrék

Üvegszobrok

Karikatúrák

Használati tárgyak

Grafikák

Könyvborítók

Groteszk

Díjak „Alkotó ifjúság” pályázat, 1976 II. díj, 1978 I., II. díj, 1981 II. díj. 1977 Jubileumi pályázat, I. díj 1977 Formatervezési pályázat, I., II. díj 1980 VIII. Ajkai Tavaszi Tárlat, a tárlat díja, Ajka, 1982 Szakszervezetek Megyei Tanácsának díja, Veszprém 1982 Vendéglátóipari Formatervezési Pályázat, I. díj 1988 IV. Országos Szilikátipari Formatervezési Triennálé, Triennálé-díj, Kecskemét 1990 GRAND PRIX. A képzőművészeti szatíra nagydíja (nemzetközi zsűri), Budapest