Thomas Piketty francia közgazdász, az École des hautes études en sciences sociales közgazdászprofesszora, a Párizsi Közgazdasági Iskola (PSE) társelnöke és a London School of Economics (LSE) Nemzetközi Egyenlőtlenségi Intézetének közgazdászprofesszora.
Piketty munkássága a közgazdaságtanra, különösen a jövedelmi és vagyoni egyenlőtlenségekre összpontosít. Ő a szerzője a A tőke a 21. században (Le capital au XXIe siècle, 2013) című bestseller könyvnek, amely a vagyonkoncentrációval és -elosztással kapcsolatos, amely az elmúlt 250 év vagyonkoncentrációjával és -elosztásával kapcsolatos munkájának témáit hangsúlyozza. A könyv szerint a fejlett országokban a tőke megtérülési rátája tartósan nagyobb, mint a gazdasági növekedés üteme, és ez a jövőben a vagyoni egyenlőtlenségek növekedéséhez vezet. Piketty az oktatási rendszerek javítását javasolja, és a tudás, a készségek és a termelékenységről alkotott elképzelések elterjedését tartja a fő mechanizmusnak, amely az egyenlőtlenségek csökkenéséhez vezet. 2019-ben jelent meg Tőke és ideológia (Capital et Idéologie) című könyve, amely a különböző történelmi társadalmak jövedelmi egyenlőtlenségeivel foglalkozik. A 2022-es Az egyenlőség rövid története (Une brève histoire de l’égalité) című könyve sokkal rövidebb, a vagyon újraelosztásáról szóló könyv, amelyet a közgazdászok helyett a polgárok célközönségének szán.
Fiatalkora és tanulmányai Piketty a párizsi Hauts-de-Seine-i Clichy külvárosában született. Szülei részt vettek egy trockista csoportban és az 1968. májusi párizsi tüntetéseken, de még Piketty születése előtt eltávolodtak ettől a politikai állásponttól. Egy 1991-es szovjetunióbeli látogatás elég volt ahhoz, hogy szilárdan „higgyen a kapitalizmusban, a magántulajdonban és a piacban”.
Piketty C-osztályos (tudományos) érettségit szerzett, és miután tudományos előkészítő osztályokba járt, 18 évesen belépett az École normale supérieure (ENS) főiskolára, ahol matematikát és közgazdaságtant tanult. Piketty 22 évesen doktorált a vagyon újraelosztásáról szóló dolgozatával, amelyet az LSE-n és az EHESS-en írt Roger GuesnerieJohn Cassidy, "Forces of Divergence", The New Yorker, 31 March 2014. vezetésével,Roger Guesnerie közgazdász, Franciaországban született 1943-ban. és amellyel elnyerte a Francia Közgazdasági Társaság az év legjobb dolgozatának járó díját. Az LSE-n találkozott először Daron Acemoğluval is,Kamer Daron Acemoğlu (1967. szeptember 3. –) török-amerikai közgazdász. aki akkoriban szintén PhD-hallgató volt.
Pályája Doktori címének megszerzése után Piketty 1993 és 1995 között a Massachusetts Institute of Technology közgazdasági tanszékének adjunktusaként tanított. 1995-ben a Francia Nemzeti Tudományos Kutatási Központ (CNRS) kutatója lett, majd 2000-ben az EHESS professzora (directeur d'études).
2002-ben elnyerte a legjobb fiatal francia közgazdásznak járó díjat, és egy 2003. november 11-i lista szerint tagja a Michel Rocard és Dominique Strauss-Kahn által alapított À gauche, en Europe egyesület tudományos irányító testületének.
2006-ban Piketty lett a PSE első vezetője, amelynek megszervezésében segédkezett. Néhány hónap után távozott, hogy a 2007-es francia elnökválasztáson a Szocialista Párt jelöltjének, Ségolène Royalnak a gazdasági tanácsadója legyen. Piketty 2007-ben kezdett újra tanítani az EHESS-en és a PSE-n.
A Libération című francia balközép újság rovatvezetője, és rendszeresen ír véleménycikkeket a Le Monde című baloldali lapba.
2012 áprilisában Piketty 42 kollégájával együtt társszerzőként nyílt levelet írt François Hollande, a szocialista párt akkori francia elnökjelöltjének támogatására. Hollande az év májusában nyerte meg a versenyt a hivatalban lévő Nicolas Sarkozy ellen. Piketty nem volt elragadtatva Hollande hivatali idejétől, később „reménytelennek” nevezte őt.
2013-ban Piketty nyerte el a kétévente odaítélt Yrjö Jahnsson-díjat,Yrjö Jahnsson (1877–1936) a Helsinki Egyetem finn közgazdászprofesszora volt, 1911-től. amelyet a 45 év alatti közgazdásznak ítélnek oda, aki „olyan elméleti és alkalmazott kutatási eredményeket ért el, amelyek jelentősek az európai közgazdaságtan tanulmányozásában”.
2015 januárjában visszautasította a francia Becsületrend kitüntetést, kijelentve, hogy azért utasította el a jelölést, mert szerinte nem a kormány feladata eldönteni, hogy ki a tiszteletreméltó.
2015. szeptember 27-én bejelentették, hogy kinevezték a brit Munkáspárt gazdasági tanácsadó bizottságába, amelyet John McDonnell árnyékkancellárA brit parlamenti rendszerben a kincstár árnyékkancellárja az árnyékkabinet tagja. hívott össze, és amely Jeremy Corbyn munkáspárti vezetőnek jelent. Piketty kinevezése, aki korábban Lord Woodnak,Stewart Martin Wood, Baron Wood of Anfield (1968. március 25. –) a Lordok Háza munkáspárti life peer-je (nem örökölhető rang). a Munkáspárt korábbi vezetőjének, Ed Milibandnek a legfontosabb politikai tanácsadónak azt tanácsolta, hogy az adókulcsokat 50% fölé lehet emelni az egymillió font feletti jövedelmek esetében anélkül, hogy ez hatással lenne a gazdaságra,Andrew Sparrow, Thomas Piketty interviewed by Stewart Wood: Politics live blog, The Guardian, 16 June 2014. a Munkáspárt vezetése sajátos puccsának tekintették a mainstream kiadói világban elért átütő sikere miatt. A kinevezéssel kapcsolatban kijelentette, hogy nagyon örül, hogy részt vehet és segíthet a Munkáspártnak egy olyan gazdaságpolitika kialakításában, amely segít kezelni az Egyesült Királyságban élő emberek előtt álló legnagyobb problémákat, és hogy a Munkáspárt számára ragyogó lehetőség kínálkozik egy friss és új politikai gazdaságpolitika kialakítására, amely leleplezi a megszorításokat, mint azok kudarcát az Egyesült Királyságban és Európában, bár a hírek szerint nem volt jelen az első találkozón. 2016 júniusában lemondott a Munkáspárt gazdasági tanácsadó bizottságában betöltött szerepéről, arra hivatkozva, hogy aggályai vannak a párt gyenge kampánya miatt, amelyet az uniós népszavazáson folytatott.
2015. október 2-án Piketty tiszteletbeli doktori címet kapott a Johannesburgi Egyetemtől, 2015. október 3-án pedig megtartotta a 13. éves Nelson Mandela-előadást a Johannesburgi Egyetemen.
Pikettyt 2015-ben az Amerikai Filozófiai Társaság nemzetközi tagjává is megválasztották. Piketty 2015-ben csatlakozott az LSE-hez, mint kiváló centenáriumi professzor. Piketty az LSE Nemzetközi Egyenlőtlenségi Intézetének részeként folytatja kutatásait. Közgazdasági kutatásai főként a vagyoni egyenlőtlenségekre és a tőkehasználatra összpontosítanak a 21. században. Piketty régóta kötődik az LSE-hez, doktori tanulmányait az 1990-es évek elején végezte az egyetemen.
2017. február 11-én bejelentették, hogy csatlakozott a Parti Socialiste kampánycsapatához, és Benoît Hamon tanácsadója lett az elnökválasztási kampányban. Az uniós ügyekért, pontosabban a költségvetési stabilitási szerződésért (vagy TSCG), míg Julia Cagé a jelölt gazdasági és költségvetési platformjáért felelt.Julia Cagé (1984. február 17. –) francia közgazdász, aki fejlesztési közgazdaságtanra, politikai gazdaságtanra és gazdaságtörténetre szakosodott. Piketty annak a véleményének adott hangot, hogy a TSCG-t újra kellene tárgyalni, hogy az EU parlamentjeinek tagjaiból álló euróövezeti közgyűlést vezessenek be – szerinte egy „demokratikus kormányt”, szemben a jelenlegi rendszerrel, amelyet ő „huis clos”-nak (zártkörű, zárt ajtók mögött zajló megbeszélésnek, zártkörű in camera megállapodásnakAz in camera egy jogi kifejezés, amely magánéletet jelent.) tekint. Egy ilyen változtatáshoz jelenleg az EU összes tagjának egyhangú jóváhagyására lenne szükség, és Piketty azt javasolta, hogy a szabályok megváltoztatására lehet szükség, mondván, hogy ha az EU lakosságának vagy GDP-jének 80%-át képviselő országok ratifikálnak egy szerződést, akkor azt jóvá kell hagyni. Ő is támogatja a „hiteles és merész alapjövedelmet”, amely Benoît Hamon egyik legfontosabb javaslata, bár a két politikus nézetei eltérnek a kérdésben. A felhívást, amelyben Piketty és más gazdaságkutatók az alapjövedelem saját verziója mellett érvelnek, kritika érte, hogy nem „egyetemes”, amire a blogján válaszolt.
Kutatásai mellett Piketty posztgraduális hallgatókat is tanít az LSE-n. Oktatási és kutatási megközelítése interdiszciplináris, és részt vett az LSE új, egyenlőtlenségek és társadalomtudományok MSc szakának oktatásában.
Piketty továbbra is úgy szólítja meg a „la gauche”-t, mintha vezetői pozícióból beszélne. Utasította a Nouveau Front Populaire-t, amely 2024-ben Emmanuel Macron félelmei következtében születik meg, hogy írja le azt az alternatív gazdasági rendszert, amelyre törekszik.
Kutatás Piketty a gazdasági egyenlőtlenségekre specializálódott, történelmi és statisztikai megközelítésben.See in particular his Introduction à la théorie de la redistribution des richesses, Economica, 1994. Munkája a tőkefelhalmozás ütemét vizsgálja a gazdasági növekedéshez viszonyítva a tizenkilencedik századtól napjainkig tartó kétszáz év alatt. Az adónyilvántartások újszerű felhasználása lehetővé tette számára, hogy adatokat gyűjtsön a korábban kevéssé vizsgált gazdasági elit legfelsőbb rétegeiről, és megállapítsa a vagyonfelhalmozás mértékét, valamint azt, hogy ez hogyan viszonyul a társadalom és a gazdaság többi részéhez. A 2013-ban megjelent Le Capital au XXIe siècle (A tőke a XXI. században) című könyve 250 évre visszamenőleg visszanyúló gazdasági adatokra támaszkodva mutatja be, hogy a vagyon egyre növekvő koncentrációja nem önkorrigáló. A probléma megoldására a vagyon progresszív globális megadóztatása révén történő újraelosztást javasol.An In-depth review by Robert Boyer, leader of the French Régulation school in Régulation Review
A hosszú távú gazdasági egyenlőtlenségek vizsgálata
A franciaországi magas jövedelmekről szóló kutatási projekt eredményeként született meg a Les hauts revenus en France au XXe siècle (Magas jövedelmek Franciaországban a XX. században, Grasset, 2001) című könyv, amely a 20. század egészére kiterjedő, az adóhivatalok adataiból (különösen a jövedelemadó-bevallásokból) összeállított statisztikai adatsorok felmérésén alapult. Ezt az elemzést kiterjesztette a Le Capital au XXIe siècle (A tőke a XXI. században) című, rendkívül népszerű könyvében. Emmanuel SaezEmmanuel Saez (1972. november 26. –) francia-amerikai közgazdász, a Berkeley-i Kaliforniai Egyetem közgazdászprofesszora. és Piketty tanulmánya kimutatta, hogy a keresők felső 10 százaléka 2012-ben az ország összjövedelmének több mint felét szerezte meg, ami a legmagasabb szint, amit azóta regisztráltak, hogy a kormány egy évszázaddal ezelőtt elkezdte gyűjteni a vonatkozó adatokat.
Felmérés az egyenlőtlenségek alakulásáról Franciaországban Piketty munkája azt mutatja, hogy a kereseti különbségek a 20. század folyamán Franciaországban jelentősen csökkentek, főként a második világháború után. Azt állítja, hogy ez a vagyoni egyenlőtlenségek csökkenésének volt köszönhető, miközben a bérkülönbségek stabilak maradtak. Az egyenlőtlenségek csökkenése ebben az időszakban Piketty szerint a háború utáni erősen progresszív jövedelemadónak volt köszönhető, amely felborította a vagyonfelhalmozás dinamikáját azáltal, hogy csökkentette a leggazdagabbak megtakarításokra fordítható többletpénzét.
A Piketty által levont normatív következtetés az, hogy az adócsökkentés és ezáltal a gazdagok társadalmi hozzájárulásának csökkenése, ami Franciaországban az 1990-es évek vége óta zajlik, segíteni fogja a bérlők osztályának korábbi nagy vagyonának újjáépítését.A jelenlegi politikatudomány és a nemzetközi kapcsolatok elméletében a járadékos állam (rentier state) olyan állam, amely nemzeti bevételeinek egészét vagy jelentős részét külföldi egyének, konszernek vagy kormányok által fizetett gazdasági bérleti díjból szerzi. Ez a tendencia az általa patrimoniális kapitalizmusnak nevezett jelenség felemelkedéséhez fog vezetni, amelyben néhány család ellenőrzi a vagyon nagy részét.