Walter Jens német filológus, irodalomtörténész, kritikus, egyetemi tanár és író.
Hamburgban született, a Gelehrtenschule des Johanneumsba járt 1933-tól 1941-ig, amikor is érettségizett, majd a Hamburgi Egyetemen tanult.
Az 1940-es évek elején Jens csatlakozott az NSDAP-hoz. Tagadta, hogy aktívan kérte volna a tagságot, és azt állította, hogy automatikusan vált taggá, mivel a Hitlerjugend tagja volt, és hogy soha nem kapott tagsági kártyát.
A második világháború alatt Freiburgban Szophoklész tragédiájáról szóló munkájával doktorált, majd 26 évesen a Tübingeni Egyetemen Tacitus und die Freiheit (Tacitus és a szabadság) című munkájával habilitált.
1950-től kezdve a 47-es csoport tagja volt. Abban az évben a Nein. Die Welt der Angeklagten című regénye hozta meg számára az áttörést.
1965-től 1988-ig a Tübingeni Egyetem általános retorikai tanszékén volt, amelyet azért hoztak létre, hogy az egyetemen tartsák. Momos álnéven televíziós kritikákat írt a Die Zeit számára. 1976 és 1982 között a németországi Nemzetközi PEN Club elnöke volt. 1989-től 1997-ig a berlini Művészeti Akadémia elnöke, majd tiszteletbeli elnöke volt. 1990 és 1995 között a Martin Niemöller-Alapítvány elnöke volt.
Magánélete 1951-ben feleségül vette Inge Puttfarckent. Két fiuk született, Tillmann és Christoph. Jens demenciában szenvedett, amely 2004-ben kezdett jelentkezni. 2013-ban, 90 éves korában halt meg Tübingenben.
Díjak és kitüntetések Forrás: 1951: Amis de la Liberté díj 1959: Német Ifjúsági Irodalmi Díj 1968: Hamburg szabad Hanzavárosának Lessing-díja, Hamburg 1981: Düsseldorf város Heinrich Heine-díja 1982: A Német Szövetségi Köztársaság PEN Központjának tiszteletbeli elnöke 1983: Osztrák Érdemdíj 1984: Adolf Grimme-díj 1988: Alternatív Büchner-díj 1988: Theodor Heuss-díj (feleségével, Inge Jens-szelInge Jens (született Inge Puttfarcken, 1927. február 11. – 2021. december 23.) német irodalomtudós és publicista.) 1989: Hermann Sinsheimer-díj 1990: Osztrák Állami Kulturális Újságírói Díj 1992: Osztrák kitüntetés a tudományért és a művészetért 1992: Poetry Foundation vendégprofesszor a Frankfurt am Main-i Goethe Egyetemen 1997: Bruno Snell matrica a tudomány és a társadalom terén végzett kiemelkedő munkájáért a Hamburgi Egyetemen 1997: a Berlini Művészeti Egyetem tiszteletbeli elnöke 1998: Ernst Reuter-érem 2002: Ökumenikus előkelőségi díjat a német Verlags für die Deutsche Wirtschaft kiadó ítélte oda 2003: a Német Szövetségi Köztársasági Érdemrend Nagy Érdemkeresztje 2003: Corine Irodalmi Díj (Inge Jensszel)
Könyvei
Magyarul megjelent A vak (Der Blinde) – Európa, Budapest, 1959 (Modern könyvtár) · Fordította: Gyurkó László Elfelejtett arcok. Regény (Vergessene Gesichter) – Európa, Budapest, 1964 · Fordította: Gergely Erzsébet, versford. Eörsi István Az utolsó vádlott (Nein. Die Welt der Angeklagten) – Magvető, Budapest, 1980 (Világkönyvtár) · · Fordította: Kincses Edit A Júdás-ügy (Der Fall Judas) – Ulpius-ház, Budapest, 2003 · · Fordította: Kerényi Gábor Inge Jens – Walter Jens: Frau Thomas Mann. Katharina Pringsheim élete – Európa, Budapest, 2006 · · Fordította: Blaschtik Éva
Jegyzetek
További információk
Fordítás
Kategória:1923-ban született személyek Kategória:2013-ban elhunyt személyek Kategória:Német filológusok Kategória:Német irodalomtörténészek Kategória:Német irodalomkritikusok Kategória:Német írók Kategória:NSDAP-tagok Kategória:Hamburgiak