Natalia Ginzburg olasz író, akinek művei a családi kapcsolatokat, a fasiszta évek és a második világháború alatti és utáni politikát, valamint a filozófiát dolgozták fel. Regényeket, novellákat és esszéket írt, amelyekért Strega-díjat és Bagutta-díjat kapott.
Aktivista, az 1930-as években egy ideig az Olasz Kommunista Párt tagja volt. 1983-ban független politikusként beválasztották a római parlamentbe.
Fiatalkora és iskolái Natalia Levi néven született Szicíliában, de fiatalkorának nagy részét Torinóban töltötte családjával, mivel apja 1919-ben a Torinói Egyetemen vállalt állást. Édesapja, Giuseppe Levi, a neves olasz hisztológus,Giuseppe Levi (1872. október 14. – 1965. február 3.) olasz anatómus és hisztológus, az emberi anatómia professzora (1916-tól) a palermói Sassari és torinói egyetemeken. olasz zsidó családban született; édesanyja, Lidia Tanzi (Drusilla TanziDrusilla Tanzi (1885. április 5. – 1963. október 20.) olasz író. nővére) katolikus volt."Natalia Ginzburg, JWA Encyclopedia"Natalia Ginzburg, E-Notes Szülei nem voltak vallásosak, ateistaként nevelték Nataliát, nővérét, Paolát (aki később Adriano OlivettihezAdriano Olivetti (1901. április 11. – 1960. február 27.) olasz mérnök, vállalkozó, politikus és iparmágnás. ment feleségül) és három testvérét. Otthonukban afféle kulturális szalont vittek: szülei értelmiségieket, aktivistákat és iparosokat hívtak meg. Natalia 1933-ban, 17 évesen, a Solaria című folyóiratban publikálta első novelláját, „I bambini” címen.
Házasság és család
1938-ban feleségül ment Leone Ginzburghoz,Leone Ginzburg (1909. április 4. – 1944. február 5.) olasz szerkesztő, író, újságíró és tanár, valamint jelentős antifasiszta politikai aktivista és az ellenállási mozgalom hőse volt. három gyermekük született: Carlo, Andrea és Alessandra. Fiuk, Carlo Ginzburg történész lett.
Bár Natalia Ginzburg a második világháború alatt viszonylag szabadon élhetett, férje, Leone antifasiszta tevékenysége miatt belső száműzetésbe került, 1941 és 1943 között egy abruzzói faluba, Pizzoliba helyezték. Ő és gyermekei az idő nagy részét együtt töltötték.
A fasiszta rezsim ellenzőjeként férjével titokban Rómába mentek, és egy antifasiszta újságot szerkesztettek, amíg Leone Ginzburgot le nem tartóztatták. A börtönben halt meg 1944-ben, miután súlyosan megkínozták.
1950-ben Ginzburg újra férjhez ment, Gabriele Baldini angol-irodalom tudóshoz.Gabriele Baldini (1919. augusztus 29. – 1969. június 18.) olasz anglicista, író és műfordító. Rómában éltek. A férfi 1969-ben halt meg.
Pályája Házassága után a legtöbb későbbi publikációban a „Natalia Ginzburg” (esetenként „Ginzberg”) nevet használta. Első regénye „Alessandra Tornimparte” álnéven jelent meg 1942-ben, a fasiszta Olaszország legantiszemitább időszakában, amikor a zsidóknak tilos volt publikálniuk.
Az 1940-es évek nagy részében az alkotói munka mellett az Einaudi kiadónak dolgozott Torinóban. Ők adták ki a háború utáni Olaszország néhány vezető alakját, köztük Carlo Levit, Primo Levit, Cesare Pavesét és Italo Calvinót. Ginzburg második regénye 1947-ben jelent meg.
A háború alatt férjével együtt átélt élmények megváltoztatták zsidó identitásának megítélését. A háború és a holokauszt által felvetett kérdéseken mélyen elgondolkodott, szépirodalmi művekben és esszékben foglalkozott velük. Támogatni kezdte a katolicizmust, ami vitát váltott ki környezetében, mert úgy vélte, hogy Krisztus üldözött zsidó volt. Ellenezte a feszületek eltávolítását a középületekről, de állítólagos katolikus hitre térése ellentmondásos, és a legtöbb forrás még mindig „ateista zsidónőnek” tartja.
1950-től kezdve, amikor Ginzburg újra férjhez ment és Rómába költözött, irodalmi pályafutásának legtermékenyebb időszakába lépett. A következő 20 év során jelentette meg legtöbb művét, ez hozta meg számára a népszerűséget. Ő és Baldini alaposan kivették részüket a város kulturális életéből.
1964-ben eljátszotta Betániai MáriaBetániai Mária – a bibliai Lázár és Márta testvére. szerepét Pier Paolo Pasolini Máté evangéliuma című filmjében.
Egész életében aktivistaként és polemizálóként politizált. Mint sok prominens antifasiszta, egy ideig ő is az Olasz Kommunista Párt tagja volt. Függetlenként 1983-ban beválasztották az olasz parlamentbe.
Öröksége 2020-ban a New York Review of Books egyetlen kötetben adta ki Ginzburg novelláit, a Valentino és a Sagittarius címűeket, amelyeket Avril Bardoni fordított angolra 1987-ben. A kiadáshoz írt új bevezetőjében Cynthia Zarin amerikai költő és újságíró megjegyezte, hogy a helyszín ebben a két műben is „feltérképezi az érzelmi terepet”, akárcsak Ginzburg más műveiben: a lakás, a nappali, a kávézó, ahol az események zajlanak. A könyv tiszteletére rendezett könyvbemutatón Zarin és Jhumpa Lahiri regényíró Ginzburg műveinek és pályafutásának jelentőségéről beszélgettek.
Díjai 1952, Veillon International Prize (Tutti i nostri ieri) 1963, Strega-díj (Lessico famigliare) 1984, Bagutta-díj (La famiglia Manzoni) 1991, Az Amerikai Művészeti és Tudományos Akadémia külföldi tiszteletbeli tagja
Válogatott művei Regények és novellák La strada che va in città (1942) È stato così (1947) Tutti i nostri ieri (1952) Valentino (1957) Sagittario (1957) Le voci della sera (1961) Lessico famigliare (1963) Caro Michele (1973) – adapted for the film Caro Michele (1976) Famiglia (1977) La famiglia Manzoni (1983) La città e la casa (1984)
Esszék Le piccole virtù (1962) Mai devi domandarmi (1970) Vita immaginaria (1974) Serena Cruz o la vera giustizia (1990) È difficile parlare di sé (1999)
Drámai művek Ti ho sposato per allegria (1966) Fragola e panna (1966) La segretaria (1967) L'inserzione (1968) – 1968-ban a londoni Old Vic színházban mutatták be Sir Laurence Olivier rendezésében és Joan Plowright főszereplésével. (The Advertisement) La porta sbagliata (1968) Paese di mare (1968) Dialogo (1970) La parrucca (1973) La Poltrona (1985) L'intervista (1988) Il Cormorano (1991)
Magyarul megjelent Baktérítő (Sagittario) – Európa, Budapest, 1957 (Modern könyvtár) · Fordította: Telegdi Polgár István Valamennyi tegnapunk (Tutti i nostri ieri) – Magvető, Budapest, 1979 (Világkönyvtár) · · Fordította: Zsámboki Zoltán Kedves Michele (Caro Michele) – Magvető, Budapest, 1980 (Rakéta regénytár) · · Fordította: Telegdi Polgár István A város és az otthon (La città e la casa) – Magvető, Budapest, 1990 · · Fordította: Székely Éva, utószó: Székács Vera Családi szótár (Lessico famigliare) – Park, Budapest, 2025 · · Fordította: Todero Anna, utószó Király Kinga Júlia
Jegyzetek
További irodalom
Fordítás
Kategória:1916-ban született személyek Kategória:1991-ben elhunyt személyek Kategória:Olasz költők, írók Kategória:20. századi költők, írók Kategória:Olasz nők Kategória:Olasz kommunisták Kategória:Ateisták Kategória:Palermóiak Kategória:Torinóiak Kategória:Rómaiak Kategória:Kitelepítettek, száműzöttek