Az Activision Publishing, Inc. egy amerikai videojáték-kiadó, amelynek székhelye a kaliforniai Santa Monicában található. Anyavállalata, az Activision Blizzard kiadói részlegeként működik, és több leányvállalati stúdióból áll. Az Activision a világ egyik legnagyobb független videojáték-kiadója, amely 2016-ban az Egyesült Államok vezető kiadója volt.
Története
Alapítás (1979) bélyegkép|balra|238x238px|David Crane társalapító 2013-ban. 1976-ban a Warner Communications megvásárolta az Atari, Inc.-t Nolan Bushnelltől, hogy felgyorsítsa az Atari Video Computer System (Atari VCS, később Atari 2600) piacra kerülését 1977-re. Ugyanebben az évben az Atari elkezdett programozókat alkalmazni a rendszerhez készülő játékok fejlesztésére. A Warner felvásárlása előtt a vállalat nem adott bónuszfizetést a nyereséges játékokon dolgozó programozóknak, és nyilvánosan sem tüntette fel a nevüket, hogy megakadályozza más játékcégek általi elcsábításukat. A Warner Communications vezetési stílusa is eltért Bushnellétől. John Dunn fejlesztő szerint a Warner menedzsmentje a fejlesztőket inkább mérnökökként kezelte, semmint kreatív munkatársakként, ami feszültségekhez vezetett a dolgozók körében. Az Atari vezérigazgatója, Ray Kassar – akit a Warner 1978-as felvásárlása után neveztek ki – elkötelezett volt amellett, hogy a gyártási költségeket minimális szinten tartsa a Warner számára. 1979 elején az Atari marketingosztálya egy belső feljegyzést terjesztett, amely az előző év legkelendőbb játékkazettáit sorolta fel, hogy iránymutatást adjon az új játékötletekhez. David Crane észrevette, hogy az általa teljes egészében fejlesztett játékok több mint 20 millió dollár bevételt hoztak a vállalatnak, miközben ő maga mindössze 20 000 dolláros fizetést kapott. A 35 fős fejlesztői csapatból négy programozó – Crane, Larry Kaplan, Alan Miller és Bob Whitehead – olyan játékokat készített, amelyek az Atari eladásainak 60%-át tették ki. Crane, Kaplan, Miller és Whitehead nyíltan hangot adtak elégedetlenségüknek a vállalaton belüli elismerés hiánya miatt, és "Gang of Four" (Négyek bandája) néven váltak ismertté. A csoport 1979 májusában találkozott Ray Kassarral, és azt követelte, hogy a vállalat a fejlesztőket úgy kezelje, mint a lemezkiadók a zenészeket – vagyis részesüljenek jogdíjakból, és a nevüket tüntessék fel a játékok dobozán. Kaplan – aki a többieket "a világ legjobb [2600-as] tervezőinek" nevezte – visszaemlékezése szerint Kassar lekicsinylően "törölközőtervezőknek" titulálta őket, és azt állította, hogy "bárki tud kazettát készíteni". A négy fejlesztő úgy döntött, hogy hamarosan elhagyja az Atarit, és saját vállalkozást indít, de eleinte nem voltak biztosak abban, hogyan valósítsák meg ezt. 1979-ben a független (third-party) fejlesztők fogalma még nem létezett, mivel a videojáték-konzolok szoftvereit kizárólag azok a cégek adták ki, amelyek magukat a rendszereket is gyártották. Ezért általános nézet volt, hogy konzoljátékok készítéséhez először magát a konzolt kell megépíteni. A négy fejlesztő végül úgy döntött, hogy létrehoznak egy független játékfejlesztő vállalatot. Ügyvédjük Jim Levyhez irányította őket, aki ekkor éppen kockázati tőkebefektetéseket keresett az otthoni számítógépes szoftverpiacra való belépéshez. Levy meghallgatta a terveiket, egyetértett az iránnyal, és segített nekik körülbelül 1 millió dollárnyi tőkét szerezni a Sutter Hill Ventures vállalattól. Emellett jogi tanácsadókkal is konzultáltak arról, hogy fejleszthetnek-e játékokat az Atari VCS-re, és az esetleges pereskedés költségeit is beépítették a befektetési tervükbe. Augusztusra Crane és Miller elhagyták az Atarit, és röviddel utánuk Whitehead is csatlakozott hozzájuk. Kaplan szintén augusztusban mondott fel az Atarinál, de kezdetben nem csatlakozott hozzájuk, mivel nem tetszett neki az induló üzleti terv. Később azonban meggondolta magát, és decemberben csatlakozott az immár megalakult Activisionhöz. Az Activision hivatalosan 1979. október 1-jén alakult meg, Jim Levy vezérigazgatói irányítása alatt. A vállalat kezdetben a „Computer Arts, Inc.” nevet viselte, amíg egy jobbat nem találtak. Az alapítók fontolgatták a „VSync, Inc.” nevet is, de attól tartottak, hogy a nagyközönség nem értené, vagy nem tudná helyesen kimondani. Végül Levy javasolta az „active” és a „television” szavak összevonását, így született meg az Activision név.
Korai évek (1980–1982) Az Activision 1979 második felében kezdte meg működését David Crane garázsában, ahol minden programozó saját játékán dolgozott, amelyeket 1980 közepére terveztek kiadni: Dragster, Fishing Derby, Checkers és Boxing. A fejlesztők alapos ismerete az Atari 2600 rendszeréről, valamint a konzol szoftveres trükkjei lehetővé tették számukra, hogy vizuálisan megkülönböztethető játékokat készítsenek az Atari saját fejlesztéseitől. Hogy még inkább kiemelkedjenek, az Activision játékkazettáinak dobozai élénk színeket kaptak, és a hátoldalukon egy játékon belüli képernyőfotó is helyet kapott. Az útmutatókban legalább egy oldal a fejlesztő nevének feltüntetésére szolgált. 1983-ig szinte minden Activision-játék kézikönyve tartalmazott egy lehetőséget, amelyben a játékosok elküldhették a vállalatnak fényképen a magas pontszámaikat, és ezért cserébe egy felvarrót kaptak jutalmul. Az első négy játék megjelenése előtt az Activision helyet bérelt az 1980-as évközi Consumer Electronics Show-n (CES), hogy bemutassa a címeit, és gyorsan kedvező sajtóvisszhangot kapott. Az Activision iránti figyelem aggasztotta az Atarit, mivel a négy fejlesztő távozása már így is jelentős űrt hagyott maga után a vállalat fejlesztői csapatában. Az Atari kezdetben megpróbálta lejáratni az Activisiont, és a CES-en iparági sajtón keresztül azt állította, hogy azok, akik üzleti titkokat visznek el, „gonosz, szörnyű emberek”, legalábbis Crane szerint. Később az Atari azzal fenyegette a kiskereskedőket, hogy nem árusítja náluk saját játékait, ha az Activision címeit is forgalmazzák. 1980 végére az Atari hivatalos pert indított az Activision ellen, azzal vádolva a négy alapítót, hogy ellopták az üzleti titkokat és megsértették a titoktartási megállapodásokat. A per 1982-re peren kívüli egyezséggel zárult, amelyben az Activision beleegyezett, hogy jogdíjat fizet az Atarinak, de ezzel hivatalosan is elismertté vált a független fejlesztői modell, amely később az egész videojáték-iparra nagy hatással volt. Az első játékok megjelenése után az Activision alapítói évente egy-egy saját címet fejlesztettek a vállalat első néhány évében. Míg az 1980-as játékok mérsékelt sikert arattak, az első igazán sikeres cím az 1981-ben megjelent Kaboom! volt, amely az Activision első milliós példányszámban eladott játéka lett. A cég áttörő sikere azonban az 1982-ben megjelent Pitfall! volt, amelyet David Crane készített. A játékból több mint négy millió példányt adtak el, és ez lett az egyik legikonikusabb Atari 2600 játék. 1982 végén Larry Kaplan elhagyta az Activisiont, hogy részt vegyen az Amiga személyi számítógép fejlesztésében, mivel inkább a hardverfejlesztés iránt érdeklődött. Az Activision teljes eladásai az 1983. júniusi tőzsdei bevezetés előtt körülbelül 157 millió dollárra, míg bevételei 60 millió dollárra voltak becsülhetők. Ebben az időben a vállalat körülbelül 60 alkalmazottal rendelkezett.
Az Activision 1983 júniusában sikeresen tőzsdére lépett, és a NASDAQ-on AVSN részvénykóddal jegyezték be.
A videojáték-piac összeomlása (1983–1988) Az Activision sikere, valamint az Atari 2600 népszerűsége számos új, független fejlesztőt és más házi konzolt eredményezett. Az Activision több Atari-játékát is kiadta Intellivision és ColecoVision konzolokra, valamint más platformokra. Azonban több új független fejlesztő is megjelent, próbálva követni az Activision által alkalmazott megközelítést, de tapasztalat nélkül; Crane szerint ezek a cégek gyakran kockázati tőkével indultak, és olyan programozókat alkalmaztak, akiknek kevés tapasztalatuk volt a játékkészítésben, és bármit kiadtak, amit a fejlesztők készítettek. Ez hozzájárult az 1983-as videojáték-piac összeomlásához. Bár az Activision túlélte a videojáték-piac összeomlását, hatásait az elkövetkező években érezniük kellett. A harmadik fél fejlesztők megszűntek, és raktárakat töltöttek meg el nem adott játékokkal, amelyeket ügyes kiskereskedők olcsón vásároltak fel, és masszív kedvezménnyel árultak (5 dollárért az Activision által javasolt 40 dolláros ár helyett). Míg az Activision játékok iránti kereslet továbbra is megvolt, az ismeretlen fogyasztók inkább a nagyon leárazott címeket vásárolták, ami csökkentette az Activion bevételeit. A vállalat negyedéves bevételei az 1983 közepi 50 millió dollárról 1984 végére körülbelül 6–7 millió dollárra csökkentek, Levy szerint, és kénytelenek voltak elbocsátani alkalmazottakat. Az alkalmazotti létszámuk 400 főről 95 főre csökkent ebben az időszakban. Ezek után az Activision úgy döntött, hogy a játékait el kell kezdeniük a személyi számítógépek piacára is vinni, mint a Commodore 64, Apple és Atari 8-bites gépek, hogy elkerüljék a többi független fejlesztőhöz hasonló teljes csődöt. A tehetségek elvándorlása 1985-ig folytatódott a válság következményeként. Miller és Whitehead 1984-ben elhagyták az Activisiont a részvényeik nagy leértékelődése miatt, és megalapították az Accolade nevű céget. A videojáték-piac összeomlása miatt, ami a konzolos játékfejlesztést kockázatossá tette, az Activision a személyi számítógépekre való fejlesztésre koncentrált, és olyan játékokat készítettek, mint a Little Computer People és a Hacker, miközben Levy igyekezett kordában tartani a kiadásokat, hogy a cég talpra álljon. Az Activision további terjeszkedésre vágyott, és 1986 júniusában egy vállalati fúzióval megszerezte az Infocomot, a szöveges kalandjátékok úttörőjét, amely akkoriban nehéz helyzetben volt. A fúziót Levy vezette, mivel nagy rajongója volt az Infocom játékainak, és úgy érezte, hogy a cég hasonló helyzetben van, mint az Activision. Körülbelül hat hónappal az „Infocom házasság” után az Activision igazgatótanácsa úgy döntött, hogy Levy-t Bruce Davis váltja. Davis már kezdetben is ellenállt az Infocom megvásárlásának, és keménykezűen irányította annak működését. Még perrel is próbálkozott, hogy visszaszerezze a vásárlást az Infocom részvényeseitől. Crane is nehezen dolgozott együtt Davis-szel, és aggódott, hogyan kezelte Davis az Imagic bezárását, amely egy olyan független fejlesztői stúdió volt, amely az Activision sikerét követően alakult 1981-ben. Crane 1986-ban elhagyta az Activisiont, és segített Garry Kitchen-nek megalapítani az Absolute Entertainmentet. 1986 végén az Activision átvette az Electric Dreams márkát, amit jellemzően brit szoftverekhez használtak, hogy az angol nyelvű piacon kívüli címeket forgalmazza az amerikai piacon.
Mediagenic (1988–1991) 1988-ban az Activision elkezdett részt venni a videojátékokon kívüli szoftverek fejlesztésében, például üzleti alkalmazások készítésében. Ennek következményeként az Activision vállalati nevét Mediagenic-re változtatták, hogy jobban tükrözze a vállalat összes tevékenységét. A Mediagenic négy fő csoportból állt:
Az Activision videojáték-kiadóként számos platformra készített játékokat, köztük a következőkre: Nintendo Entertainment System, Master System, Atari 7800, Atari ST, Commodore 64, és Amiga. Infocom egy olyan fejlesztő volt, amely interaktív fikciós játékokat készített, más néven szöveges kalandjátékokat. Gamestar egy olyan cég volt, amely kezdetben függetlenül működött, de 1986-ban az Activision megvásárolta. A cég főként sportos videójátékok fejlesztésére specializálódott. Ten Point O egy üzleti alkalmazás szoftver volt.