Kaoci

Kaoci (), település Bosznia-Hercegovinában, Srbac községben, Bosanska krajina területén, a Szerb Köztársaságban.

Fekvése Bosznia-Hercegovina északi részén, Banja Lukától légvonalban 48, közúton 58 km-re északkeletre, községközpontjától légvonalban 7, közúton 8 km-re keletre, a Srbac-Derventa főút mentén, 94-287 méteres tengerszint feletti magasságban, a Száva déli partján és a Motajica-hegység északi nyúlványain található.

Népessége Nemzetiségi csoport Népesség1991 Népesség2013Szerb764534Bosnyák22Horvát88Jugoszláv170Egyéb69Összesen797553

Története A térség 1535/36-ban került oszmán uralom alá, amikor Huszrev bég elfoglalta Kobaš és Levač várait, és átkelt Szlavóniába seregével. Ekkor ez a terület a Kobaši kádiluk, a Banja Luka-i vijalet és a Boszniai Szandzsák része lett. Később a kadiluk székhelyét Kobašból Banja Lukába helyezték át, Kobaš pedig az alsóbb közigazgatási egységek (kapitányság, megye, járás) székhelye volt. Az osztrák-török háború (1716-18) a pozsareváci békeszerződéssel ért véget, amelyet 1718. június 21-én írtak alá Pozsarevácon. Ausztria megkapta Bijeljinát és a Szávától délre egy keskeny sávot (Brčko, Bosanski Brod, Kobaš, Dubica és Furjan). Abban az időben számos menekült és száműzött érkezett Szlavóniából, Macsóból (Szabács és Loznica) és a Birodalom más elveszett területeiről a kobaškai kapitányságba és Bosznia északi részébe. 1723-ban az osztrák betörések miatt a kapitányság székhelyét Kotorba (a mai Kotor-Varoš) helyezték át.

Az egykori Kaoci település a jelenlegitől 4-5 kilométerre, a Motajica-hegység lábánál terült el. Az 1716-1718-as háborúkban Törökország elvesztette a Száva folyótól délre eső terület egy részét, így Trstenci, Kobaš, Kaoci, Bosanski Svinjar, valamint a mai Bajinci, Dolina települések Ausztriához, Lepenica, Brezovljani, Nožičko, Lilić pedig Törökországhoz kerültek. Az oszmán-osztrák háború (1736-1739) után a határ visszakerült a Száva folyóhoz. A 19. században ezekben a régiókban erősödött a nép ellenállása a török uralommal szemben és nőtt a Szerbiával való egyesülés szükségességének tudata, ami különösen a boszniai felkelés (1875-1878) idején nyilvánult meg. Az 1875-ös szerb törökellenes felkelés egyik neves résztvevője, Stanko Bogosavac Kaociban született.

A térség 1878-ig tartozott az Oszmán Birodalomhoz, ekkor a berlini kongresszus határozata alapján az Osztrák-Magyar Monarchia része lett. 1879-ben az első osztrák-magyar népszámlálás során a Prnjavori járáshoz tartozó településnek 47 háztartása és 297 ortodox lakosa volt.Haupt übersicht der politischen Eintheilung von Bosnien und der Herzegovina 1879. 38. o. 1910-ben a Prnjavori járáshoz tartozó településen 30 háztartást, 162 görög katolikus és 16 római katolikus lakost találtak.Die ergebnisse der volkzählung in Bosnien und der Herzegovina 1910. Statistichendepartment der landesregierung, Sarajevo, 1912. 208. o. A monarchia szétesésével 1918-ban előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-től a Jugoszláv Királyság része. 1921-ben a községnek 34 háztartása és 192 lakosa volt.Popisa stanovnistva u Kraljevini Srba, Hrvata i Slovenaca 1921. godine – izdanje Državne Statistike u Beograd u, Sarajevo, 1924. 115. o. Az 1929-es törvény értelmében, amikor Bosznia-Hercegovinát négy banovinára, Drinskára, Vrbaskára, Zetskára és Primorskára osztották, a település a Vrbaska banovina része lett, amelynek székhelye Banja Luka volt Jugoszlávia megszállása után a Független Horvát Állam (NDH) része lett. A második világháború után a település a szocialista Jugoszláviához tartozott. A háború után a lengyel lakosság visszatelepült Lengyelországba, míg az ukránok főként a Vajdaság nagyobb településeire költöztek, részben pedig idővel asszimilálódtak. A daytoni békeszerződést követő területfelosztásnál a település Srbac község részeként a Szerb Köztársaság területéhez került.

Gazdaság A lakosság főként mezőgazdasággal foglalkozik, a település gyümölcsösökben rendkívül gazdag.

Oktatás A településen a Jovan Jovanović Zmaj Általános Iskola négyosztályos területi iskolája működik.

Kultúra A Ljeskov Konak kirándulóhelyen Srbac község turisztikai szervezete minden évben megrendezi a „Srbac-Kaoci Hajduk” találkozókat, amely a török uralom elleni felkelés hősének, Stanko Bogosavacnak és a vidék lakói találkozóinak emlékeit idézi. Kaociban található egy 1922-ből származó hagyományos szerb ház is, amelyben korábbi időkből származó tárgyakat őriztek.

Turizmus Az önkormányzat törekvései alapján nagy potenciál rejlik a falusi turizmusban, hiszen a település legnagyobb része falusias jellegű. A turizmus szempontjából különösen vonzó helyek találhatók a Motajica-hegység lábánál fekvő településen.

Nevezetességei A „Ljeskov konak” piknikezőhely egy nagy mogyorófa ültetvényről kapta a nevét. Minden évben itt rendezik meg a „Hajdučki susreti” rendezvényt, valamint egy két kilométer hosszú erdei ösvény is található itt, amelyen gombát és gyógynövényeket szedhetnek a túrázók. Az ingatlanon található egy 1922-ben épült régi családi ház is, ahol különféle, több mint egy évszázados tárgyakat őriznek. Érdekesség, hogy a kaoci birtokon van egy 100 éves kút is, amelyből a régi kaoci lakosok látták el magukat ivóvízzel. A terület, ahol a kirándulóhely található, körülbelül 60 hektáron terül el, Milutin Bogosavac magántulajdona. Három egységből áll: a háztartásból, a sport-rekreációs részből és az erdősávból. A háztartás tagjai Milutin (nyugalmazott agronómus) és Desanka (biológiatanár). Bogosavac a gyümölcs- és zöldségfélék, valamint a hús- és húskészítmények előállításával, valamint gomba- és gyógynövénygyűjtéssel foglalkozik. Az ingatlanon (három gyümölcsösben) több mint ezer féle gyümölcsfát nevelnek, emellett van egy kisebb kecskenyáj és egyéb háziállatok is. Az összes kínált élelmiszer természetes módon készül. Maga a piknikezőhely környezete rendkívül gazdag vadfajtákban, ehető gombákban, erdei gyümölcsökben és kivételes minőségű forrásvízben.

Jegyzetek

Fordítás

További információk Srbac város hivatalos oldala

Kategória:A Banja Luka-i régió települései