Matići falu Bosznia-Hercegovinában, a Bosznia-hercegovinai Föderáció északi régiójában, Orašje községben, a Szávamenti kantonban.
Fekvése A település Bosznia-Hercegovina északi részén, Tuzlától légvonalban 52, közúton 81 km-re északra, községközpontjától légvonalban 6, közúton 8 km-re délnyugatra a Szávamenti-síkságon, a Száva jobb partjától 6 km-re, a Briježnica partján, 85 méteres magasságban fekszik.Topografska karta Vinkovci 376-3-4
Népessége Nemzetiségi csoport Népesség1991 Népesség2013Szerb74Bosnyák31Horvát20101591Jugoszláv10Egyéb136Összesen20341602
Története A régészeti leletek tanúsága szerint a település területe már az őskorban is lakott volt. Az itt létezett neolitikus település a Vinča kultúrához tartozott. Alojz Benac régész 1957-ben kutatásokat végzett a helyszínen a Szarajevói Állami Múzeum számára, és „Gradinának” vagy ahogy a helyiek hívják, „Gradićnak” nevezte el a helyet. A „Bjelike” nevű helyen több késő ókori baltát is találtak. Benac szerint a „Gradina” a Bjelikén volt település nekropoliszaként vagy temetőként szolgált.
A falu keletkezéséről három legenda forog közszájon. Az egyik három törvényen kívüli testvérről szól, akik családjukkal elmenekültek Semberijából, és a mai falu területén telepedtek le. A testvérek Matuz, Dabo és Čobo voltak. Egy másik legenda szerint egy terhes lány Szlavóniából érkezett az elhagyatott helyre, itt szült, és a lányával itt maradt. A környék lakói a helyet „mati i kći” (anya és lánya) néven emlegették, majd később Matićinek nevezték el róluk. A harmadik legenda szerint két pásztor testvér, Matija és Josip, nyájukkal jöttek ide, és itt maradtak. A falut az idősebb Matija után Matićinek nevezték el. Mindhárom legenda eredete 600 és 1650 közé nyúlik vissza.
Az oszmánok legkésőbb 1537-ben foglalták el ezt a területet. A török uralom első száz évében ortodox vlachok éltek ezen a területen, akik határőrként szolgáltak az oszmánok számára. 1600 után a vlachok az újonnan meghódított területekre költöztek, és a régió elnéptelenedett, majd a Tengermellékről, Dalmáciából, Likából és Hercegovinából érkezők kezdték betelepíteni. A 17 század végén lezajlott osztrák-török háború (1683-1699) után ez a régió teljesen elnéptelenedett. Az emberek az oszmán bosszú elől menekültek, mivel a háború az oszmánok vereségével végződött, felszabadítva szinte a teljes magyar és horvát területeket. Helyettük nagyszámú muszlim ember telepedett le Bosznia területén, ahonnan a katolikus lakosságot kiűzték (a 17. század végén és a 18. század elején körülbelül kétszázezer katolikus hagyta el Boszniát). Ezek az események jelentették a mai Matići falu történetének kezdetét. A Habsburg uralom alatt (1717-1739) ezen a területen csak egyetlen település volt, Utorkovište, amely magában foglalta a későbbi településeket, így Donja Mahala, Tolisa, Kostrč, Ugljara és Matići falvakat. A falu eredeti neve Matić Selište volt, és valamikor 1717 és 1743 között jött létre. Matićiról érdekes adat található a županjai Keresztelő Szent János templomban. A kereszteltek anykaönyvében 1717-ben jegyzik be az utorkovištei Bartol Matić fiának keresztelőjét. Ez alapján egyesek úgy vélik, hogy ez a család Utorkovište azon részén élt, ahol a mai Matići falu található, és hogy a falu róluk kapta a nevét.
Ez a terület akkoriban a bijelai ferences plébániához tartozott, de a távolság és a bizonytalanság miatt a papok ritkán látogatták a Száva folyó menti vidéket. A lakosok lelki és vallási szükségleteiket a Županje Blato-i templomban elégítették ki, amely 1711 óta működött. A háború 1739-es befejezésével a két birodalom határa a Száva folyó lett, így a terület ismét az Oszmán Bosznia része lett, a katolikusoknak pedig a vallás terén is nagyobb jogokat garantáltak. Dragičević püspök élt, aki ellátogatott a területre és kiszolgáltatta a bérmálás szentségét, összeállította a plébánia lakóinak névsorát. A Matić Selište-i plébániai anyakönyv 1743-ban 14 családot és 80 hívőt tartalmazott. Ez az első ismert dokumentum, amely a falu nevét és a családfőket kereszt- és vezetéknévvel említi. A posavinai lakosság 1784-es növekedésével Tolisa független lelkészi hivatallá vált. A Habsburg és az Oszmán Birodalom között 1788-ban kitört újabb háborúval a Száva folyó menti katolikus falvak teljes lakosságát Bijela és Tramošnica környékére telepítették ki. A többség Tramošnicára és a környező falvakba menekült, és ott is maradtak 1792-ig, a háború végéig. Visszaérkezésükkor falvaikat felégetve és kifosztva találták, így újra kellett kezdeniük az életüket. Röviddel ezek az események és a béke létrejötte után a lakosság száma megnőtt, és 1802. június 25-én Kreševóban döntés született arról, hogy a független lelkészi hivatalt plébániai címmel ruházzák fel. Matići ettől fogva a mai napig a tolisai ferences plébánia szerves része.
A horvát település 1878-ig tartozott az Oszmán Birodalomhoz. Ekkor a berlini kongresszus határozata alapján az Osztrák-Magyar Monarchia katonai megszállása alá került, mely 1908-ban annektálta Bosznia-Hercegovinát. 1879-ben az első osztrák-magyar népszámlálás során az Orašjei járáshoz és Kostrč községhez tartozó településnek 88 háztartása, 538 római katolikus és 54 ortodox lakosa volt.Haupt übersicht der politischen Eintheilung von Bosnien und der Herzegovina 1879. 92. o. 1894-ben a temetőben megépült a falu első kápolnája. 1902-ben egy fogadalmi kápolnát építettek Mati ć központjában Szent Ferencnek , a falu védőszentjének tiszteletére. 1910-ben a Brčkói járáshoz és Donja Mahala községhez tartozó településen 139 háztartást és 899 római katolikus lakost találtak.Die ergebnisse der volkzählung in Bosnien und der Herzegovina 1910. Statistichendepartment der landesregierung, Sarajevo, 1912. 76. o. A monarchia szétesésével 1918-ban előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-től a Jugoszláv Királyság része lett. Az 1929-es törvény értelmében, amikor Bosznia-Hercegovinát négy banovinára, Drinskára, Vrbaskára, Zetskára és Primorskára osztották, a település a Drinska banovina (Drinai Bánság) része lett, amelynek székhelye Szarajevó volt.
A második világháborúban Jugoszlávia megszállása után a Független Horvát Állam (NDH) része lett. A második világháború után 1992-ig a település a szocialista Jugoszlávia keretében a Bosznia-Hercegovinai Népköztársaság része volt. 1992-ben a falu népe elmenekült a szerb tüzérségi csapások hatására, a faluban csak a harcképes férfiak maradtak. A boszniai háborút lezáró daytoni békeszerződés rendelkezése alapján az ország területét felosztották a Bosznia-hercegovinai Föderáció és a boszniai Szerb Köztársaság között. A területmegosztás eredményeként a település a Bosznia-hercegovinai Föderáció területéhez került. 1995-ben a lakosság visszatérésével megkezdődött a megrongált épületek újjáépítése.
Oktatás A régió első iskolája 1894-ben épült fel a szomszédos Bokban, amelybe a matići gyermekek is jártak. Ez így maradt 1928-ig, amikor a Matići iskola megkezdte működését.
Sport NK „Napredak” Matići labdarúgóklub
Nevezetességei Keresztelő Szent János titulusú római katolikus kápolnáját 1968-ban szentelték fel. Az újonnan épült épület 12x6 méteres volt, 15 méter magas harangtoronnyal. Az épületet 1982-ben bővítették. 1985-ben a kápolnát két műalkotás díszítette – a „Keresztelő Szent János” (110 centiméter magas, diófából készült fa szobor), amelyet Petar Černe akadémikus szobrász készített, és a „ Keresztre feszítés ” (285 centiméter magas üvegfestmény, Tomaža Perko festőművész alkotása). Ezzel a bővítéssel a kápolna belülről kereszt alakú lett, kívülről pedig „T” betű alakú. A kápolnát 72 négyzetméterről 186 négyzetméterre bővítették. 1998-ban a kápolnát újra bővítették. Az immár templommá bővített épületben egy 22x12 méteres tér található. A főbejárat mellett csigalépcső vezet a kórusba. Az épület háromhajós, a hajók pilléreken nyugszanak (mindegyik hajó három pilléren), és rajtuk helyezkednek el a keresztút állomásai. A templomot több értékes műalkotás díszíti. Gradić – őskori erődített település maradványai. Régészeti feltárását 1957-ben A. Benac végezte. A kultúrréteg a település fejlődésének két fázisát tükrözi és a leletek a Vinča kultúra kései, Vinča-pločniki időszakához tartoznak, mely az i. e. 4800 és az i. e. 4200 közötti időszakában virágzott.
Jegyzetek
Források Orašje község hivatalos oldala Matići település blogja
További információk Orašje község hivatalos oldala Matići település blogja
Kategória:Szávamenti kanton települései