Anton Graff (Winterthur, 1736. november 18. – Drezda, 1813. június 22.) svájci klasszicista festő, korának egyik legjelentősebb portréfestője. A szász választófejedelmek udvari festőjeként mintegy 1200 arcképet készített, a német nyelvterületen megörökítette korának neves és kevéssé ismert arisztokratáit, tábornokait, tudósait, művészeit, polgárait; alig volt olyan híres ember Németországban akit ne festett volna meg, így képei történelmi dokumentumoknak is tekinthetők. A realizmus előfutáraként a külső hasonlóságon túl igyekezett pontosan megmutatni alanyainak karakterét. Munkássága már életében is nagy elismerést kapott.
Családja és gyerekkora thumb|balra|Krétával készült önarckép (1783) Anton Graff hetedikként született a winterthuri kálvinista Hans Ulrich Graf(f) és felesége, a zürichi Barbara Boller kilenc gyermeke közül. Szülei 1727-ben házasodtak össze és Winterthurban az Untertorgasse 8. szám alatti házban laktak. Születése után két nappal, 1736. november 20-án keresztelték meg Antoni névre, három évvel korábban született, de rövidesen elhunyt bátyja után. Graff később az Anton nevet használta, de közeli rokonai mindig Antoniként emlegették. Vezetékneve Graf és Graff formában egyaránt használatos volt, bár a festő általában A Graff pinx formában írta alá a képeit.
A Graff família 1350-ben szerzett polgárjogot Winterthurban és a 17. század végétől két ágra oszlott. Az egyik ágban a mázsamesteri tisztség (akik a piacokon a hatósági mérlegeket kezelték) öröklődött, míg a másikban - amelyből Anton Graff is származott - az ónöntői mesterség.Richard Muther: Anton Graff – Ein Beitrag zur Kunstgeschichte des achtzehnten Jahrhunderts. Verlag E. A. Seemann, Leipzig 1881, S. 7. Ha az apján múlott volna, aki szintén ónöntő volt, Anton Graff is ezt a szakmát tanulta volna ki. Graff azonban nem volt mintatanuló, csínyekkel szórakoztatta társait és iskolába járás helyett inkább rajzolt. Amikor elfogyott a papírja, a bőrnadrágjára firkált.Richard Muther: Anton Graff – Ein Beitrag zur Kunstgeschichte des achtzehnten Jahrhunderts. Verlag E. A. Seemann, Leipzig 1881, S. 8. Johann Jacob Wirz rickenbachi tiszteletes közbenjárására 1753 és 1756 között a Johann Ulrich Schellenberg által alapított winterthuri rajziskolába járhatott. Graff barátságot kötött Schellenberg fiával, Johann Rudolf Schellenberggel. Együtt gyakoroltak, amihez a Schellenberg apósától, Johann Rudolf Hubertől örökölt nagy festmény-, rajz- és gipszmodellgyűjtemény bőségesen ellátta őket mintákkal.Otto Waser: Anton Graff. Verlag Huber, Frauenfeld/Leipzig 1926, S. 12. Ebben az időben több portrét is készített, köztük egy önarcképet, valamint portrékat apjáról, Hans Rudolf öccséről és sógoráról, Johannes Vögeli ácsmesterről.Otto Waser: Anton Graff. Verlag Huber, Frauenfeld/Leipzig 1926, S. 13.
A rajziskola első évének befejezése választania kellett, hogy a tájképekre vagy a portréfestészetre specializálódik. Graff anyagi okokból az utóbbit választotta, portrék készítésével biztos jövedelemforrásra tehetett szert. Winterthuri kortársáról, Johann Ludwig Aberliről is tudta, hogy amikor kifogyott a pénzből, portrék eladásából tartotta fenn magát.Richard Muther: Anton Graff – Ein Beitrag zur Kunstgeschichte des achtzehnten Jahrhunderts. Verlag E. A. Seemann, Leipzig 1881, S. 10.
Graff Johann Ulrich Schellenberg kedvenc tanítványa lett és baráti viszonyba kerültek. Graff művészi szempontból hamarosan túlszárnyalta tanárát (aki ezt maga is elismerte). Schellenberg úgy segítette volt tanítványát, hogy beajánlotta festőtársainál. Graff mesterének köszönhette lelkiismeretes kézművestechnikáját és „hamisítatlan lelkesedését a művészet iránt”.Ekhart Berckenhagen: Anton Graff – Leben und Werk. Deutscher Verlag für Kunstwissenschaft, Berlin 1967, S. 11.
Tanulóévek Augsburg thumb|Graff apósa, Johann Georg Sulzer (1774) 1756-ban Graff tanára javaslatára Augsburgba költözött Johann Jacob Haid rézmetszőhözz, aki munkát ugyan nem adott neki, de szállást és ételt biztosított számára és bemutatta őt művészbarátainak. Általa ismerte meg Graff Haid egykori tanárát, Johann Elias Ridingert, akivel aztán folyamatosan tartotta a kapcsolatot.Joh. Caspar Füessli: Geschichte der besten Künstler in der Schweiz nebst ihren Bildnissen (3. Theil). Verlag Orell, Gessner, Füessli und Comp., Zürich 1770, S. 245. Ekkor festette meg honfitársa és barátja, Christian von Mechel portréját. Augsburgban nagy volt a kereslet a jó portréfestők iránt és Graff hamar népszerűvé vált a megrendelők körében. Ennek ellenére egy év után el kellett hagynia Augsburgot, mert a helyi festőcéh néhány mestere panaszt tett a fiatal külföldire és azt követelték, hogy hagyjon fel foglalkozásával vagy hagyja el a várost.Ulrich Hegner: Ulrich Hegner’s gesammelte Schriften. Aus dem Leben eines Geringen (Fünfter Band, Kapitel: Leben Anton Graff’s von Winterthur, königl. Sächsischen Hofmalers und Professors an der Maler-Akademie in Dresden, 1815.) Gedruckt und verlegt bei G. Reimer, Berlin 1830, S. 65.
Ansbach Haid közbenjárásának köszönhetően Graff 1757-től az ansbachi udvari festő, Johann Leonhard Schneider tanítványa lehetett. Graff így ír róla 1778-as önéletrajzában: „portréi nagyon jók voltak, de hasonlítottak egymáshoz. Mivel nagyon gyorsan és olcsón festett, sok munkát kapott az udvarban és segédeket kellett alkalmaznia... másolatokat kellett készítenem és egyéb jelentéktelen feladataim voltak, amikből nem lehetett tanulni. Ez a hétéves háború idején történt és mindenki szeretett volna portrét a porosz királyról. A király húgának, az özvegy Friederike Luise márkinőnek volt egy Berlinben festett arcképe róla. Ezt a képet gyakran kellett másolnom, minden nap készítettem egyet. Nem tudtam fejlődni a művészetben; állandóan rossz másolatokat készíteni nem a helyes út. Miután erre rájöttem, már nem maradtam volna ilyen sokáig a házában, ha nem szerettem volna ott élni. Schneider és a családja szimpatikus volt, de bármennyit pénzt is keresett, teljesen eladósodott és börtönben fejezte be az életét."Ekhart Berckenhagen: Anton Graff – Leben und Werk. Deutscher Verlag für Kunstwissenschaft, Berlin 1967, S. 39.
Ansbachi tartózkodása azért nem volt teljesen haszontalan Graff művészi fejlődése szempontjából. Kollégája, Füssli szerint bár sokat kellett másolnia, de közben megtanulta a helyes ecsetkezelést és a drapériák, csipkék, a portrékhoz tartozó egyéb felületek könnyed, szép ábrázolását.Joh. Caspar Füessli: Geschichte der besten Künstler in der Schweiz nebst ihren Bildnissen (3. Theil). Verlag Orell, Gessner, Füessli und Comp., Zürich 1770, S. 244.
Graff gyakran utazott Münchenbe, hogy tanulmányozza az ott (főleg a schleißheimi kastélyban) kiállított festményeket. 1763 tavaszán ott ismerkedett meg George Desmarées bajor udvari festővel, akinek műveit holland realizmus, velencei kolorit és francia kiegyensúlyozottság jellemezte. Képeinek csillogó lágysága és fényárban úszó színvilága nagy hatást gyakorolt Graffra.Ekhart Berckenhagen: Anton Graff – Leben und Werk. Deutscher Verlag für Kunstwissenschaft, Berlin 1967, S. 14.
A fiatal festőre Desmarées mellett Antoine Pesne (akinek Frigyes-portréját annyiszor kellett másolnia), Johann Kupetzky és Hyacinthe Rigaud gyakorolt nagy hatást.Ekhart Berckenhagen: Anton Graff – Leben und Werk. Deutscher Verlag für Kunstwissenschaft, Berlin 1967, S. 12. Pesne-nek köszönhette a színek és a kompozíciók elegáns biztonságát és nemes visszafogottságát, Kupetzkytól tanulta a személyiség valós, intenzív ábrázolását. Graff 1766-ban a bayreuthi kastélyban megnézte Kupetzky két családképét és így emlékezett az élményre: „Kupetzky két családképét a valódi természet uralja, nincs semmi festett, csak maga az élet; ezután minden más festmény amit megnéz az ember unalmassá és lapossá válik.”Joh. Caspar Füesslin: Geschichte der besten Künstler in der Schweiz nebst ihren Bildnissen (3. Theil). Verlag Orell, Gessner, Füessli und Comp., Zürich 1770, S. 247.
1759 februárjában Karl Alexander brandenburgi őrgróf börtönbe vettette Graff teljesen eladósodott mesterét, Schneidert. Két nappal előtte Graff levelet kapott Haidtól, hogy Augsburgban időközben meghaltak legfőbb ellenlábasai, így ha akar visszatérhet. A körülményekre való tekintettel a festő elfogadta az ajánlatot.Richard Muther: Anton Graff – Ein Beitrag zur Kunstgeschichte des achtzehnten Jahrhunderts. Verlag E. A. Seemann, Leipzig 1881, S. 13.
Augsburg és Regensburg Augsburgba visszatérve megfestette a fiatal Johann Friedrich Bause rézmetsző portréját, aki szintén Haidnak dolgozott. Ettől kezdve Graff és Bause között egész életre szóló szakmai és magántermészetű barátság alakult ki.Otto Waser: Anton Graff. Verlag von Huber & Co., Frauenfeld und Leipzig 1926, S. 15. 1764 márciusában Graff megismerkedett leendő apósával, Johann Georg Sulzer filozófussal, aki teológusokból és tudósokból álló társaságával együtt Svájcból Berlinbe tartva átutazott Augsburgon. Graff felajánlotta, hogy megmutatja Sulzernek és társainak a város nevezetességeit, Sulzer pedig meghívta, hogy látogassa meg őt Berlinben.
1764 augusztusában Graff Regensburgba költözött, ahol a divatos miniatűrök mellett számos nagyméretű képet készített a svéd, orosz és porosz követek számára. Kapcsolatba került a felsőbb körökkel és egész Európára kiterjedő kapcsolatokra tett szert. A városban folyamatosan ülésezett a német birodalmi gyűlés, így a tehetséges portréfestő könnyen talált befolyásos barátokat és mecénásokat. Így barátkozott össze például a porosz királyt képviselő Erich Christoph von Plothóval, akinek lefestette a lányát.Ekhart Berckenhagen: Anton Graff – Leben und Werk. Deutscher Verlag für Kunstwissenschaft, Berlin 1967, S. 294.
A drezdai udvari festő thumb|Önarckép (1765) 1765 februárjában Graff Augsburgban találkozott a zürichi Johann Heinrich Heidegger könyvkereskedővel és nyomdatulajdonossal. Mikor Graff ősszel, kilenc év után visszatért Svájcba, megtudta, hogy Heidegger a tudta nélkül ajánlotta őt a Drezdai Művészeti Akadémia igazgatójának, Christian Ludwig von Hagedornnak, aki portréfestőt keresett.Ekhart Berckenhagen: Anton Graff – Leben und Werk. Deutscher Verlag für Kunstwissenschaft, Berlin 1967, S. 15.Richard Muther: Anton Graff – Ein Beitrag zur Kunstgeschichte des achtzehnten Jahrhunderts. Verlag E. A. Seemann, Leipzig 1881, S. 18. Hagedorn novemberben levelet írt Graffnak, amelyben az útiköltség fizetését, ingyen szállást, valamint három képre szóló szerződést ajánlott és ha ezután megfelel, évi 400 talléros fizetésért alkalmaznák is őt.Otto Waser: Anton Graff. Verlag von Huber & Co., Frauenfeld und Leipzig 1926, S. 18. Graff habozott, mert nem tartotta magát elég jónak ahhoz, hogy udvari festő legyen és nem akarta veszélyeztetni augsburgi esélyeit, ahol már kezdett divatos portréfestő lenni. Heidegger ekkor elküldte Graff önarcképét Drezdába, ahol ennek alapján azonnal megkapta az állást (amelyet eredetileg Marcello Bacciarellinek szántak).Otto Waser: Anton Graff. Verlag von Huber & Co., Frauenfeld und Leipzig 1926, S. 20. thumb|III. Frigyes Ágost választófejedelem