Donji Rahić () település Bosznia-Hercegovinában, a Brčkói Körzetben.
Fekvése A település Bosznia-Hercegovina északi részén, Brčkótól légvonalban 6, közúton 7 km-re északnyugatra, a Szávamenti-síkságon, a Tinja jobb oldali mellékvize, a Lukavac mentén, 96-98 méteres magasságban fekszik.Topografska karta Tuzla 426-1-2 Településrészei: Gutići, Njivice és Sekulići.
Népessége Nemzetiségi csoport Népesség1991 Népesség2013Szerb4853Bosnyák40Horvát552299Jugoszláv120Egyéb3114Összesen647366
Története Rahić nevét először 1385-ben említik, így ez brčkói terület egyik legrégebbi települése. A település 1878-ig tartozott az Oszmán Birodalomhoz. Ekkor a berlini kongresszus határozata alapján az Osztrák-Magyar Monarchia katonai megszállása alá került, mely 1908-ban annektálta Bosznia-Hercegovinát. 1879-ben az első osztrák-magyar népszámlálás során a Brčkói járáshoz és Bukvik Dolnji községhez tartozó településnek 33 háztartása, 227 római katolikus és 6 ortodox lakosa volt.Haupt übersicht der politischen Eintheilung von Bosnien und der Herzegovina 1879. 86. o. 1910-ben a Brčkói járáshoz és Bukvik községhez tartozó településen 46 háztartást, 261 római katolikus, 33 ortodox és 1 görög katolikus lakost találtak.Die ergebnisse der volkzählung in Bosnien und der Herzegovina 1910. Statistichendepartment der landesregierung, Sarajevo, 1912. 74. o. A monarchia szétesésével 1918-ban előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-től a Jugoszláv Királyság része lett. Az 1929-es törvény értelmében, amikor Bosznia-Hercegovinát négy banovinára, Drinskára, Vrbaskára, Zetskára és Primorskára osztották, a település a Drinska banovina (Drinai Bánság) része lett, amelynek székhelye Szarajevó volt. A második világháborúban Jugoszlávia megszállása után a Független Horvát Állam (NDH) része lett. A második világháború után 1992-ig a település a szocialista Jugoszlávia keretében a Bosznia-Hercegovinai Népköztársaság része volt.
A boszniai háború idején a horvát erők elvágták azt az életvonalat, az úgynevezett „szerb folyosót”, amely fegyverekkel, személyzettel és minden logisztikával ellátta a Horvát Köztársaságban lévő szerb területeket, valamint a Bosznia-Hercegovinai Szerb Köztársaság, azaz a leendő Boszniai Szerb Köztársaság legnagyobb részét. Miután a szerb erők 1992 tavaszán, nyarán és őszén átvették az irányítást a folyosóhoz közelebb eső környező horvát falvak felett, télen Donji Rahić is hadszíntér lett. A Donji Rahićért folyó harcok 1993. január 3-ig tartottak, amikor a horvát védők feladták állásaikat. A boszniai háborút lezáró daytoni békeszerződés rendelkezése alapján az ország területét felosztották a Boszniai Szerb Köztársaság és a Bosznia-hercegovinai Föderáció között. Ennek során a település Brčko község részeként a Brčkói Körzethez került, mely különleges státuszt élvez a Szerb Köztársaság és a Föderáció között, így nagy fokú autonómiával rendelkezik.
A háború és a száműzetés évei után röviddel Rahić népe munkához látott, és megtisztította az elhanyagolt udvarokat és a lerombolt házakat. A házak és az infrastruktúra felújítása után a Brčko kerületben a háború utáni elsőként megkezdték egy új katolikus templom építését.
Nevezetességei Szent Leopold Mandić tiszteletére szentelt római katolikus temploma a goricei plébánia filiája.
Jegyzetek
További információk A Brčkói Körzet hivatalos oldala
Kategória:Brčkói Körzet települései