A Montacute vagy Montagu báró címet az angol főnemességben többször is létrehozták a Montagu ház tagjai számára. A címek sorsa nehezen követhető. Sok esetben erős vélelem van az öröklésről, alvó állapotról, elkobzásról vagy visszaállításról. A korabeli iratok értelmezését nehezíti a vezetéknév pontatlan használata és a sok azonos nevű családtag. A Montaguk a történelem során Montagud, Montaigu, Montague, Monte-Acuto és Montacute néven is ismertek, a vezetéknév előtt néha de-t használva. A szócikk minden érintettet Montagu-nak nevez a könnyebb megértés kedvéért.

Az első létrehozás Simon de Montagu számára történt, akit 1299. december 29-én hívtak meg a parlamentbe. A harmadik báróból 1337-ben Salisbury grófja lett. A harmadik gróf halálakor, 1400-ban, mindkét címet elkobozták felségárulás miatt. 1421-ben visszaállították az örökös, Thomas Montagu, Salisbury 4. grófja számára. Halála után a bárói címet lánya, Alice örökölte, aki Richard Neville felesége lett. Legidősebb fiuk, a „Királycsináló” Richard Neville 1471-es halála után a báróság vagy szünetelt, vagy nyugvó állapotba került.

1485-ben visszaadták Edward Plantagenetnek, de őt is felségárulás miatt elítélték, és 1499-ben bekövetkezett halálakor a címet ismét elkobozták. 1513-ban nővére, Margaret visszakapta a báróságot. 1529-ben, amikor visszaállították számára Salisbury grófságát is, fia a tizenegyedik Montacute báró lett, de ugyanebben az évben parlamenti meghívással Montagu báróvá is tették. Mindkét bárói címet 1539-ben, az anya és fia felségárulási ítéletével ismét elvesztették.

A második létrehozás Edward Montagu, az Montagu 1. bárója számára történt, aki William Montagu, a Montagu 2. báró fia volt. 1348. november 20. és 1360. november 20. között idézték a Parlamentbe olyan meghívólevelekkel, amelyekben „Edwardo de Monte Acuto” néven szerepelt, „amely által Montagu lordjának tekintendő”. 1361. július 14-én halt meg. Első házasságából született fia őt megelőzően meghalt, így örököse második házasságából származó, mindössze hétéves fia, Edward lett, aki azonban csupán három hónappal élte túl apját, 1361. október 4-én hunyt el. Lánya, Joan de Montagu, ekkor 12 éves volt, ő William de Uffordhoz, Suffolk ment feleségül, akitől négy fia és egy lánya született, de életében minden gyereke meghalt.

A harmadik létrehozás John de Montacute számára történt, akit 1357. február 15-én hívtak meg a parlamentbe. Utódja 1397-ben örökölte a Salisbury grófságot, amellyel a bárói cím összeolvadt. Ezután vagy ugyanaz lett a sorsa, mint az első létrehozásnak, vagy 1400, 1471 vagy 1499 óta elkobozva maradt.

Az első három létrehozást az angol Wikipédia Montacute bárónak nevezi a szócikk egy részében, a következő létrehozásokat Montagu báróknak, ezért újra kezdi a számozást. A magyar szócikk viszont a mértékadó The Complete Peerage, Cracroft’s Peerage és Burke’s Peerage forrásokat követi, amelyek nem indítják újra a sorszámozást, hanem folytatáják azt.

A negyedik létrehozás John Montagu számára történt. John Montagu-t 1461. május 23-án hívták meg a parlamentbe. 1470-ben Montagu márkijává nevezték ki. 1471-es halálakor mindkét címet elkobozták felségárulási ítélettel.

Amint fentebb említettük, 1529-ben történt egy ötödik létrehozás is, amely szintén felségárulás miatt veszett el.

Montagu (Montacute) bárója, első létrehozás (1299)

Simon Montagu, Montagu 1. bárója Simon de Montagu (~1259–1316) a Montagu család felemelkedésének egyik kulcsfigurája. A család neve a somerseti Sutton Montagu is adhatta, amely a család egyik első birtoka volt.

Simon aktívan részt vett I. Eduárd hadjárataiban Wales és Skócia ellen. 1277-ben és 1282-ben jelen volt a walesi hadjáratokban, majd a skót háborúkban is harcolt. 1299. december 29-én a király a parlamentbe hívta, amellyel létrejött a Montagu bárói cím. Katonai szolgálatai elismeréseként több királyi küldetésben is részt vett, és fontos szerepet játszott a kor politikai és katonai eseményeiben.

Felesége, Hawise , apja egyetlen örököse volt, amely további birtokot jelentett a párnak. Simon de Montagu 1316-ban halt meg, ekkor a bárói cím fiára szállt.

William Montagu, Montagu 2. bárója 130px|bélyegkép|William Montagu báró pecsétje. A latin felirat – S(IGILLUM) DE GUILLAUME SIRE DE MONTAGU – ezt erősíti meg. A lovag által viselt címer Montagu apósáé, a Beaudesert kastély ura, Peter de Montforté William Montagu, (~1280–1319) ifjúkorától kezdve részt vett a királyi hadjáratokban, különösen a skót háborúkban, ahol 1304-ben jelen volt Stirling vára ostrománál. 1301-ben I. Eduárd a bárók közé hívta a parlamentbe, így tagja lett az ország politikai életének is. II. Eduárd uralkodása alatt is aktívan szolgált, hűségesen támogatta a királyt a belső válságok idején. 1318-tól Gascogne sénéchalja, vagyis a király helytartójaként működött a francia földi tartományban.

Feleségül vette Peter lányát. Házasságukból több gyermek született. Montagu birtokai közé tartozott a Buckinghamshire-i Aston Clinton, az Oxfordshire-i Cassington -ben és a somerseti Sutton Montagu, ezek képezték a család későbbi hatalmának alapjait. William Montagu 1319. október 18-án halt meg Gascogne-ban.

William Montagu, Montagu 3. bárója, Salisbury 1. grófja William Montagu, Montagu 4. bárója, Salisbury 2. grófja John Montagu, Montagu 5. bárója, Salisbury 3. grófja elkobozva 1400, visszaállítva: 1421 Thomas Montagu, Montagu 6. bárója, Salisbury 4. grófja Alice Montagu, Montagu 7. bárója, Salisbury 5. grófja Richard Neville (1400–1460) felesége jogán Montagu 7. bárója, Salisbury 5. grófja Richard Neville, Warwick 16. grófja, Montagu 8. grófja alvó állapot 1471, előhívva 1486 Edward Plantagenet, Warwick 17. grófja, Montagu 9. bárója elkobozva 1499, visszaállítva 1513 Margaret Pole Salisbury 8. grófnője, Montagu 10. bárója elkobozva: 1539

Montagu (Montacute) bárója, második létrehozás (1342)

Edward Montagu, Montagu 1. bárója Edward Montagu (vagy Edward de Montacute) (–1361) William Montagu, Montagu 2. báró legfiatalabb fia volt. Három fiú- és hét lánytestvére közül a legismertebb William Montagu, Salisbury 1. grófja és Simon Montacute, Worcester, majd Ely püspöke. 1337-ben III. Eduárd évi járadékot adományozott neki lovagi státusza fenntartására. 1338 előtt feleségül vette Alice of Norfolkot. Alice I. Edward fiának, Thomas of Brotherton, Norfolk 1. grófjának volt a lánya. 1339-ben a király elrendelte, hogy adják át Montagu és felesége számára Alice apai örökrészét. 1346-ban Montagu részt vett a crécyi csatában, majd 1348. november 20. és 1360. november 20. között parlamenti meghívás alapján ült a Lordok Házában, ami által a modern jogértelmezés szerint a Montagu bárói cím birtokosa lett. Ez a cím ekkor már létezett, bátyja, William Montagu, Salisbury 1. grófja viselte. Az angol főrend korai időszakában előfordult ilyen anomália. A másodikként létrehozott Montagu címer a Montagu címer volt, de megkülönböztető jelzéssel.

Első feleségét, Alice bántalmazta, aminek következtében az asszony 1352. január 30-án meghalt. Montagu és több embere ellen vádat emeltek a gyilkosság miatt. Edward Montagu 1361. július 14-én halt meg. Alice-től született fia már korábban elhunyt, második házasságából származó újszülött fia, Edward pedig mindössze három hónappal élte túl, így a báróság örököse egyetlen életben levő lányáé, Joané lett.

Joan de Monatagu, Montagu 2. bárónője Joan Montagu-ról (1349–1375) semmit sem tudni a nevén, születési és halálozási időpontján és azon kívül, hogy William d'Ufford, Suffolk 2. grófja, első felesége volt. Öröksége jelentős volt, mert a király utasítására Thomas vagyonának jelentős részét átadták lánya és férje részére, azaz Joan szüleinek. Ő – egyetlen örökösként – házasságába vitte a vagyonát. Amely halála után férjéé lett, férje halála után, mivel nem volt örökös, a vagyon visszaszállt a koronára. Joan halálával a cím második létrehozása 1375-ben kihalt. kihalt 1375

Montagu (Montacute) bárója, harmadik létrehozás (1357)

John Montagu, Montagu 1. bárója (1357 III) John de Montacute (~1330–~1390) William Montagu, Salisbury 1. grófja és Catherine Grandison fia, William Montagu, Salisbury 2. grófja öccse volt. 1357-ben hívták be a parlamentbe, ezt tekintik a Montagu báró cím harmadik létrehozásának. Jean Froissart krónikájában „Lord John Mountacute” néven említi őt III. Eduárd kísérői között Calais 1349-es ostrománál. Feleségül vette Margaret , Thomas , a Monthermer és Margaret lányát és örökösnőjét. A házasság legfontosabb hozománya a Montagu és Monthermer címer egyesítése, innentől kezdve ezt használták a Montagu-k. Gyermekeik közé tartozott John Montagu, Salisbury 3. grófja (1350–1400), Thomas Montagu, a salisburyi székesegyház dékánja, valamint Sybil Montagu, az amesburyi apácakolostor perjelnője. John Montagu, Montagu 5. bárója (1299 I), Salisbury 3. grófja, Montagu 2. bárója (1357 III) Thomas Montagu, Montagu 6. bárója (1299 I), Salisbury 4. grófja, Montagu 3. bárója (1357 III) Alice Montagu, Montagu 7. bárója (1299 I), Salisbury 5. grófja, Montagu 4. bárója (1357 III) Richard Neville (1400–1460) felesége jogán Montagu 7. bárója, Salisbury 6. grófja, Montagu 5. bárója (1357 III) Richard Neville, Warwick 16. grófja, Montagu 8. grófja (1299 I), Montagu 6. bárója (1357 III) alvó állapot 1471, előhívva 1486 Edward Plantagenet, Warwick 17. grófja, Montagu 9. bárója (1299 I), Montagu 7. bárója (1357 III) elkobozva 1499, visszaállítva 1513 Margaret Pole Salisbury 8. grófnője, Montagu 10. bárója (1299 I), Montagu 8. bárója (1357 III) elkobozva: 1539

Montagu bárója, negyedik létrehozás (1461) Lásd Montagu márkija elkobozva 1471

Montagu bárója, ötödik létrehozás (1514)

Henry Pole, Montagu 1. bárója Henry Pole (~1492–1539), apja Richard Pole, anyja Margaret Plantagenet, Salisbury grófnője volt. Utóbbi IV. Eduárd és III. Richárd királyok unokahúga volt, így Henry Pole közvetlen Plantagenet–, pontosabban a York-ház leszármazott. Henry sorsa szorosan összefonódott VIII. Henrik korának vallási és politikai válságaival. Származás előnyt, családja hűséges katolicizmusa hátrányt és végzetes terhet jelentett számára.

1514-ben feleségül vette Jane Nevillt, George Neville, Abergavenny leányát. A házasságból több gyermek született. 1529-ben VIII. Henrik bárói rangra emelte, ezzel újraszületett a Montagu bárói cím. Pole a király udvarában és a parlamentben is szerepet vállalt, de rokona, Reginald Pole, angol kardinális, Canterbury utolsó katolikus érseke – Henry öccse – nyíltan bírálta a Henrik okozta egyházszakadását és a pápa oldalára állt. A király bizalmatlansága a Pole család egészére kiterjedt. 1538 végén Henry Pole-t árulással vádolták, családjával együtt letartóztatták, és a Towerbe zárták. 1539. január 9-én kivégezték, címeit és birtokait elkobozták. Anyját, Margaret Plantagenetet két évvel később, 1541-ben végezték ki. Henry Pole története jól mutatja, hogyan vált a Plantagenet-örökség és a katolikus hit a Tudor-udvar szemében halálos bűnné. elkobozva 1538

Montagu Salisbury családfa

Megjegyzések

Hivatkozások

Források

Fordítás

További információk Neville család Monthermer bárója

Kategória:Angol bárók

Kategória:Megszűnt bárói címek az angol főrendben