Devonport egy város Ausztráliában, Tasmania északi részén. Kikötőjének kiemelkedő szerepe van. Hobart és Launceston után Tasmania harmadik legnépesebb települése, lakosainak száma 26150 fő (2021).
Tasmania sziget északi partján, a Mersey folyó torkolatánál fekszik, ahol a Bass-szorosba ömlik. Devonportból autóúton Burnie (), Launceston (), Hobart ().
Története A Mersey folyó felfedezését 1826-ban végezték el, akkor kapta a nevét a Liverpoolnál lévő folyó után. 1851-ben Charles Oldaker volt az első telepes, aki a Mersey torkolatánál, a folyó keleti partján letelepedett. Ezt követően a szén felfedezése vonzotta a lakosságot. A torkolat lett a régiót kiszolgáló fő kikötő, amely a folyó nyugati oldalán fekvő Formby, illetve a keleti oldalán lévő Torquay ikertelepülések fejlődéséhez is hozzájárult. Torquay-ban 1854-ben fűrészmalmot hoztak létre, majd megépült az első rakpart és 1855-ben az első hajógyárat is megalapították. 1856-ban épültek az első utak, amelyek a Mersey folyót a Devon régió központjává tették. 1860-ra Torquay már rendőrőrssel, három szállodával, hajógyárral és üzlettel is rendelkezett. Ehhez képest Formby még fejletlen volt. A következő tíz évben utakat és hidakat építettek. A hajózási ipar kiemelkedő szerepet játszott növekedésében, és a város legrégebbi álló épülete a mai napig a Marine Board épülete, amelyet 1882-ben építettek. Miután a folyó torkolatát elmélyítették, megkezdődtek a rendszeres gőzhajójáratot, amely Melbourne-be közlekedett. A Mersey Bluff világítótorony 1889-ben készült el.
Az 1890-ben tartott nyilvános szavazás eredményeképpen Torquay-t és Formbyt 1893-ban egy várossá egyesítették és hivatalosan ekkor jött létre Devonport. A település két oldalát az első Victoria híd megépítésével 1901-ben összekapcsolták. A hidat 1902-ben adták át, addig folyami kompjárat kötötte össze a két oldalt. 1916-ban a kormány újjáépítette a régi Don Railway vasútvonalat azért, hogy a Melrose-Eugenana régióban bányászott mészkövet Melrose-ból a devonporti kikötőbe tudják szállítani. Az északnyugati régió egyik legnagyobb ipari komplexuma, a Goliath-Portland Cement Company 1926-ban alakult meg Devonportól délre eső Railtonban. A település lakosságának száma 1950-re átlépte a 10000 főt. (1949-ben 9910, 1950-ben 10420).
Az 1950-es évek a fejlődés évei voltak. 1952-ben megnyitották a pardoe-i repülőteret, és megkezdődött a rendszeres légi közlekedés Devonport és Melbourne között. A kelet-devonporti Roll On Roll Off (RoRo) terminált 1959-ben hozták létre, és megkezdődött a kompjárat. A következő két évtizedben a város lakónegyede nyugatra terjedt a gerincen át a Don-völgybe, északra a Coles Beach magaslatai mentén, és délre a folyó mindkét oldalán. Ezekben az években Devonport Ausztrália egyik leggyorsabban növekvő települése volt.1973-ban egy új betonhíd váltotta fel a régi Victoria hidat.
A Devonportban megtartott ünnepségen Károly walesi herceg 1981-ben várossá nyilvánította. A kikötő a mai napig a város meghatározó része.
Gazdasága, infrastruktúra A város és környékének többféle ipara van. A település egy gazdag mezőgazdasági körzet központja, amely Tasmánia zöldségnövényeinek több mint 40%-át (bab, hagyma, borsó, burgonya stb.) termeli, és nagyon jelentős mennyiségű gabonaféléket, olajmákot, piretrumot és más növényeket termesztenek. A tejtermelés és -feldolgozás is jelentős. A fő mezőgazdasági terület Devonporttól a part mentén Stanley-ig húzódik. A másodlagos ipar magában foglalja a mezőgazdasági termékek feldolgozását, amelyek a teljes ausztrál termelés egy jelentős részét kiteszi. A város feldolgozott élelmiszereket, burgonyát és fűrészárut állít elő. A Cement Australia Railtonban 1926 óta gyárt cementtermékek, amelyet hajón keresztül szállítanak tovább. A vasúti vonal továbbra is kiszolgálja Devonport kikötői területét.
Devonport üzleti, belvárosi része a Mersey folyó nyugati oldalán található, ahol sétálóutca, üzletek, szállodák és éttermek vannak. A Rooke Street Mall a város kreskedlemi központja. A paranaple kongresszusi központ a környék többfunkciós konferencia- és szórakoztató létesítménye. A Bass Strait Maritime Múzeum pedig Devonport és a szoros tengerjáró történetét mutatja be.
Közlekedés, kikötő Devonport Tasmania fő tengeri kapuja, kikötője pedig a két személyszállító komp, a Spirit of Tasmania I és II otthona. A Bass-szoroson keresztül, Ausztrália kontinentális részéről az autó- és személyszállító kompok 10 óra 30 percig tartó átkelési időtartammal naponta közlekednek Geelongból.
Tasmánia és a szárazföld között első autókomp 1935 márciusában érkezett Melbourne-be. Az 1950-es évekre egyre több turista utazott Tasmániába, sokan autóval. Az első roll-on/roll-off rendszert használó hajó a Princess of Tasmania volt 1959-ben. Az autó- és személyszállító kompjárat működtetésére az 1960-as években Sydney és Hobart között is volt kéthetente háromszor járat, de nem volt kihasználva, így 1972-ben áthelyezték a Melbourne-Devonport útvonalra. Majd a Spirit of Tasmania III komphajó is üzemelt a Sydney- Devonport útvonalon, de a növekvő költségek miatt 2006-ban megszüntették. 2022 tavaszán a Spirit of Tasmania a Victoria államban lévő terminálja Port Melbourne-ből Geelongba áthelyezésre került.
A személyforgalom mellett jelentős teherkikötő is, évente három-négy millió tonna áru halad át rajta. A kikötő kezeli a Devonport környéki gazdag mezőgazdasági területekről származó exporttermékek nagy részét. Magát a várost a legtöbb utazó érkezési vagy indulási kikötőjeként használják, nem pedig maga az úti cél. Tasmánia kikötői közel 15 millió tonna árut kezeltek a 2025-ös pénzügyi évben. A TasPorts jelentése szerint a konténeres áruk 4,4 millió tonnával vezettek, amelyet szorosan követett az erdészeti export 2,5 millió tonnával. A devonporti kikötőben 3 millió tonna árut kezelnek, és 49%-os piaci részesedéssel az államban az első helyen áll.
A devonporti repülőtér a harmadik legnagyobb Tasmániában, hivatalosan 1952-ben nyílt meg. Menetrend szerinti napi járatok vannak a Melbourne-i repülőtérre (Tullamarine-ba).
Jegyzetek
Kategória:Tasmania Kategória:Ausztrália városai