A Philosophie zoologique („Zoológiai filozófia, avagy az állatok természetrajzának ismertetése”) Jean-Baptiste Lamarck francia természettudós 1809-ben megjelent könyve, amelyben felvázolja Darwin előtti evolúcióelméletét.
A könyvben Lamarck két feltételezett törvényt nevezett meg, amelyek lehetővé teszik az állatfajok számára, hogy a környezet hatása alatt új tulajdonságokat szerezzenek. Az első törvény kimondja, hogy a használat vagy a használat hiánya a teststruktúrák generációkon át tartó növekedését vagy zsugorodását okozza. A második törvény azt állítja, hogy ezek a változások öröklődnek. A két feltételezett törvény együttesen azt sugallja, hogy a fajok folyamatosan változnak a környezetükhöz való alkalmazkodás révén, evolúciós utak elágazó sorozatát alkotva.
A könyvet Franciaországban nagyrészt figyelmen kívül hagyták, de külföldön sokkal nagyobb érdeklődést váltott ki. Charles Darwin is fontos zoológusként ismerte el Lamarckot, és elméletét saját természetes szelekció útján történő evolúciós elmélete előfutárának tekintette.
A mű megjelenésének körülményei bélyegkép|Charles Thévenin Lamarck (1802 körül) Jean-Baptiste Lamarck (1744–1829) a Francia Tudományos Akadémia tagja és a Jardin des Plantes botanikaprofesszora volt, majd az új Muséum national d'Histoire naturelle első zoológiaprofesszora lett. A gerinctelenek, különösen a puhatestűek taxonómiájával kapcsolatos munkásságáról vált ismertté. Főként azonban a ma már a nevét viselő elméletéről, a lamarckizmusról emlékeznek rá, és különösen arról a nézetéről, hogy a környezet (amit Lamarck az életfeltételeknek nevez) állandó, öröklődő, evolúciós változásokat idéz elő az állatokban. Ezt az elméletét 1802- es Recherches sur l'organisation des corps vivants (Az élőlények szervezete ) című művében, majd 1809-es Philosophie zoologique (Zoológiai filozófia ), később pedig Histoire naturelle des animaux sans vertèbres (Az állatok természete) című művében (1815–1822) fejtette ki.
A könyv bélyegkép|Lamarck a vak vakondpatkányt ( Spalax ) használta példaként a használaton kívüli működés elvesztésére. Az állat apró szemeit teljesen beborítja egy bőrréteg. A Philosophie zoologique című művében Lamarck azt felvetette, hogy a fajok új tulajdonságokat szerezhetnek a környezetükben lévő hatások hatására, két szabályban, amelyeket törvényeknek nevezett el. Első törvénye kimondta, hogy egy test struktúráinak használata vagy használaton kívül helyezése több generáció során azok növekedését vagy zsugorodását okozza. Második törvénye szerint az így bekövetkező változások öröklődnek. Lamarck törvényei együttesen az állatok környezetükhöz való folyamatos alkalmazkodását sugallják.
Lamarck a következőképpen írta le a fajképződést : mivel az új módosulások szükségszerűen továbbra is működni fognak, bármilyen lassan is, nemcsak folyamatosan új fajok, új nemzetségek és új rendek fognak keletkezni, hanem minden faj szerkezetének és formájának valamely részében is változik majd... olyan egyedek, amelyek különleges okokból nagyon eltérő helyzetekbe kerülnek, mint azok, ahol a többi előfordul, majd folyamatosan más hatásoknak vannak kitéve – az előbbiek, mondom, új formákat öltenek, és akkor új fajt alkotnak. Azt állította, hogy a különböző állatfajok közötti különbségek a köztes formák kihalásából erednek:egy szabálytalanul fokozatosan növekvő elágazó sorozat, amelynek részeiben nincs folytonossághiány, vagy amelynek legalábbis – ha igaz, hogy vannak ilyenek az elveszett fajok miatt – nem mindig volt ilyenje. Ebből következik, hogy az általános sorozat egyes ágait lezáró fajok legalább egyik oldalon rokonságban állnak a velük szomszédos fajokkal. Lamarck a fajok transzmutációját („transformisme”) feltételezte, de nem hitte, hogy minden élőlénynek közös őse van. Inkább abban hitt, hogy az élet egyszerű formái folyamatosan, spontán generáció révén jönnek létre. Azt is hitte, hogy egy veleszületett életerő, amelyet néha idegi folyadékként írt le, arra készteti a fajokat, hogy idővel összetettebbé váljanak, és a komplexitás lineáris ranglétráján haladjanak felfelé, hasonlóan a középkori nagy létezési láncolathoz.
Hatása Lamarck evolúcióelmélete kevés azonnali hatást gyakorolt zoológus kollégáira, vagy az akkori közvéleményre. Richard Burkhardt tudománytörténész szerint ennek az volt az oka, hogy Lamarck meg volt győződve arról, hogy nézeteit rosszul fogják fogadni, és kevés erőfeszítést tett elméletének meggyőző bemutatására.
A francia nyelvterületen Lamarckot és elméleteit életében a kor jelentős zoológusai, köztük Cuvier is, elutasították. Nagyobb hatást azonban Franciaországon kívül és halála után ért el, ahol olyan vezető tudósok, mint Ernst Haeckel, Charles Lyell és maga Darwin is jelentős zoológusként ismerték el, akinek elméletei a darwini evolúciót vetítették előre.
1830–1833-ban Charles Lyell a Geológia alapelvei című művében összefoglalta Lamarck elméletét (körülbelül 6 oldalon, a Philosophie zoologique-ra való hivatkozásokkal), majd bírálta azt. Lyell azzal kezdi, hogy Lamarck semmilyen példát nem hoz fel teljesen új funkció kialakulására („valamilyen teljesen új érzék, képesség vagy szerv helyettesítésére”), csak azt bizonyítja, hogy egyes részek „méretei és erőssége” növelhető vagy csökkenthető. Lyell szerint ezzel az „indukció szigorú szabályainak figyelmen kívül hagyásával” Lamarck „fikciókhoz folyamodik”. Lyell szerint, feltételezve, hogy Lamarcknak igaza volt az új szervek létrehozásával kapcsolatban, ez azt jelentené, hogy egy állatot természete és formája helyett a viselkedése határoz meg. (Public Domain)
Lyell hasonlóképpen bírálja Lamarck azon feltételezését, hogy az antilop és a gazella „könnyű, fürge formákat” öltött, amelyek gyorsan tudtak futni; vagy hogy a zsiráf „hosszú, hajlékony nyakkal lett megáldva”.
A lamarckizmust az angol nyelvterületen a Robert Chambers által 1844-ben névtelenül kiadott spekulatív Vestiges of the Natural History of Creation (A teremtés természetes történetének maradványai) című mű tette népszerűvé.
A mű kiadásai
Lamarck: Tartalomjegyzék 1809, I. kötet: (Oxford) 1830, I. kötet: (Harvard) 1830, I. kötet: (Michigan) 1830, II. kötet: (Michigan)
Jegyzetek
Fordítás
Kategória:19. századi könyvek Kategória:Evolúcióbiológia Kategória:Lapok ellenőrizetlen fordításokkal