Rácz Gyöngyi Anna (Gyula, 1944. szeptember 9. – Budapest, 2013. február 21.) magyar (roma családban született) agrármérnök, közgazdász és középiskolai tanár.
Élete
Tanulmányait Budapesten, a Bakáts Téri Leányiskolában kezdte, majd a Toldi Gimnáziumban érettségizett. A Gödöllői Agrártudományi Egyetem agrármérnöki szakán szerzett diplomát. 1970-ben a Pomázi Tsz-ben kezdett dolgozni. Még ugyanabban az évben – agrárszakértői értelmiségiként – a tsz vezetését is át szerette volna venni, de ez a kísérlete meghiúsult, ezért elfogadta a Mezőgazdasági Minisztérium által felkínált előadói pozíciót.
Annak érdekében, hogy az MM-ben eredményesen tudjon dolgozni – a minisztériumi munkája mellett –, beiratkozott egy közgazdászi képzésre (pénzügy és számvitel szakon – mezőgazdasági specializációval) és megszerezte a második diplomáját is.
A Mezőgazdasági Minisztérium égisze alatt – Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében – szemtanúja volt annak, hogy diszkriminatív módon, mindenféle szakvizsgálat nélkül, származási alapon, hogyan utalnak „kisegítő iskolába” roma gyermekeket, ezért az MM előadójaként interpellált a Magyar Országgyűlésben, ami olyan nagy port kavart, hogy Aczél György (az MSZMP Központi Bizottságának titkára) is beleavatkozott az „ügybe” és Rácz Gyöngyit áthelyeztette a Mezőgazdasági Minisztériumból a Művelődésügyi Minisztériumba, mert Aczél szerint a roma gyermekek iskoláztatása nem törvényhozási, hanem szakpolitikai kérdés.
Rácz Gyöngyi 1978 és 1981 között volt cigányügyi előadó a Művelődésügyi Minisztériumban, aztán 1981 és 1990 között – szintén a roma ügy témafelelőseként – az Országos Pedagógiai Intézetbe került. Mivel az OPI oktatási és nevelési szakterületen tevékenykedett, Rácz – immáron harmadikként – szerzett egy középiskolai tanári diplomát is.
Az 1989/1990-es rendszerváltás után megszűnt a munkahelye, ezért – közgazdászként – az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatalban helyezkedett el főtanácsosként, de a pedagógiai tevékenységét nem adta fel: 1986-ban – pedagógus kollégáival – megalapította (informálisan) az „Eötvös József” Cigány-Magyar Pedagógiai Társaságot, aminek 27 éven keresztül, egészen a 2013-ban bekövetkezett haláláig elnöke volt. A társaság hivatalos bejegyzésére (politikai okok és az ismert, rendszerváltás környéki, politikai változások miatt) csak 1989. május 20-án kerülhetett sor.
Munkássága
Rácz Gyöngyi a romákkal kapcsolatos oktatás és nevelés különböző platformjain fontos eredményeket ért el. A Kádár-rendszerben – parlamenti interpellálásával – elérte, hogy a cigány közösség oktatása (országos szinten) kiemelt figyelmet érdemlő szakpolitikai kérdéssé váljon, ő maga pedig aktív szereplője legyen ezen szakpolitikai alakításának. Kollégáival arra a felismerésre jutott, hogy a roma gyermekek fejlődése szempontjából elengedhetetlen az óvodáztatás kérdése, ezért az ország különböző pontjain – akár a roma telepeken is – személyesen tett azért, hogy a cigány gyerekek eljussanak ezen intézményekbe, de – szintén a terepen – megküzdött a nem roma szülők és óvodapedagógusok, illetve helyi politikai vezetők azon előítéletes magatartásával is, amely kizárta volna a roma gyermekeket az óvodáztatásból.
Rácz Gyöngyi az elsők között mondta Magyarországon, hogy nem a roma közösséget kell az iskolák arculatához idomítani, hanem az iskolának kell a roma közösségekhez alkalmazkodnia; illetve szintén az elsők között fogalmazta meg, hogy Magyarországon – roma és nem roma relációban – interkulturális nevelést kell bevezetni.
Fontos megállapítása volt az is, hogy a roma gyermekek oktatására, nevelésére, gondozására a legfelkészültebb és legtehetségesebb pedagógusokat kell kijelölni.
Rácz Gyöngyi az „Eötvös József” Cigány-Magyar Pedagógiai Társaság élén központi szereplője volt a roma közéletnek. A szervezet által indított pedagógiai, színházi és médiaprogramokba bevonta a hazai roma művészek és alkotók legkiválóbbjait. Törekedett arra, hogy legyenek olyan fórumok, ahol az idősebb roma értelmiségi generáció átadhatja a tudását és a tapasztalatát az ifjabb roma diplomás és művész rétegnek. Fontos része volt a munkásságának az is, hogy több mint félszáz olyan pedagógusnak harcolt ki hivatalos elismerést, akik eredményesek voltak a roma gyermekek oktatásában, nevelésében, gondozásában, miközben saját magát soha sem engedte egyetlen díjra sem felterjeszteni. Elvétve fordult elő, hogy az egyesület nevében átvett a szervezetnek szóló díjat.
Jegyzetek
Források
Kategória:1944-ben született személyek Kategória:2013-ban elhunyt személyek Kategória:Gyulaiak Kategória:Magyar közgazdászok Kategória:Magyar pedagógusok Kategória:Magyar cigányok Kategória:Aktivisták