A fikocianin egy pigment-fehérje komplex a fényt hasznosító fikobiliproteinek családjából, az allofikocianinnal és a fikoeritrinnel együtt. A klorofill járulékos pigmentje. Minden fikobiliprotein vízben oldódik, így nem létezhetnek a membránon belül, mint a karotinoidok. Ehelyett a fikobiliproteinek aggregálódnak, és klasztereket képeznek, amelyek a membránhoz tapadnak, úgynevezett fikobiliszómákat. A fikocianin jellegzetes világoskék színű, elnyeli a narancssárga és vörös fényt, különösen a 620 nm-en (attól függően, hogy melyik konkrét típusról van szó), és körülbelül 650 nm-en fluoreszcenciát bocsát ki (szintén attól függően, hogy milyen típusról van szó). Az allofikocianin hosszabb hullámhosszon abszorbeál és bocsát ki, mint a fikocianin C vagy a fikocianin R. A fikocianinok cianobaktériumokban (más néven kékeszöld algákban) találhatók. A fikobiliproteinek fluoreszcens tulajdonságokkal rendelkeznek, amelyeket immunvizsgálati készletekben használnak. A fikocianin a görög „phyco” szóból származik, ami „algát” jelent, a cianin pedig az angol „cyan” szóból, ami hagyományosan kékeszöld árnyalatot jelent (közel az „aqua” szóhoz), és a görög „kyanos” szóból származik, ami némileg eltérő színt, „sötétkéket” jelent. A fikocianin terméket, amelyet az Aphanizomenon flos-aquae és a Spirulina termel, például az élelmiszer- és italgyártó iparban használják természetes színezékként „Lina Blue” vagy „EXBERRY Shade Blue”, és megtalálható édességekben és fagylaltokban. Ezenkívül a fikocianin pigmentek fluoreszcens kimutatása vízmintákban hasznos módszer a cianobaktériumok biomasszájának monitorozására.
Jegyzetek
Kategória:Biokémia