José Cardoso Pires novellák, regények, színdarabok és politikai szatírák portugál szerzője.
Életrajza Fiatalkora Pires a portugál São João do Peso faluban született, amely Castelo Branco körzetében található, a spanyol határ közelében. Apja a kereskedelmi tengerészetnél szolgált, anyja pedig háztartásbeli volt. Pires matematikát tanult a Lisszaboni Egyetemen, ahol kiadta első novelláját. Az egyetemet elhagyva csatlakozott a portugál haditengerészethez, ahonnan később fegyelmi okok miatt leszerelték. Írásaira nagy hatással volt Lisszabon városa, amelynek utcáit regényeiben és novelláiban részletesen leírja.
Apai családjának néhány tagja az Egyesült Államokba emigrált. Pires az amerikai írásmódokhoz kötődött abban az időben, amikor Portugália Franciaországban (és némileg az északkelet-brazíliai regionalizmusban) kereste narratív modelljeit.
Egy portugál televíziónak készült dokumentumfilmben Pires arról beszélt, hogy miután fiúként látta az első filmet, ez arra késztette, hogy menedéket keressen a mozikban. Iskolai társainak mesélte el a film cselekményét. Pires szerint ez segített formálni a történetmesélését. Szólt a cineclubok, vagyis filmes társaságok formáló szerepéről is. Ezek az általában baloldali beállítottságú egyesületek, szavaival élve, „hozzájárultak sok ember politikai és társadalmi neveléséhez.”
Írói munkássága Miután a portugál haditengerészetnél szolgált, Pires újságíróként kezdett dolgozni, és az írásnak szentelte magát. Olyan szerzőként szerzett hírnevet, aki képes volt összeegyeztetni a népszerűséget a kritikai elismeréssel.
Egyik leghíresebb műve az O Delfim ("A dauphin") című regény, amely 1968-ban jelent meg.
1991-ben Latin Unió Irodalmi Díjjal tüntették ki irodalmi hozzájárulásai elismeréseként. 1997-es memoárját, a De Profundis-t ("A mélységekből"), néhány évvel korábban elszenvedett agyi ischaemia ihlette.Az agyi ischaemia olyan állapot, amelyben az agy nem kap elegendő vért az anyagcsere-igény kielégítésére. Ugyanebben az évben elnyerte a Prémio Pessoa díjat.
Számos alkotást filmre adaptáltak, köztük az O Delfim-et is. Kétszer kapta meg a Prémio Bordalo de Literatura da Casa da Imprensa kitüntetést, és korának egyik legbefolyásosabb portugál írója volt.
Művei
Magyarul megjelent Országút vándorai (O Hóspede de job) – Kossuth, Budapest, 1967 · Fordította: Benyhe János · Illusztrálta: Würtz Ádám Kártyavár (O Burro-em-Pé) – Íbisz, Budapest, 1997 (Portugál műhely) · · Fordította: Csaba Márta, Lukács Laura
Filmadaptációk A Rapariga dos Fósforos, a "Dom Quixote, as Velhas Viúvas e a Rapariga dos Fósforos" című történet adaptációja, Luís Galvão Teles rendezésében (1978) Casino Oceano, a "Hétvége" című novella adaptációja, Lauro António rendezésében (1983) Ritual dos Pequenos Vampiros, a "Jogos de Azar" című novella adaptációja, amelyet Eduardo Geada rendezett (1984) Balada da praia dos cães, rendező: José Fonseca e Costa (1987) O Delfim, rendezte: Fernando Lopes (2001)
Díjai A szerzőnek ítélve Prémio Internacional União Latina, Roma, 1991 Astrolábio de Ouro do Prémio Internacional Ultimo Novecento, Pisa, 1992 Prémio Bordalo de Literatura da Casa da Imprensa, 1994 Prémio Bordalo de Literatura da Casa da Imprensa, 1997 Pessoa-díj, 1997 Grande Prémio Vida Literária da Associação Portuguesa de Escritores, 1998
Egyéni műveknek ítélve Prémio Camilo Castelo Branco, pela Sociedade Portuguesa de Escritores, 1964 (O Hóspede de Job) Grande Prémio de Romance e Novela, pela Associação Portuguesa de Escritores, 1982 ("Balada da Praia dos Cães") Prémio Especial da Associação dos Críticos do Brasil, São Paulo, 1988 (Alexandra Alpha) Prémio D. Diniz, da Fundação Casa de Mateus, 1997 (De Profundis, Valsa Lenta) Prémio da Crítica do Centro Português da Associação Internacional de Críticos Literários, 1997 ("De Profundis, Valsa Lenta")
Jegyzetek
Fordítás
További információk
Kategória:1925-ben született személyek Kategória:1998-ban elhunyt személyek Kategória:Portugál költők, írók