A Mornington grófja cím az ír főnemesség része. 1760-ban hozták létre Garret Wellesley számára. Az ötödik gróf 1863-as halálakor a cím Wellington hercegére szállt. A szócikk mutatja be a Mornington bárója címet, amit önálló címként egyedül az első Mornington gróf apja viselt, hasonlóan a Maryborough bárója címhez, amelyet a Mornington grófja cím megöröklése előtt csak a harmadik gróf viselt. És ez a szócikk mutatja be az egyetlen Wellesley márki címet viselt személyt, a második grófot. A márki címet leszámítva a többi címet megöröklésüket követően Wellington hercegei birtokolják.
A szócikk speciális jelölései A szócikkhez szorosan kötődő főnemesi címek mellett előfordulhat a ( 1488 II) jelzés. Ez azt jelenti, hogy a nemesi címet az angol peerage-ben, főrendben hozták létre 1488-ban. Ez volt a cím második létrehozása. Gyakran csak a létrehozás sorszámát jelentő római számokat adjuk meg.
A dőlt betűs, kurzív nemesi cím jelentése: a viselő az apja (esetleg nagyapja) második (harmadik) címét viseli, azaz ő az örökös vagy az örökös örököse.
Előzmények A Wellesley család (eredetileg Wesley) anglo–ír eredetű, és a végén telepedett le Írországban. A család őse, William Wesley (vagy Wellesley) az angliai Somersetből származott, és a Tudor-korban, VIII. Henrik idején került Írországba, ahol Meath megyében, Dangan vára környékén szerzett birtokot. A család a meggyökeresedett Írországban, az ír protestáns földbirtokos arisztokrácia, az úgynevezett Protestant Ascendancy részévé vált.
Henry Colley Henry Colley (1648–1719), aki az írországi Király-megyei (más néven: Offaly megye) Carbery kastély birtokosa volt, Kildare megyét képviselte az ír parlamentben, Meath megye helyettes hadnagyaA hadnagy (Lieutenant) megyei tisztviselő volt, aki a katonai és rendvédelmi erők irányításáért felelt az adott területen. A hadnagy feladatai közé tartozott a katonai védelmi feladatok ellátása és a helyi rend fenntartása. Gyakran a megye fegyveres erőinek parancsnoka volt, különösen vészhelyzetekben vagy katonai konfliktusok esetén. volt. Felesége Mary Usher (vagy Ussher, ~1650–?) William Usher, Dublin város lovagja és hivatalnoka lánya volt.
Henry Colley (1648–1719) nővére, Elizabeth (–1678), Garret (vagy Gerald) Wesleyhez (1638–1682), a Meath-megyei Dangan birtok urához ment feleségül. Számos gyermekük közül az utolsó életben maradt Garret Wesley (~1660–1728) volt, aki a családi vagyont másod-unokatestvérére, Richard Colley-ra hagyta azzal a kikötéssel, hogy ő és utódai viseljék vezetéknevét és címerét.
Legidősebb fia, Henry (1680–1723) Mary Hamiltont, James Hamilton, Abercorn 6. grófja lányát vette el. Ez a házasság politikai és társadalmi értelemben jelentős szövetségnek számított: a Colley család egy befolyásos skót–ír arisztokrata házhoz kapcsolódott, ami megszilárdította helyzetüket a dublini protestáns elit körében. Halálakor (1719) a család birtokai és társadalmi pozíciója már biztosan megalapozott volt. Henry-nek nem született fia, öccse, Richard Colley (1690–1758), aki 1746-ban Mornington 1. bárója címet kapott. Ő 1728-ban, unokatestvére, Garret Wesley (~1660–1728) halála után örököli a Wesley-birtokokat azzal a feltétellel, hogy ő és utódai viseljék vezetéknevét és címerét.
Mornington bárója (1746)
Richard Colley, Mornington 1. bárója Richard Colley (1690–1758. január 31.) a dublini Trinity College-ben tanult, ahol 1711-ben bölcsészdiplomát, 1714-ben mesterfokozatot szerzett. 1713-ban az ír Court of ExchequerA Court of Exchequer a dublini kincstári bíróság volt, amely az ír királyi pénzügyekkel, adóügyekkel és az állammal szembeni perek elbírálásával foglalkozott. Az angol mintát követve az ír jogrendszer három felső–bírósága közül ez felügyelte a királyi bevételek kezelését és a pénzügyi vitákat. kamarájának főtisztviselője lett.
1719-ben feleségül vette Elizabeth Sale-t (–1738), John Sale, a dublini egyházmegye nyilvántartója lányát. A Wellesley-örökös család a középkori nemzetségtől származott és a a Cusack családon keresztül örökítette tovább a nevet és a birtokjogot. Egyik leszármazottja és örököse volt Elizabeth Sale, aki Richard Colley felesége lett. 1728-ban, unokatestvére, az utód nélkül elhunyt Garret Wesley (~1660–1728) után örököli a Dangan és Mornington birtokokat azzal a feltétellel, hogy ő és utódai viseljék vezetéknevét és címerét.
1729 és 1746 között Trim képviselője volt az ír parlamentben, 1734-ben Meath megye főbírája. 1746. július 9-én Mornington bárójává emelték , ami a Wellesley család első nemesi címe volt, és ezzel Richard Wesley (Colley) a dublini politikai elitből az arisztokrácia tagjává vált. A Mornington báróságot 1760 óta a Mornington grófjai, 1863 óta pedig a Wellington hercegei birtokolják. Kortársai művelt, jóindulatú, de pazarló földbirtokosként jellemezték.
Mornington grófja (1760)
130px|bélyegkép|Garret Wesley, Mornington , ismeretlen ír portréfestő műve Garret Wesley, Mornington 2. bárója, majd Mornington 1. grófja Garret Wesley, Mornington 1. grófja (1735. július 19. – 1781. május 22.) ír nemes, zeneszerző és politikus volt. A dublini Trinity College hallgatója volt, ahol 1754-ben bölcsészdiplomát, 1757-ben mesterfokozatot, 1764-ben pedig zenei doktorátust szerzett. 1757–1758 között Trim város parlamenti képviselője volt, apja halála után örökölte a bárói címet, 1759-ben Meath megye főjegyzője lett.
Garret Wesley valódi zenei tehetség volt, nemcsak úri kedvtelésből zenélt. A Trinity College-ban Doctor of Music (Mus.D.) fokozatot szerzett. A ez nem díszoklevélnek számított, hanem tudományos elismerésnek: a jelöltnek saját zeneművet kellett komponálnia és előadnia a vizsga részeként. A kortársak szerint Mornington gróf kiválóan játszott hegedűn, orgonán és csembalón, komponált glee-ket (angol kóruszene) és kórusműveket, amelyek közül néhány fennmaradt, és a brit kórusrepertoárban sokáig énekelték. A gróf zenei hírneve annyira figyelemre méltó volt, hogy III. György király személyesen is támogatta, és részben ennek köszönhette 1760-as grófi rangra emelését.
1760-ban október 2-án Mornington 1. grófjává (alcím: Wellesley vikomtja) emelték az ír főrendben. 1764 és 1774 között a Trinity College zeneprofesszora, 1776-ban az ír titkos tanács tagja, 1776–1777-ben pedig az ír szabadkőművesek nagymestere volt. 1759-ben vette feleségül vette Anne Hillt, Arthur Hill-Trevor, Dungannon 1. vikomtja lányát. Hat gyermeke közül öt fiú jelentős politikai és diplomáciai karriert futott be: Richárd megalapozta brit Indiát, William politikai szerepvállalása mellett jelentősen gyarapította a családi vagyont, a herceggé emelt Arthur Waterloo-nál legyőzte Napoleont, Gerard a királyi háztartás káplánja lett és Henry, a diplomata megalapította a család Cowley grófja oldalágát.
Garret Wesley korában halt meg Kensingtonban.
Wellesley márkija (1799)
130px|bélyegkép|Martin Archer Shee képén Richard Wellesley, Wellesley első márkija. Wellesley a Térdszalagrend palástjában, nyakában a Szent Patrik-rend nagymesterének jelvényével, a Térdszalagrend-rend láncával és egy Nagy György medállal, valamint a Lord Steward hivatalának fehér botjával. Háttérben a Westminsteri apátság. Feltehetően IV. Vilmos király 1831. szeptember 8-i koronázásán vislet öltözet Richard Wellesley, Mornington 2. grófja, majd Wellesley 1. márkija KG KP PC Richard Wellesley, Norragh 1. márkija (1760. június 20. – 1842. szeptember 26.) gyermekkorát Írországban töltötte, majd a Harrow School, az Eton College és az Oxfordi Egyetem Christ Church kollégiumának diákja volt. Tanulmányai során kimagasló klasszika-filológiai tudásra tett szert, és 1780-ban megnyerte az oxfordi kancellári latin verseny díját. Apja halála után örökölte a családi címeket, így lett Mornington 2. grófja
Fiatalon a brit és ír parlament tagja volt: 1780–1781 között Trim képviselője, majd több angol választókerület képviselője is (Beeralston, Saltash, Windsor, Old Sarum). 1783-ban a Szent Patrik-rend (Order of St. Patrick) alapító lovagjai közé tartozott, 1784-ben ír titkos tanácsos, 1786–1797 között a kincstári tanács tagja. Miután 1797-ben megkapta a Wellesley báró címet az Nagy-britanniai főrendben, kinevezték Bengália főkormányzójává (Governor-General of Bengal) – amely a teljes indiai gyarmat feletti kormányzóságot jelentette –, ahol döntő szerepet játszott a brit hatalom kiterjesztésében. Ő irányította a Maiszúri Királyság elleni hadjáratot (1799), amely Seringapatam bevételével zárult, és Tipu szultán halálához vezetett. E győzelem után Wellesley 1. márkijává emelték az ír főrendben. Wellesley csalódott volt, mert ír hercegi címben vagy magas nagy-britanniai címben reménykedett.
Kormányzása alatt megszilárdította a brit befolyást Indiában, létrehozta az Alárendelt szövetség rendszerét, amely révén a helyi fejedelmek brit védnökség alá kerültek. 1809-ben nagykövete Spanyolországban, majd 1809–1812 között külügyminiszter volt, 1810-ben elnyerte a Térdszalagrendet. Kétszer töltötte be az Írország kormányzója posztját (1821–1828 és 1833–1834), mérsékelt, katolikusokat támogató politikát folytatva.
Első felesége egy francia színésznő, Hyacinthe Gabrielle Roland (1794–1816) volt, akit kilenc év együttélés után vett feleségül. Ekkorra már öt gyerekük volt, akik törvénytelennek számítottak, mert házasságon kívül születtek, ezért nem voltak öröklésre jogosultak. Második felesége Marianne Caton volt, Richard Caton és Mary Carroll lánya, a Függetlenségi Nyilatkozatot aláíró Charles Carroll of Carrollton unokája, 1825-ben házasodtak össze Dublinban.
Élete végén visszavonultan élt londoni Kingston House rezidenciáján, klasszikus tanulmányokkal és latin költészettel foglalkozott. Halálával a Wellesley márki és Wellesley báróság cím megszűnt, többi címe pedig öccsére, Williamre [később Wesley, később Wellesley-Pole], Maryborough első bárójára szállt, aki így Mornington lett. Richard Wellesley tartják az egyik legnagyobb hatású brit gyarmatpolitikai vezetőnek, aki Robert Clive, Clive és Warren Hastings mellett megalapozta a brit Indiát.
Maryborough bárója (1821) Mornington grófja (1760, visszaállt)
130px|bélyegkép|Thomas Lawrence festménye Mornington William Wellesley-Pole, Maryborough 1. bárója, Mornington 3. grófja GCH PC William Wellesley-Pole (1763. május 20. – 1845. február 22.) a brit Indiát megalapozó Richard Wellesley öccse és Arthur Wellesley, a Waterloo-i győző bátyja volt. Az Eton College-ban tanult (1774–1776), majd 1778 és 1782 között a Brit Királyi Haditengerészet kötelékében szolgált, ahol a Medea hajón kezdte pályáját. 1781-ben megörökölte unokatestvére William Pole vagyonát – birtokokat Devonshire-ben és Dorsetben –, ezért királyi engedéllyel felvette a Pole nevet, így lett William Wesley-Pole, majd újabb engedéllyel 1789-től William Wellesley-Pole.
1783 és 1790 között Trim képviselője volt az ír parlamentben, később East Looe (1790–1795) és a Királynő megyéje (1801–1821) képviselője a brit alsóházban. Számos fontos tisztséget töltött be: a hadfelszerelési hivatal főtisztviselője (1802–1806, 1807), az Admiralitás főtitkára (1807–1809), Írország kormányának vezető minisztere (1809–1812), az ír kincstár kancellárja (pénzügyminisztere) (1811–1812) és a Pénzverde vezetője (1814–1823). 1809-ben mind az ír, mind a brit Titkos tanács tagjává nevezték ki.
Maryborough 1. bárója címet kapott, majd 1842-ben bátyja halálával örökölte az Mornington grófja címet. 1834–1835-ben az ország postaszolgáltatásért volt felelős, 1838–1843 között Deal kastély kapitánya, 1823-tól haláláig pedig Királynő megyéje főjegyzője és a Maryborough kastély felügyelője volt. 1822-ben megnősült, elvette Katherine Elizabeth Forbes-t, John Forbes altengernagy és Lady Mary Capell lányát. William Wellesley-Pole 81 éves korában halt meg.
William Pole-Tylney-Long-Wellesley, Mornington 4. grófja