Triješnica () település Bosznia-Hercegovinában, a Bijeljinai régióban, Bijeljina községben, a Szerb Köztársaság területén.

Fekvése A település Bosznia-Hercegovina északkeleti részén, a Semberija síkságán, Bijeljina központjától légvonalban 7, közúton 10 km-re északkeletre, 85-86 méterrel a tengerszint felett fekszik.Topografska karta Bijeljina 427-2-3

Népessége Nemzetiségi csoport Népesség1991 Népesség2013Szerb287503Bosnyák00Horvát23Jugoszláv01Egyéb12Összesen290509

Története Az itt talált régészeti leletek alapján a falu területe már az újkőkorszaktól fogva lakott volt. Semberija esetében számos, a badeni kultúrához tartozó lelőhelyet azonosítottak régészetileg ebben a földrajzi régióban. A bádeni kultúrához tartozik alakja, díszítése alapján egy urnaként használt kúpos edény, amelyet a Dvorovi és Triješnica között található Rapanović Polje lelőhelyen találtak, ahol egyébként egy többrétegű őskori település maradványait azonosították. A Semberija környékén két, a késő bronzkori Barice-Gređani kulturális csoporthoz tartozó nekropoliszt fedeztek fel, melyek a Triješnicában található Rapanović Polje lelőhely 20. számú településéhez köthetők, ahol rengeteg késő bronzkori kerámiaanyagot találtak. Ez a lelőhely a dvorovi Silajet lelőhely nekropoliszához közel található, és nyilvánvalóan nyitott típusú település volt, akárcsak a Barice-Gređani kulturális csoport települései.

A kora vaskorban Északkelet-Bosznia tágabb területén az élet nyomai minimálisak, de Semberija kivételnek tűnik ebből a szempontból, mivel a település nagyobb létszáma arra utal, hogy ebben az időszakban még mindig volt lakosság. A legnagyobb koncentrációban Dvorovi környékén találtak leleteket, és ezek főként sírleletek, amelyeket véletlenül fedeztek fel kavics vagy más földmunkák során az 1950-es években. Dvorovi és Treješnica között egy mezőn feltárt sírban négy csontvázat és hét vaslándzsát, egy rövidebb görbe kardot és egy kisebb agyagedényt találtak, amelynek peremén két fogantyú húzódott; a sír keletkezését szintén a kora vaskor végére datálják. Magában Treješnicában egy csontvázsírt fedeztek fel, amelyhez két vaslándzsa tartozott. A települések leletei közül a Brodić nevű helyen, Dvoroviban, valamint a triješnicai Rapanović-mezőn végzett ásatások során találtak a kora vaskorra datálható kerámiatöredékeket.

Az i. e. 5. század közepétől egy új kulturális jelenség, a La Tène-kultúra kezdett fokozatosan terjedni a tágabb pannon területen, egy új őskori korszak – a kora vaskor – beköszöntével. Semberija esetében a La Tène-i leletek legnagyobb száma ugyanazon a területen koncentrálódik, ahol a kora vaskorból származó leletek legnagyobb koncentrációját figyelték meg, nevezetesen Dvorovi és Triješnica területén, ami bizonyos értelemben a két korszak közötti településre, és valószínűleg a népességfolytonosságra utal. Pjeskulja településen, Dvorovi és Triješnica között, nagyszámú késői csontvázas sírt fedeztek fel mellékletekkel. Kettőben az elhunytak kinyújtott helyzetben voltak, fejük dél felé fordult; az elsőben egy agyagedény, egy vaskard és két lándzsa volt, a másodikban pedig egy kétélű vaskardot hüvelyben, egy vaslándzsát és állítólag egy kerámia tálat találtak. Mindkét sír a középső késői korszakra, azaz az i. e. 2. századra datálható. Dvoroviban, a treješnicai Kamenik lelőhelyen találtak kelta pénz példányait, valamint két – később elveszett – érmét is. A korábban említett triješnicai Rapanović Polje lelőhelyen az ásatások során feltárták a La Téne település maradványait, valamint számos kerámialeletet (szürke, korongozott és nyers, szabadkézzel készített kerámialeleteket egyaránt), három fibulát is felfedeztek számos más töredék mellett, valamint két vaskést is találtak.

Dvorovi területén, ahol már a rómaiak előtti időszakban is település létezett, egy nagyobb ókori település nyomait figyelték meg. A Dijelovi településrészen több helyen is római kerámiát találtak szántás közben, téglákat, cserepeket, építőköveket, habarcsot stb., valamint hatszögletű padlótéglákat. A Dijeloviból Ljeskovačába vezető országút mentén építőanyagból álló római leleteket is megfigyeltek, és Begluca településen a Krivaci lelőhelyen szintén római maradványokat figyeltek meg. Dvorovi Hanište nevű falucskájában egykor egy nagyobb épület, talán villa rustica maradványai voltak. Római települések nyomait Triješnicában is megtalálták – Porednica és Rastik lelőhelyeken, valamint Dazdarevo falu több pontján is.

Ezen a területen 16. század folyamán stabilizálódtak a politikai és gazdasági viszonyok, amelynek köszönhetően számos település alakult ki. Közülük említik: Tvrdkovac, Popovi vagy Zvonaš Selište, Goisal Selište (ma Gojsovac) vagy Krčevac vagy Vrljačka, Kuzovrat, Tomaševac (a közelben), Dunjevac (Gunjevac - ma helynév a Janjától Amajlijéig terjedő részen, hely a régi térképeken), Otobara, Triješnica (Marjevacka, Trijeca) Marići, Ruhotina Donja és Gornja, Brodac, Obrova vagy Obrovac és Crnjelovo településeket. Ezek 1533 és 1548 között jöttek létre, mert az 1548-as összeírásban szerepelnek először. A mai település az oszmán uralom idején jött létre. A Szent Liga háborújában a Semberija teljesen elnéptelenedett. Az 1739-es belgrádi béke megkötése után az új oszmán bégek, akik birtokokat kaptak Semberijában, elkezdték betelepíteni a szinte teljesen elnéptelenedett Semberiját délről hozott ortodox lakossággal, főként montenegrói és kelet-hercegovinai szerbekkel.

A térség 1878-ig tartozott az Oszmán Birodalomhoz. Ekkor a berlini kongresszus határozata alapján az Osztrák-Magyar Monarchia katonai megszállása alá került, mely 1908-ban annektálta Bosznia-Hercegovinát. 1879-ben az első osztrák-magyar népszámlálás során a Bijeljinai járáshoz és Dvorovi községhez tartozó településnek 20 háztartása és 137 ortodox szerb lakosa volt.Haupt übersicht der politischen Eintheilung von Bosnien und der Herzegovina 1879. 84. o.

A monarchia szétesésével 1918-ban előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-től a Jugoszláv Királyság része lett. Az 1929-es törvény értelmében, amikor Bosznia-Hercegovinát négy banovinára, Drinskára, Vrbaskára, Zetskára és Primorskára osztották, a település a Drinska banovina (Drinai Bánság) része lett, amelynek székhelye Szarajevó volt. A második világháború idején a Független Horvát Állam (NDH) része lett.

A második világháború után 1992-ig a település a szocialista Jugoszlávia keretében a Bosznia-Hercegovinai Népköztársaság része volt. A boszniai háborút lezáró daytoni békeszerződés rendelkezése alapján az ország területét felosztották a Bosznia-hercegovinai Föderáció és a boszniai Szerb Köztársaság között. A békeszerződés utáni területmegosztási megállapodás értelmében a település a Boszniai Szerb Köztársasághoz került.

Nevezetességei Szent Mária Magdolna tiszteletére szentelt ortodox temploma. A templom mérete 17x8 méter, építése 2009-ben kezdődött Goran Pejić brčkói építész tervei szerint. A templom alapjait 2010. július 24-én szentelte fel Vaszilje, Zvornik-Tuzla püspöke. A kőművesmunkák kivitelezője a Milenko Zupur tulajdonában lévő "Globus" - Dvorovi cég. A templom építése még folyamatban van.

Régészeti lelőhelyek Brdo – Konačište – középkori település maardványai. A szántőföld felszínén középkori cseréptöredékek találhatók. Kamenik – kavicskitermelés közben háros vas lándzsahegyet és két kelta pénzérmét találtak. A leletek a La Téne-kultúrához köthetők. Pjeskulja – kavicskitermelés közben vaskori temető maradványaira bukkantak. A mellékletek alapján a sírok a La Téne-kultúrához köthető. Rapanović Polje – újkőkorszaki, késő bronzkori és kora vaskori település és temető maradványai. A lelőhelyen 1977-78-ban M. Kosorić végzett feltárásokat. A leletek között egy az újkőkori bádeni kultúrához tartozó urna, késő bronzkori és kora vaskori házak és háztartási eszközök maradványai, egy bronz fibula és két vaskés került elő. A leletek többsége a vaskori La Téne-kultúrához tartozik. Rastik – római villa maradványai sok római cserép- és téglatöredékkel.

Jegyzetek

Források

További információk A község hivatalos oldala

Kategória:A Bijeljinai régió települései