Šetići () település Bosznia-Hercegovinában, a Bijeljinai régióban, Zvornik községben, a Szerb Köztársaság területén.
Fekvése A település Bosznia-Hercegovina keleti részén, Zvornik központjától légvonalban 11, közúton 16 km-re észak-északnyugatra, a Majevica-hegység keleti részén, a Sapna és a Rijeka-folyók mentén, 210-365 méterrel a tengerszint felett fekszik.Topografska karta Zvornik 477-1-1
Népessége Nemzetiségi csoport Népesség1991 Népesség2013Szerb8285Bosnyák656455Horvát00Jugoszláv20Egyéb11Összesen741541
Története A területén található számos régészeti lelőhely leletei arról tanúskodnak, hogy itt az emberi élet már az őskortól fogva folyamatos volt. A Gradina lelőhelyen egy olyan erődítmény maradványai találhatók, mely a kőrézkortól, a bronzkoron és a római koron át és kora és késő középkorig használatban volt. Az Obrtanci lelőhelyen őskori, az Ulice lelőhelyen római települések, a pravoszláv temető területén pedig középkori temető maradványai maradtak fenn.
A zvorniki terület 1460-ban került az oszmánok birtokába, majd 20 évvel később megalakult a Zvorniki szandzsák, melynek ez a régió is a része lett. A térség 1878-ig tartozott az Oszmán Birodalomhoz. Ekkor a berlini kongresszus határozata alapján az Osztrák-Magyar Monarchia katonai megszállása alá került, mely 1908-ban annektálta Bosznia-Hercegovinát. 1879-ben az első osztrák-magyar népszámlálás során a Zvorniki járáshoz és Vitinica községhez tartozó településnek 99 háztartása, 108 muszlim és 472 ortodox keresztény lakosa volt.Haupt übersicht der politischen Eintheilung von Bosnien und der Herzegovina 1879. 101. o. 1910-ben a Zvorniki járáshoz tartozó Šetić Srpski községben 117 háztartást és 874 ortodox lakost, Šetić Turski községben 21 háztartást és 137 muszlim lakost találtak.Die ergebnisse der volkzählung in Bosnien und der Herzegovina 1910. Statistichendepartment der landesregierung, Sarajevo, 1912. 140. o. A monarchia szétesésével 1918-ban előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-től a Jugoszláv Királyság része lett. 1921-ben a Zvorniki járáshoz tartozó Šetić Srpski községnek 963 ortodox szerb, Šetić Turski községnek 105 muszlim bosnyák lakosa volt. Popisa stanovnistva u Kraljevini Srba, Hrvata i Slovenaca 1921. godine – izdanje Državne Statistike u Beograd u, Sarajevo, 1924. 230. o. Az 1929-es törvény értelmében, amikor Bosznia-Hercegovinát négy banovinára, Drinskára, Vrbaskára, Zetskára és Primorskára osztották, a település a Drinska banovina (Drinai Bánság) része lett, amelynek székhelye Szarajevó volt. A Független Horvát Állam 1941 áprilisában történt megalakulásával a település is ennek része lett. A második világháború után 1992-ig a település a szocialista Jugoszlávia keretében a Bosznia-Hercegovinai Népköztársaság része volt.
A boszniai háború idején 1992. május 31-én az összes muszlim (bosnyák) családot elűzték a faluból. A falu szomorú eseménye volt Bijeli Potok-i mészárlás, boszniai civilek meggyilkolása a Boszniai Szerb Köztársaság Hadseregének és félkatonai alakulatainak tagjai által a Đulićihez tartozó Bijeli Potokban 1992. június 1-jén. Körülbelül 675 férfit és fiút választottak el családjuktól, majd öltek meg a Zvornik község több falujából. Holttesteiket a Podrinje régió különböző tömegsírjaiba temették el.
A boszniai háborút lezáró daytoni békeszerződés rendelkezése alapján az ország területét felosztották a Bosznia-hercegovinai Föderáció és a boszniai Szerb Köztársaság között. A békeszerződés utáni területmegosztási megállapodás értelmében a település a Boszniai Szerb Köztársasághoz került.
Nevezetességei Šetići faluban 1904 óta állt egy régi, romos mecset és iskola, amelyet a néhai Šetić dervišbég építtetett, aki nemcsak jelentős összeget (több mint 6000 koronát) áldozott a mecset és az iskola építésére, hanem gondoskodott az imámok, muallok és müezzinek éves jövedelméről is. A mecset az első és második világháború alatt részben elpusztult, a háborúk befejezése után pedig helyreállították és üzembe helyezték. Az idő vasfoga annyira elhasználódott, hogy már nem tudta betölteni a célját, ráadásul egy csúszós domboldalon állt, így a falai is megrepedtek, és semmilyen körülmények között sem tudta volna megállni a helyét. Ekkor Šetić Mehmed Ali bég kezdeményezésére a gyülekezet úgy döntött, hogy lebontja a régi, romos mecsetet, és egy új mecset építésébe kezd. A bég egy 3 dunum méretű telket adományozott az új mecset számára, egy nagyon szép helyen. A mecsetet 1964-ben építették fel, ünnepélyes megnyitója pedig 1965. augusztus 22-én volt. 1992-ben a falut elfoglaló szerb erők lerombolták. A lerombolt mecset újjáépítése az elűzött lakosság visszatérésa után 2006-ban kezdődött. Az új mecsetet 2013. augusztus 18-án nyitották meg ünnepélyesen.
A šetići Szent Illés szerb ortodox templomot 1972-ben építették. A templomot 1974. szeptember 8-án szentelte fel Longin Tomić zvornik-tuzlai püspök. A falu muszlimjai is részt vettek a templom építésében. A templomot 1997-ben felújították, majd egy harangtornyot építettek hozzá. A tölgyfa ikonosztázt Mirko Žeravić pap készítette, aki az ikonokat is megfestette. A templom egy részét a belgrádi Gojko Ristanović festette ki.
Gradina – őskori, ókori és középkori erőd maradványai. A domb platóján és déli lejtőin őskori, római és középkori kerámiákat találtak. Az egykori római erődből mára csak csekály falmaradványok láthatók a domb platóján és déli oldalán. A leletek a kőrézkortól, a bronzkoron és a római koron át és kora és késő középkorig terjedő időszakból egyaránt megtalálhatók.
Obrtanci – őskori település maradványai. A falu melletti szántóföldön a Šetnička-patak mentén egyelőre nem meghatározott korú őskori kerámiákra bukkantak.
Pravoslavno groblje – késő középkori temető maradványai 4 darab fennmaradt stećakkal. Az egyik sztélé alakú stećakon spirlális és növényi ornamentikás díszítés látható.
Ulice – római település maradványai. A patak melletti enyhe lejtős terepen falmaradványok, kő építőanyag számos korabeli kerámiatöredék található.
Jegyzetek
További információk A község hivatalos oldala
Kategória:A Bijeljinai régió települései