Oscar Wilde Salome () című egyfelvonásos színdarabját az angol–francia dekadencia egyik legfontosabb drámájának tartják.
A tragédia eredeti nyelve nem angol, hanem francia volt. Wilde 1891. december 17-én azt írta Edmond de Goncourt-nak, hogy „szívében francia, de születésénél fogva ír, és az angolok arra kárhoztatták, hogy Shakespeare nyelvét beszélje”.
A darab botrányt kavart, különösen Angliában. Cenzúrázták, és egyes esetekben betiltották mint bibliai történet adaptációját. Továbbá Salome szexuális vágyának ábrázolását elfogadhatatlannak ítélték. Ma a dráma a bevett, bár rövidsége miatt ritkán játszott darabok közé tartozik a színházakban, különösen Nagy-Britanniában. Richard Strauss Salome című operája, amely a darab alapján készült, azonban a világ operaházai állandó repertoárjának része.
Fogadtatása bélyegkép|A táncos jutalma, illusztráció: Aubrey Beardsley, 1893 bélyegkép|Aubrey Beardsley: Az apoteózis, illusztráció a Saloméhoz, megjelent a The Studio első kötetében.1893. 1. sz. bélyegkép|Gertrud Eysoldt Salome szerepében, Lovis Corinth festménye (1903), Weimari Városi Palota Múzeuma
Tartalom A jelenet egy holdfényes éjszakán kezdődik Heródes Antipász tetrarcha palotájának teraszán. Heródes egy ideje fogva tartja Johanán ( Keresztelő János ) zsidó prófétát egy ciszternában, miután utóbbi nyilvánosan levirátus házasságnak bélyegezte Heródes házasságát elhunyt testvére özvegyével.
Narraboth, a fiatal szíriai gárdakapitány imádja Salomét, aki még nincs színen. Heródiás apródja azonban azt tanácsolja a fiatal szíriainak, hogy ne imádja Salomét ennyire intenzíven, mivel ez veszélyes lehet. Salome megjelenik a színen, miután a tetrarcha „folyamatosan nézte őt anyajegyszerű szemeivel rángatózó szemhéjai alatt”. Ekkor veszi észre Johanánt, aki ismét prófétai kijelentéseket hirdet a ciszternából. Salomét lenyűgözik ezek a kijelentések, és beszélni akar vele, látni akarja. Hogy kihozza a ciszternából, ami tiltott, Salome addig ámítja Narrabothot, amíg végül enged neki, és felviszi Johanánt a teraszra.
A Salome és Johanán közötti következő beszélgetés azzal kezdődik, hogy Johanán megátkozza Heródiást, Salome anyját. Salomét lenyűgözi Johanán, de a férfi elutasítása feldühíti, és leszidja őt.
„Salomé: Szerelmes vagyok a testedbe, Johanán! A tested fehér, mint a mező liliomai, melyeket sarló még nem érintett. […] Johanán: Menj vissza, Babilon leánya! Asszonyon keresztül jött a gonosz a világba.”
Érzéki vonzalmat érez Johanán, különösen annak szája iránt, amelyet vágyik megcsókolni, de Johanán nem engedi meg neki. Narraboth, aki láthatóan nem bírja elviselni Salome és Johanán beszélgetését, agyonszúrja magát. Johanán felmentve érzi magát amiatt, hogy „hallotta a halál angyalának szárnycsapkodását a palotában”. Visszatér a ciszternájába, és az udvar jelenik meg a színen.
Heródes élvezi a kinti „édes levegőt”, és szőnyegeket hozat be, hogy a lakoma a teraszon folytatódhasson. Ott észreveszi Narraboth holttestét, és elszállíttatja. Heródiás azonban egyáltalán nem örül a teraszon folytatandó lakoma gondolatának, és szemrehányást tesz a férjének. Észreveszi Salomét, ételt, italt és trónt kínál neki, amit a lánya mind visszautasít. Heródiás megbizonyosodik lánya érzelmeiről. Johanán azonban kitart, és miután a zsidók között megvitatják Jézus tanait, ismét megtámadja Heródiást. A nő könyörög Heródesnek, hogy hallgattassa el, és menjen be. De Heródes továbbra is a mostohalányát bámulja, és táncra kéri. Salome először visszautasítja, de amikor Heródes megígéri és megesküszik, hogy bármit megad neki, amit csak kíván, ha táncol, a lány beleegyezik.
Salome ezután eltáncolja a „Hét fátyol táncát”, amivel a társaságot elbűvöli. Salome ezután Keresztelő János fejét követeli egy ezüsttálcán, amit Heródiás nagy örömmel fogad, mivel kezdetben ő is Heródes ellen volt. (Míg a Bibliában Salomé anyja kérésére követeli János fejét, Wilde drámájában saját akaratából teszi ezt: „Nem, nem hallgatok anyám szavára; a saját örömömre.kérem Keresztelő János fejét!”)
Heródes hiába próbál ellenállni Saloménak, mivel esküt tett, végül megöleti Johanánt. Salome a ciszternánál hallgatózik, amelyből a Johanán fejét tartalmazó ezüsttálat felhozzák, és megcsókolja a száját. A társaság visszavonul, a zsidók imádkozni kezdenek, Heródias legyezgeti magát, Heródes pedig elfordul. A színpad és a Hold elsötétül, egyetlen, Saloméra irányított fénysugarát kivéve. (A Hold a szerelem megtestesítője a mitológiában.)
„Heródes: Öld meg ezt a némbert! (Rendező: A katonák előretörnek, és pajzsukkal összezúzzák Salómét, Heródiás, Júdea hercegnőjének lányát.)”
Helyszín és idő A Salome cselekménye a júdeai Heródes Antipas tetrarcha teraszán játszódik Palesztina római megszállása alatt. Az arisztotelészi drámaelmélet szerinti idő, tér és cselekmény klasszikus egységei jelen vannak.
Formális struktúra A dráma klasszikus egyfelvonásos darab színváltások nélkül, szigorú cselekménymenettel a katasztrófa felé. Freytag háromszöge szerint a következő besorolás lenne helyénvaló:
Kifejezés: Beszélgetés a fiatal szír és Heródiás apródja között Izgalmas pillanat: Salome belépése Csúcspont és peripéteia: Beszélgetés Salome és Johanán között Késleltető pillanat: Heródes és udvartartásának megjelenése, A hét fátyol tánca Katasztrófa: Johanán lefejezése és katarzis
Értelmezése A heidelbergi irodalomtudós, Horst-Jürgen Gerigk a Salome című darabot egy olyan implicit női tudat kifejeződéseként értelmezi, amely tisztaságra és hűségre törekszik. Szerinte a darab már a kezdetektől fogva ennek a lánynak az álma. Egy viktoriánus kori fiatal lány, aki a valóságról álmodik: az ideális szeretőről, egy szentről, aki elutasítja őt, és így demonstratívan immunisnak bizonyul minden kísértéssel szemben. A lány végül mégis egyesül vele, követelve levágott fejét és megcsókolva azt.
Fogadtatása bélyegkép|Salomé, Manuel Orazi A történet Keresztelő János kivégzésének bibliai beszámolóján alapul. Ahogy a drámában is leírják, Jánost lefejezték, miután Salome (akinek a neve nem szerepel a Bibliában) Heródes születésnapi fogadásán táncolt. Heródiás ösztönzésére Salome állítólag János fejét követelte a táncért, amelyet valójában nem akart előadni, és amelyért Heródestől jutalmat kapott (Máté 14:3–12). A történet némileg részletesebb változata Márk evangéliumában is megtalálható (6:17–29), ahol Márk nagyobb hangsúlyt fektet Heródiás cselszövésére.
A művet Hedwig Lachmann fordította 1900-ban, és Richard Strauss zenésítette meg egy változat adaptációjában 1905-ben. Ugyanekkor komponálta Salomé című operáját az eredeti francia nyelvű szöveg rövidített változatára. Alekszandr Konsztantyinovics Glazunov 1908-ban komponált kísérőzenét az operához.
Wilde drámájának legismertebb művészi ábrázolásai Aubrey Beardsley 1893-as és Marcus Behmer 1903-as művei. A párizsi Société des amis du livre moderne 1930-ban Manuel Orazi illusztrációival ellátott kiadást jelentetett meg.
Színházi fogadtatása (Németország) 1898 januárjától Hermann Sudermann „Johannes” című drámája, amely az előző évben jelent meg, figyelemre méltó kasszasiker lett, 79 előadást ért meg a berlini Deutsches Theaterben és 22-t a drezdai Royal Playhouse'-ban. A Wilde „Salomé”-jával való erős hasonlóságok és Maximilian Harden kritikus plágiumvádjai ellenére Sudermann tragédiája még szembetűnőbb hasonlóságokat mutat Flaubert „Hérodias”-ával.
Wilde drámája, Lachmann fordításában, szenzációs sikert aratott a meghívott vendégek előtt Max Reinhardt Schall und Rauch (a későbbi Kleines Theater) című darabjának matinéelőadásán 1902. november 15-én Berlinben, a müncheni és breslaui magánelőadások után, amelyek nem keltették fel a kritika figyelmét. A szereplők: Gertrud Eysoldt, Emanuel Reicher, Louise Dumont, Friedrich Kayssler, Adolf Edgar Licho, Erwin Baron, Hans Wassmann, Otto Collot, Heinz Sarnow, Max Reinhardt, Victor Arnold, Richard Vallentin, Richard Leopold, Camilla Eibenschütz és mások voltak, Hans Oberländer rendezésében. Egy átdolgozott változatot Max Reinhardt rendezett, a premierje 1903. szeptember 29-én, a 100. előadása pedig 1904. szeptember 14-én volt, ismét Gertrud Eysoldttal a címszerepben, Ludwig Wüllner Heródes, Tilla Durieux pedig Heródiás szerepében.
Adaptációi Az ír U2 rockegyüttes Achtung Baby című albumáról származó Mysterious Ways című dala tartalmaz néhány dalszövegi utalást Wilde drámájára. Pete Doherty brit rockzenész Grace/Wastelands című albuma egyik dalszövege is utal a drámára. A Saltatio Mortis együttes ezt a drámát dolgozta fel a Salome című dalban, amely a Wer wind saet-albumról származik.
A Smashing Pumpkins Stand Inside Your Love című dalukhoz készült videóklipjükben említette a darabot, Aubrey Beardsley illusztrációs stílusára utalva.«Français de sympathie, je suis Irlandais de race, et les Anglais m'ont condamné à parler le langage de Shakespeare.»
Kiadások Salome. Dráma en un acte. Elkin Mathews és John Lane, London, 1893 Fakszimile kiadás: Párizs, 2008, Salome. Egyfelvonásos tragédia. Fordítás. Illusztrációk: Aubrey Beardsley. Elkin Mathews és John Lane, London, 1894 Salome. Egyfelvonásos tragédia. Franciából fordította Hedwig Lachmann, illusztrálta Marcus Behmer. Insel, Lipcse, 1903 Salome. Dráma egy felvonásban. Ötlettervekkel: Aubrey Beardsley. Heinrich FS Bachmair kiadó, Söcking, 1949 Salome. Aubrey Beardsley illusztrációival és Gabriele Sterner utószavával. Harenberg, Dortmund (Bibliofil Zsebkönyvek kiadás. 85. kötet).
Jegyzetek
Fordítás
Irodalom Clair Rowden: Salome előadása, történetek feltárása.'' Farnham Ashgate, 2013,
Kategória:19. századi irodalom Kategória:Angol irodalom Kategória:Dráma Kategória:Irodalmi művek Kategória:Lapok ellenőrizetlen fordításokkal