thumb|254px|A XII. Lajos-szárny thumb|254px|Az I. Ferenc-szárny thumb|254px|A Gaston d'Orléans-szárny A blois-i kastély Franciaországban, a Loire-folyó északi partja közelében, stratégiailag fontos helyen, Tours és Orléans között egy magaslaton helyezkedik el. Épületrészeit a 9. és a 17. század között emelték a blois-i grófok, később a francia királyok. A ma is látható épületegyüttesen három építkezési fázis különíthető el, a XII. Lajos-szárny (1498-1503), az I. Ferenc-szárny (1515-1520) és a Gaston d'Orleans-szárny (1635-1638).
A 9. században a blois-i grófok egy erődöt építettek, ami évszázadokon keresztül fejlődött. A feudális 13. századi kastélyból maradt meg a Rendi Gyűlés terme és a Foix-torony, amit a 17. században csillagvizsgálóként használtak.
A 15. század végén, miután trónra került XII. Lajos születési helyét egy kényelmes rezidenciává alakíttatta át. Gótikus épületszárnyakat emeltetett, a munkálatok végét a Saint Calais-kápolna felszentelése jelezte 1508-ban. Utóda I. Ferenc 1515-ben költözött Blois-ba és több részletben modernizálta az épületegyüttest. A nevét viselő épületszárnyat középkori alapokon reneszánsz stílusban építették fel. Jellegzetessége az udvar felé néző oldalán álló híres csigalépcső. Az épületszárny külső oldalán alakították ki a loggiás homlokzatot ahonnan szép kilátás nyílt a kertekre.
A kastély a következő száz évben királyi rezidenciaként működött, III. Henrik itt hívta össze kétszer a rendi gyűlést, először 1576-ban majd 1588-ban. A második gyűlés idején gyilkolták meg a király hálószobájában az uralkodó parancsára Guise hercegét, a Katolikus Liga vezetőjét. A merénylet után néhány hónappal a királyi udvar elhagyta a várost.
Később ide száműzte XIII. Lajos anyját Medici Máriát, majd 1634-től az udvartól összeesküvés miatt szintén száműzött Gaston d'Orléans lakhelye lett. Egy új épületszárnyat emeltetett az udvar hátsó oldalán, a munkálatokat a fiatal François Mansart irányította. Az építkezés félbemaradt, a herceg egy második száműzetés után a kastélyban halt meg 1660-ban.
Gaston d'Orléans halála után sokáig nem törődtek vele, 1788-ban XVI. Lajos utasítására vevők hiányában le akarták bontani, végül a hadsereg tulajdonába került és megmenekült. Kaszárnyává alakították, később 1810-ben Napóleon utasítására a városé lett, és 1840-ben felkerült a megőrzendő műemlékek listájára.
A restaurálási munkák a 19. században Félix Duban vezetésével kezdődtek meg, a kastély ekkortól kezdte elnyerni ma is látható képét. A legutolsó restaurálásokra 2003 és 2007 között került sor. A kastély jelenleg látogatható, népszerű turista célpont, 2000 óta a világörökség része. Története A kastély külsején és belsején is jól felismerhető hosszú és bonyolult építéstörténete. Minden építési fázisban az új épületrészeket a korábbiak maradványaira, vagy a helyükre emelték. Nagy építkezési programokat indítottak, majd még ambiciózusabb tervek miatt ezeket részben vagy egészben lebontották. Blois így egyfajta teszthelyszínné változott ahol újabb és újabb tervek alapján próbáltak ki építészeti megoldásokat, amiket esetenként félbe is hagytak. Ez a kísérletezés a korábbi ott álló épületek és az egyre kevesebb rendelkezésre álló hely miatt a középkori kastély nagyobbik részének lebontásához vezetett.The Château Royal de Blois 6. oldal A blois-i grófok kastélya Kezdetek A város fontos stratégiai helyen fekszik Tours és Orléans között, már a 6. században egy castrum állt ezen a helyen. Az épület udvarán és az előtte lévő téren folytatott feltárások során késő meroving- és karoling-kori emlékek kerültek elő. A tér, a jelenlegi Place du Chateau a középkori épületegyüttes előtt egyfajta előudvarként funkcionált.Latrémolière, Il Castello di Blois 2. oldal
A mai Szent Calais-kápolna elődjét 866 körül alapították, amikor normann támadások elől menekülő szerzetesek telepedtek le a területen magukkal hozva a szent ereklyéit. Ekkortól a hely vallási jelentősége is megnőtt.Girault-The Royal Castle of Blois 5. oldal
A középkorban kastély egy feudális központ volt, egy évszázadig a Chatillon házból származó blois-i grófok tulajdona. A korábbi erőd sokkal nagyobb volt mint a jelenlegi épületegyüttes. A 9-10. században a teljes területet egy hatszázötven méter hosszú, magas, tornyokkal megerősített fal védte. A fallal határolt területet három megerősített kapun keresztül lehetett megközelíteni, két másik bejárat a mai lépcsőknél a kastélyt kötötte össze a várossal. A falon belüli területet két részre osztották. Keleti felében, a mai Place du Chateau helyén kisebb melléképületek és lakóházak mellett állt a Saint-Sauveur-templom. A 12. században épített templom egészen az 1793-ban történt lebontásáig a kastély plébániatemploma maradt.Latrémolière, Il Castello di Blois 3. oldal
A nyugati részen állt maga a kastély, amit a 10. században építtetett újjá I. Csaló Theobald, aki melléknevét ellenségeit támogató krónikásoktól kapta. Az építkezést utódai fejezték be és fokozatosan a Loire középső szakaszának legjelentősebb feudális hatalmává váltak. Hatalmukat a 11. század első negyedétől egy árokkal körbevett torony szemléltette, ami a 17. századi épületszárny helyén állt az épületegyüttes nyugati részén. A torony mellett kőépületek álltak, egy 1080-ra keltezhető forrás szerint a gróf az udvarnak ezen a részén hirdetett ítéleteket.Girault-The Royal Castle of Blois 8. oldal
A gótikus kastély thumb|254px|A Foix-torony A jelenlegi épületben megtalálható néhány 13. századi elem: egy falszakasz az I. Ferenc-szárnyban, a Foix-torony, a régi fal egyik saroktornya és a legjelentősebb 13. századi épületrész, a Rendi Gyűlés terme. Ez utóbbi a kastély nagyterme volt, ahol ünnepségeket rendeztek, a gróf fogadta vazallusai hódolatát, kihallgatásokat tartott és ítéleteket hirdetett.
A reneszánsz szárnyban megmaradt épületrészek egyfajta tartóelemként funkcionálnak, de ez egyben akadályozta is az új helyiségek kialakítását.The Château Royal de Blois 8. oldal A loggiás homlokzat felőli oldalról ma is felismerhető a középkori épületrész két tornya, az egyik a Rendi Gyűlés terme közelében a másik a homlokzat túlsó végénél. Ez utóbbi magasabbra emelkedik a reneszánsz homlokzatnál és a padlásnál. Az I. Ferenc-szárny földszintjén egy kör alaprajzú helyiség egy harmadik középkori toronyra utal és a 16. századi padláson is felismerhetők a korábbi tornyok beépített maradványai.
1218-ban VI. Theobald halálakor Blois grófsága a Chatillon-sur Seine család kezébe került. 1391-ben az örökösök nélküli II Guidó eladta a területet I. Lajos orléans-i hercegnek, VI. Károly testvérének. Ebben a korban a történetíró Jean Frossiart szerint a kastély egyike volt a királyság legszebb és legnagyobb kastélyainak. Az orléans-i udvar Blois-ba költözött, 1440 körül a herceg legidősebb fia a nyugati lejtő mentén egy nagyobb épületet emeltetett amit I. Ferenc utasítására lebontották.
Az orléans-i hercegek kastélya Lajos orléans-i herceg 1403-ban vette birtokba a kastélyt, majd 1407-ben bekövetkezett halála után özvegye, Valentina Visconti, a milánói herceg lánya ide vonult vissza és a következő évben meghalt.Latrémolière, Il Castello di Blois 4. oldal A polgárháborús viszonyok miatt a kastély védműveit többször is megerősítették, először még Lajos herceg idejében 1404-ben és 1405-ben, majd halála után 1408-ban.Girault-The Royal Castle of Blois 9. oldal
1429-ben Szent Johanna seregének zászlóit a Saint-Saviour templomban áldották meg. Lajos herceg fia az azincourt-i csatában fogságba esett I. Károly orléans-i herceg negyedszázados fogság után 1441-ben költözött a kastélyba. A herceg aki versírással is foglalkozott kifinomult udvarral vette körül magát. 1457-ben Francois Villon is részt vett itt egy „Szomjan halok a forrás vize mellett” témájú költészeti versenyben. Ebben az időszakban a kastélyt modernizálták és északi részéhez újabb épületrészeket csatoltak. Ezeknek az átalakításoknak mára nem maradt nyoma. Blois kincstárnokának 1446-ból származó levelei a kastéllyal kapcsolatos munkálatokat említenek. 1462 júniusában itt született Károly herceg és Klevei Mária fia, II. Lajos orléans-i herceg, akit már két éves korában eljegyeztek XI. Lajos lányával Valois Johannával.Latrémolière, Il Castello di Blois 5. oldal Királyi kastély XII. Lajos és Bretagne-i Anna 1498. április 8-án, az örökösök nélkül, balesetben elhunyt VIII. Károly halála után II. Lajos orléans-i herceg került a francia trónra XII. Lajos néven, így a blois-i kastély királyi rezidenciává változott. Az uralkodó a téli hónapokat általában a kastélyban töltötte. A Valois Johannával kötött házassági szerződést a pápa küldöttei 1498 decemberében semmissé nyilvánították és 1499. január 8-án az uralkodó feleségül vette elődje özvegyét Bretagne-i Annát. 1500 és 1508 között a király parancsára átalakították a kastélyt, az udvar három oldalán három épületszárnyat emeltek nagy ablakokkal, színes ablakpárkányokkal és lebontották a régi tornyot.Latrémolière, Il Castello di Blois 6. oldal Az uralkodó Clément Biart és Jacques Sordeau építészeket bízta meg az új épületszárnyak kivitelezésével. A munkálatokkal gyorsan haladtak, az egykorú forrásokból kiderül, hogy 1498-ban "kőművesek dolgoztak Blois-ban" és 1501-re az épület készen állt az ausztriai nagyherceg fogadására.
Az udvar bejárat felőli részéhez egy új épületszárnyat csatoltak, másik végéhez egy teraszos épület került. Utóbbiban kapott helyet a testőrség és Bretagne-i Anna személyzete. A korábbi első udvarból nyílt a kastély új bejárata. Az I. Károly korabeli épületrészek továbbra is használatban maradtak, itt volt a király és királyné lakrésze. Jean d'Auton, a király történetírója szerint az épület „teljesen új, olyan pazar, ami kétséget kizárólag egy király műve” volt. A hely ekkorra már elvesztette erőd jellegét, egyre inkább reprezentációs szerepet töltött be ahol fogadásokat is rendeztek. 1501-ben XII. Lajos itt látta vendégül fényes külsőségek között a Spanyolország felé átutazóban lévő I. Fülöp kasztíliai királyt és feleségét, a későbbi II. Johanna kasztíliai királynőt.Latrémolière, Il Castello di Blois 7. oldal A kastély történetének jelentős eseménye volt Cesare Borgia esküvője 1499-benGirault-The Royal Castle of Blois 11. oldal Angoulême-i Margit eljegyzése 1509-ben és Machiavelli is járt a kastélyban 1510-ben. thumb|254px|A XII. Lajos-szárny tér felőli homlokzata, jobb szélén a Rendi Gyűlés termével A XII. Lajos-szárny hiányzó tornyaival és védműveivel, széles ablakaival és nyitott galériáival illett a nyitott és barátságos természetű uralkodóhoz. Az épületegyüttes nem volt többé egy erődítmény mivel a királynak nem kellett védenie magát, hatalmát senki nem veszélyeztette. Ekkorra a francia uralkodónak újszerű, itáliai mintára úgynevezett „nyitott” diplomáciát folytató kormányzásához erőd helyett egy reprezentatív palotára volt szüksége. Ennek a diplomáciának volt egy különleges eseménye, amikor 1501-ben vendégül látta a kastélyban az ausztriai nagyherceget, akivel gyakorlatilag háborúban állt.
1512-ben a kastélyba született meg két lánygyermek után a trónörökös, aki csak néhány napot élt, majd 1514-ben itt hunyt el Bretagne-i Anna is. 1514 májusában a király a Blois-i grófságot lányának, Klaudiának ajándékozta aki Ferenc angoulême-i gróffal, a későbbi I. Ferenc francia királlyal kötött házasságot.