bélyegkép|A városháza épületea tóparton Kingston egy kanadai város Ontario tartományban, az Ontario-tó északi partján, az Amerikai Egyesült Államok határa közelében. Kingston volt 1841-ben Kanada első fővárosa, számos történelmi épülete helyi mészkőből épült, ezért Kingston a „Mészkőváros” becenevet kapta. Regionális oktatási és egészségügyi központ. Lakosainak száma fő (2021. évi adat).
Elhelyezkedése Ontario tartomány keleti részén helyezkedik el; ott, ahol az Ontario-tó vize a Szent Lőrinc-folyóba ömlik. Ezen a helyen ömlik a Cataraqui-folyó az Ontario-tóba, és a Rideau-csatorna is a városnál éri el a tavat. Kanada két legnagyobb városa, Toronto és Montréal között helyezkedik el. Toronto nagyjából 263 km távolságra nyugatra, Montréal 294 km-re északkeletre, míg az ország fővárosa, Ottawa északi irányba közúton 194 km távolságra található Kingstontól. Az Egyesült Államok legközelebbi nagyvárosa Syracuse, ami déli irányba kb 212 km távolságra van tőle. Az amerikai határ gépjárművel (közúton) legközelebbi átlépési pontja a Thousand Islands határállomás, amely keletre kb 50 km-re van a várostól, és a Szent Lőrinc-folyón átvezető Thousand Islands Bridge nevű hídon lehet átjutni.
Kingston az Ontario-tó partján fekszik, a várossal szemben több sziget is van, a legnagyobb a Wolfe-sziget (a Ezer sziget szigetcsoport legnagyobb szigete). A kikötőjéből a hajók a tavon és a Szent Lőrinc-folyón keresztül számos célpontot elérnek, turista hajók is közlekednek. A kikötő gabonakezelő létesítményei már bezártak. Rendszeres kompjáratok üzemelnek (beleértve a nyári túrákra specializált hajókat is), amelyek összekötik Kingston belvárosát a Wolfe-szigettel. A sziget déli partján túl már az Egyesült Államokhoz tartozó New-York állambeli Cape-Vincent település található. Szezonális komphajók (a Wolfe-szigeten keresztül) kapcsolódnak Cape Vincenthez, a távolság Kingstontól mindössze 20 km. Kingstont a vonatjáratok összekötik a régió kanadai nagyvárosaival.
A LaSalle Causeway Causeway összeköti Kingston belvárosát a keleti külvárosaival és a Pittsburgh negyeddel a Cataraqui folyó torkolatánál. A 2-es főút részeként tekinthető, amely összesen öt összekötött mérnöki szerkezetből áll: 3 híd és 2 töltés. A Nyugati és a Keleti híd két fix híd, amelyek a töltés mindkét végén helyezkednek el. A központi csatornán moduláris híd szerkezete van.
A legközelebbi nagyobb repülőterek az Ottawa Macdonald-Cartier Nemzetközi Repülőtér 137,03 km, és a Montréal–Trudeau Nemzetközi Repülőtér 254,88 km. A Toronto Pearson nemzetközi repülőtér a legnagyobb, ami Toronto mellett található. A Kingston melletti repülőtér a Kingston Norman Rogers Airport, azonban ez nemzetközi járatokat nem fogad.
Időjárás Az éghajlata kontinentális. A tavasz március 21-től június 20-ig tart, a hőmérséklet -6° és +21°C között mozog. Az időjárás nagyon gyorsan változhat, így előfordulhat, hogy egy nap alatt havazik, esik és +10°C is lehet. A nyár június 21-től szeptember 20-ig tart, a hőmérséklet +15° és +30°C között mozog. Egyes napokon meleg és párás lehet, időnként pedig nedves és szeles. Az ősz szeptember 21-től december 20-ig tart, a hőmérséklet +20°C és -9°C között mozog. A szeptember majdnem olyan meleg, mint a nyári hónapok, de októbertől decemberig gyakran már télies az idő. A tél december 21-től március 20-ig tart. A hőmérséklet +3 °C és -25 °C között mozgott. Január és február az év leghidegebb hónapjai és rendkívül alacsony hőmérsékletet is elérhetnek. A hóesés gyakori lehet és meg is marad ezekben a hónapokban.
A nyári időszak meleg, általában július hónapban van a legmagasabb hőmérséklet, a napi átlagérték 20,3°C. (napi 24,8°C maximum és 15,7 °C minimum értékek a jellemzők). Az év legalacsonyabb hőmérséklete januárban jellemző, ilyenkor a napi átlagérték -7,7°C (általában napi -3,2°C maximum és -12,2 °C minimum értékekkel). A legmagasabb hőmérséklet 34,3°C 1983 júliusában volt, míg a legalacsonyabb -34,5°C 1981 áprilisában. A havazás novembertől áprilisig jellemző, de májusban és októberben is kismértékben előfordulhat. Az átlagos hóvastagság decemberben 7, januárban 12, februárban 15, márciusban 8, míg április hónapban 1 cm. Április végére rendszerint már elolvad a hó.
Népesség A város lakossága 229660 fő (2021-ben). A népességen belül az ország két hivatalos nyelvére figyelemmel 2021-ben a nyelvi megoszlás szerint 111430 személy csak angolul beszélt, 190-en csak franciául, míg 17430-an mindkét nyelven. Azok száma, akik egyik hivatalos nyelvet sem beszélték 780 volt. A magyar anyanyelvűek száma 120 volt. A város lakosaiból 75-en születtek Magyarországon.
Etnikai szempontból 129115 főnyi népességből 111785 fehér, 4430 dél-ázsiai, 3155 kínai, 2600 fekete, 1050 filippínó, 1565 arab, 1270 latin-amerikai, 810 délkelet-ázsiai, 735 nyugat-ázsiai, 565 koreai, 270 japán lakosa volt. A városban a lakóingatlanok tekintetében a családi házas részek dominálnak (27790 családi ház, 4255 ikerház, 4005 sorház, 2330 lakás duplexben, 19155 társasházi lakás többszintes épületben).
A város és vonzáskörzetének (Census Metropolitan Area, CMA) lakossága 172546 fő. A 2000-es évektől folyamatos népességszám növekedés történt. +Kingston CMA terület lakossága 2001-2021Terület200120112021Kingston CMA146838159561172546Kingston városa114195123363132485Dél Frontenac164151811320188Loyalist145901622117943Frontenac szigetek163818641930 Kingston lakossága nem közelíti meg az olyan nagyvárosokét mint Toronto, vagy Ottawa. Ez arra vezethető vissza, hogy a történelem során a 19. században gazdasága nem fejlődött úgy, mint a többiek esetében, ami pedig hatással volt a demográfiai és letelepedési folyamatokra is.
Az állandó lakosa 1812-ben 2000 főt tett ki, 1932-ben 3500 lakos volt. Egy 2 évig tartó kolera járványban a lakosság 10%-a meghalt. 1850-ben Kingston nyugati határát kiterjesztette, hogy magába foglalja Stuartville falut is. A népesség 1881-re 14 000-re nőtt. 1941-ben 30 000 lakosa volt, majd az 1952-ben történt település határainak kitolása következtében 1956-ra meghaladta a 48 000 lakost. Az 1990-es években elért a 60000-es számot, majd az 1998-ban történt újabb területi beolvadássokkal több mint 110 000 főre nőtt.
Kingston rendelkezik az ország legmagasabban képzett népességével, itt van a legtöbb PhD doktori fokozatot szerzett végzős lakosságarányosan.
Története Louis de Buade de Frontenac grófja és Új-Franciaország kormányzója 1673-ban egy prémkereskedelmi állomásként és katonai erődként szolgáló megerősített települést hozott létre az indián Cataraqui település helyén, aminek René-Robert Cavalier La Salle lett a parancsnoka. Az erődítményt Fort Frontenac-nak nevezték el és 1680-ban épült. Néhány alapköve még mindig látható a Rogers KRock Központ mellett. Az indiánok számára prémkereskedelmi központként szolgált. A britek 1758-ban elfoglalták az erődöt, majd a Párizsi békeszerződés értelmében a régió is a britekké lett. 1783-ban a központi települést „King's Town”-nak azaz „Király városának" nevezték el III. György király tiszteletére. 1788-ban kereszteltek át a Kingston névre, vagyis lerövidítették az első elnevezést. Ez lett az új járás (Mecklenburg) közigazgatási központja, amely terület magába foglalta a Szent Lőrinc-folyó felé eső településeket és az Ontario-tó keleti részét. A hely az Ontario-tó fő haditengerészeti bázisává vált. Az 1812-es háború alatt a Nagy-tavaknál a brit haditengerészeti flotta bázisa volt. A Szent György anglikán kőtemplom építése 1825-ben megkezdődött.
A faanyagok, később búza vízi szállítási pontjaként a kikötője fejlődött. Kingstont azonban sebezhetőnek tartották az amerikai támadásoktól, ezért John Graves Simcoe helyettes kormányzó először Newark-ot (ma Niagara-On-the-Lake), később pedig York-ot (ma Toronto) választotta ki Felső-Kanada tartomány központjának. A Rideau-csatorna 1832-ben készült el, ami megerősítette Kingston kereskedelmi funkcióját és stratégiai jelentőségét. Felső-Kanada legnagyobb városává fejlődött. Kingstonban 1840-ben egy nagy tűzvész volt, amely az akkori fa épületek nagy részét elpusztította. Ez ösztönözte a várost a kőből (mészkőből) való újjáépítésre, Ekkor épült 1843-1844 között a városháza is.
1841-ben Nagy-Britannia egyesítette Felső- és Alsó-Kanadát egy közös irányítás alatt álló Kanada tartományába. A Kanadai Egyesült Tartományok fővárosa 1841-től Kingston lett, egészen 1944-ig, amikor Viktória királynő jóváhagyta a kormány székhelyének áthelyezését Montréalba. A várost túl kicsinek tartották és elhelyezkedése miatt sebezhető volt az amerikai támadásokkal szemben. (Ottawa 1857-ben a főváros) Kingstont 1846-ban várossá nyilvánították.
A kórházat 1849-ben nyitották meg, illetve lefektették a Kingston General Hospital alapkövét. A környék mezőgazdasági szempontból nem volt előnyös (termékeny föld hiánya), továbbá ipari cégeket sem vonzott a város, ezért a 19. század második felében Kingston gazdasági szerepe és népesség növekedése elmaradt más kanadai nagyvárosokhoz képest. A Grand Trunk vasút 1856-ban vasúti összeköttetést biztosított Toronto, Kingston és Montreal között. Az 1871-es helyőrség távozása újabb gazdasági csapást mért a városra. A városi adókedvezmények ellenére Kingston nem tudott jelentős tőkebefektetéseket vonzani. Bár az 1880-as években textilgyárat és ásványfinomítót is beépítettek, a város gazdaságát továbbra is a kereskedelem és az olyan iparágak, mint a mozdonygyártás és a hajógyárak jellemezték.A második világháború alatt hajógyárak hadihajókat kezdtek gyártani, a mozdonygyárak pedig fegyvereket gyártottak. Új cégek is megjelentek (pl. Alcan alumínium, DuPont Nylon). A háború utáni időszakban visszaesés következtet be, egy ideig lakossága sem növekedett.
1945 óta Kingston mérsékelt városi növekedésének fő jellemzői a stabil városközpont és a külvárososodás. A fő terjeszkedés nyugatra, Kingston Townshipben és Ernestown Townshipben (a La közösségekben; Salle Park, Bayridge, Collins Bay és Amherstview), valamint keleten Pittsburgh Townshipben az 1980-as és 1990-es években. A szomszédos Kingston Township földterületeit sorozatosan annektálták. 1952-ben mintegy 5 500 hektáros (22 km2) területet, nyugati irányba a Little Cataraqui Creek patakig (beleértve a Portsmouth falut is) ahol az 1950-es évek végén és az 1960-as évek elején nagy lakótelepeket építettek, illetve északi irányba is terjeszkedett a jelenlegi Highway 401 számú főútig. A változás a belvárosi kiskereskedelmi üzletek csökkenéséhez és a külvárosi bevásárlóközpontok növekedéséhez vezetett az 1960-as és 1970-es években. A belváros megújulása is elkezdődött, lakóparkok, szállodák épültek, éttermek és butikok nyitottak, kezdetben a korábbi hajózási és ipari területeken, illetve a vízparton.
1998. január 1-jén Kingstont egyesítették a Pittsburgh Township részekkel, és létrejött a jelenlegi város.
Városkép, látnivalók Kingston városképe nagy részben megőrizte a 19. századi kereskedelmi-intézményi város hangulatát. Belvárosa továbbra is a Princess és Brock közötti vízparton lévő néhány háztömbre összpontosul, valamint a Barrie és Ontario utcákra. Az 1840-es tűzvész után a fából történő építés helyett a kő- és téglát részesítették előnybe, amely során számos épületet mészkőből építettek fel.
A 19. századi nagyszabású épületei miatt "Mészkőváros”-nak is szokták nevezni. A legkiemelkedőbb épülete a tóparti Kingston Városháza. A Princess utca és a szomszédos utcák Kingston fő bevásárlónegyede, ahol üzletek és vendéglátóhelyek vannak. A belvárosban több mint 150 étterem, kávézó és bár található. A Kingston tűzoltóház és a történelmi Woolen Mill ma már étteremként üzemel. A Kingston and Pembroke Railway Station vasútállomás ma turisztikai információs irodaként szolgál.
Kingston a kultúra központja is, 24 múzeummal, galériákkal.
A Grand Theatre (korábban Grand Opera House) a város központi kulturális helyszíne, jelenlegi a Kingston Szimfonikus Zenekarnak az otthona. 1879-ben operaházaként nyílt meg.