Miranda July (született: Miranda Jennifer Grossinger; Barre, 1974. február 15.) amerikai filmrendező, forgatókönyvíró, színésznő és író. Munkássága magában foglal filmeket, szépirodalmat, monológokat, digitális prezentációkat és élő performanszokat.
Ő írta, rendezte és szerepelt a Te meg én és minden ismerősünk (2005) és A jövő (2011) című filmekben, valamint írta és rendezte a Kőgazdag (2020) című filmet. Szerzője volt egy novelláskötetnek, No One Belongs Here More Than You (Senki sem tartozik ide nálad jobban) (2007); egy ismeretterjesztő novelláskötetnek, az It Chooses You-nak (2011); valamint a The First Bad Man (2015) és az All Fours (2024) című regényeknek.
Fiatalkora July 1974-ben született a vermonti Barre-ben, Lindy Hough és Richard Grossinger gyermekeként. Szülei mindketten írók, akik akkoriban a Goddard College-ban tanítottak. Ők voltak a North Atlantic Books kiadó alapítói is, amely alternatív egészséggel, harcművészetekkel és spirituális könyvekkel foglalkozott. Apja zsidó, anyja protestáns volt. Családja a New Age vallással is foglalkozott, és a spiritualitásról is beszélgetett gyermekkorában.
Julyt Rick Moody író biztatta novellájának megírására. A kaliforniai Berkeley-ben nőtt fel, ahol először a Gilman Street 924. szám alatt, egy helyi punk rock klubban kezdett színdarabokat rendezni. A középiskolát Oaklandben, a College Preparatory Schoolban végezte. Az élményt lesújtónak írja le. Tizenévesként July írt és rendezett egy The Lifers című darabot, amely egy gyilkosságért bebörtönzött férfival folytatott levelezésén alapult. A darabot punk klubokban is színpadra állította. Később a Kaliforniai Egyetem, Santa Cruz filmművészeti iskolájába járt, de második évében otthagyta, és az oregoni Portlandbe költözött.
Karrier kezdetek Miután Portlandbe, Oregonba költözött, elkezdett egyéni performanszművészeti előadásokat tartani. Előadásai sikeresek voltak. Portlandben kezdett el részt venni a riot grrrlA riot grrrl egy underground feminista punk mozgalom, amely az 1990-es évek elején kezdődött az Egyesült Államokban, a washingtoni Olympiában, és a Pacific Northwest területén, és mára legalább 26 másik országra terjedt ki. színtéren is.
Filmes karrierje korai szakaszában számos kisebb videóprojektet és performanszt készített évekkel debütáló nagyjátékfilmje, a Me and You and Everyone We Know előtt. Ez idő alatt July pincérnőként, a Coca-Cola ízvilágának meghatározójaként, lakatosként és sztriptíztáncosként is dolgozott.
Film Joanie4Jackie July belemerült a portlandi riot grrrl jelenetekbe, és motiválta a „csináld magad” szellemiség, így belekezdett egy olyan munkába, amelyet „ingyenes alternatív terjesztési rendszerként” nevezett meg a női filmesek számára. July egyik oka a projekt elindítására az volt, hogy a riot grrrl koncepcióját alkalmazza a filmkészítés világában. Az ötlet az volt, hogy minél több női művészt összehozzon, megismerkedhessenek egymás munkáival, és közösségi érzést alakítsanak ki. A résztvevők egy saját készítésű rövidfilmet küldtek Julynak, aki visszaküldött egy válogatás-videókazettát, amelyen ez a film és kilenc másik film volt – egy „lánclevél-kazetta”. Amikor 1995-ben elindult, a projektet Big Miss Moviola néven nevezték át, de hamarosan Joanie4Jackie-re keresztelték át. July első filmje, az Atlanta, a sorozat második kazettáján szerepel. Hét évig vezette a projektet, majd 2003-ban átadta a Bard College film tanszékének.Columpar & Mayer, pp.24–25.
2016 tavaszán July a Joanie4Jackie archívumát a Getty Kutatóintézetnek adományozta. A gyűjtemény több mint 200 címet tartalmaz az 1990-es és 2000-es évekből, videókat a Joanie4Jackie eseményekről, füzeteket, plakátokat, a résztvevők kézzel írott leveleit és egyéb dokumentumokat. Thomas W. Gaehtgens, a Getty Kutatóintézet igazgatója kijelentette, hogy a szerzemény „különgyűjteményünk megbecsült kiegészítője, amely számos fontos 20. századi művész munkásságához kapcsolódik, akik szintén képviseltetik magukat archívumunkban, mint például Eleanor Antin, Yvonne Rainer és Carolee Schneemann”.
The Amateurist July The Amateurist (1998) című filmje egy kutatóról szól, aki egy videomonitoron keresztül vizsgál egy hagyományosabban szép nőt; July mindkét szerepet játssza. Ő írta, rendezte és a főszerepet játszotta a filmben. A film 1999-ben elnyerte a Cinematexas legjobb kísérleti és költségvetés nélküli film díját, az 1999-es New York Expo ezüst díját a kísérleti film kategóriában, valamint a 2000-es San Francisco Golden Gate Silver Spire díját.
Nest of Tens 2000 októberében a July bemutatta a Nest of Tens című filmet. A 27 perces videó négy egymással nem összefüggő forgatókönyvet állít egymás mellé, amelyekben "látszólag hétköznapi emberek teljesen normálisan viselkednek, miközben egyértelmű abnormalitást mutatnak". July írta és rendezte a filmet, Polly Bilchukkal a főszerepben. A Nest of Tens a Metropolitan Museum of Art állandó online gyűjteményébe került. A Nest of Tens 2001-ben elnyerte az oberhauseni Nemzetközi Rövidfilmfesztivál fődíját, 2000-ben pedig a Cinematexas Nemzetközi Rövidfilmfesztivál Gecko-díját.
Me and You and Everyone We Know A Filmmaker magazin 2004-ben az első helyre rangsorolta July "25 New Faces of Indie Film" című filmjét. Miután helyet kapott egy Sundance workshopon, elkészítette első egész estés filmjét, a Me and You and Everyone We Know-t, amelynek premierje 2005-ben volt.
A film elnyerte az Arany Kamera díjat a 2005-ös Cannes-i Filmfesztiválon, valamint a Sundance Filmfesztiválon a zsűri különdíját, a Philadelphiai Filmfesztiválon a legjobb első filmnek járó díjat, a San Franciscó-i Nemzetközi Filmfesztiválon a közönségdíjat a legjobb narratív filmnek, és a Los Angeles-i Filmfesztiválon a legjobb narratív filmnek járó közönségdíjat.
The Future
July második filmje eredetileg „Satisfaction” címet viselte, de később átnevezték The Future-ra, July-val a főszerepben. A film premierje a 2011-es Sundance Filmfesztiválon volt, és Arany Medve-díjra jelölték a 61. Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon.
Kajillionaire 2018 márciusában bejelentették, hogy July ír és rendez egy rablófilmet, amelyet a Plan B Entertainment és az Annapurna Pictures készít. Ugyanebben a hónapban Evan Rachel Wood, Richard Jenkins, Debra Winger és Gina Rodriguez csatlakozott a film szereplőgárdájához. 2018 júniusában Mark Ivanir csatlakozott a film szereplőgárdájához. A forgatás 2018 májusában kezdődött. A bemutató 2020. szeptember 25-én volt.
Egyéb filmes munkák Wayne Wang konzultált July-val a 2001-es The Center of the World című egész estés filmjének egyes aspektusairól, amiért történetkreditet is kapott. July önmagaként szerepel a 2017-es Turn It Around: The Story of East Bay Punk című dokumentumfilmben. Interjút készítettek vele a !Women Art Revolution című filmhez. July a Fire of Love című dokumentumfilm narrátora.
Zene July 1996-ban vette fel első EP-jét a Kill Rock Stars kiadónál, Margie Ruskie Stops Time címmel, a The Need zenéjével. Két nagylemezt adott ki a Kill Rock Stars gondozásában, a 10 Million Hours A Mile-t 1997-ben és a The Binet-Simon Test-et 1998-ban. Együttműködött Calvin Johnsonnal a Dub Narcotic Sound System zenei projektjében, és 1999-ben egy megosztott EP-t készített az IQU-val, amely a Johnson's K Records gondozásában jelent meg.
Színészet
Számos saját rövidfilmben szerepelt, többek között az Atlanta, The Amateurist, Nest of Tens, Are You The Favorite Person of Anyone? című filmekben, valamint a Me and You és az Everyone We Know és a The Future című egész estés filmjeiben. Szerepelt a Jesus' Son (1998) című filmben is. 2012-ben a Portlandia egyik epizódjában szerepelt. Társszerepet játszott Josephine Decker 2018-as nagyjátékfilmjében, a Madeline's Madeline-ban.
Élő előadások 1998-ban July elkészítette első egész estés multimédiás performanszát, a Love Diamondot – saját leírása szerint egy „élő filmet”. Ebben a kétórás színpadi műben July több karaktert játszott, humorosan ábrázolva a nők vélt kulturális szerepeit. Ezt követte egy második egész estés performansz, a The Swan Tool, és egy hatperces film, a Getting Stronger Every Day (2001). Ez utóbbi egy felnőtt férfi és egy kislány absztrakt képe, akiket látszólag homályos, lebegő alakok gúnyolnak, miközben egy képernyőn kívüli narrátor egy valós pedofília történetét meséli el. A The Swan Tool egy másik „élő film”, egy egyszemélyes előadás, amelyben July Lisa Cobbot, egy elveszett testét kereső nőt alakít. Bár tele van kifejezéstelen arcú humorral, a szürrealista történet „gyermekkori szexuális traumákról, felnőttkori elidegenedésről és tartós, fókuszálatlan bűntudatról” szól.
2006-ban, első nagyjátékfilmje befejezése után egy másik multimédiás darabot készített, Things We Don't Understand and Definitely Are Not Going To Talk About (Amit nem értünk, és amiről biztosan nem fogunk beszélni) címen, amelyet Los Angelesben, San Franciscóban és New Yorkban is bemutatott. Ez a színpadi előadás számos olyan ötletet tartalmazott, amelyek későbbi filmjének, a The Future-nek a kulcselemeivé váltak.
2015 márciusában July bemutatta New Society című performanszát az 58. San Franciscó-i Nemzetközi Filmfesztiválon. Az előadás programjában arra kérte a közönséget, hogy ne osszák meg az előadás részleteit, kijelentve, hogy ma már „ritka érzés leülni egy színházterembe anélkül, hogy fogalmam lenne, mi fog történni”.
Egyéb művészeti projektek Harrell Fletcher művésszel közösen July megalapította a Learning to Love You More (2002–2009) online művészeti projektet. A projekt weboldala feladatokat kínált azoknak a művészeknek, akiknek a pályaművei „egy folyamatosan változó, világszerte bemutatott kiállítás-, vetítés- és rádióműsor-sorozat” részévé váltak. Több mint 8000 ember vett részt a projektben. Az internetes prezentációk mellett a Learning to Love You More kiállításokat is állított össze a Whitney Múzeum, a Seattle Művészeti Múzeum és más rendezvények számára. A projekt online művészetének könyvváltozata 2007-ben jelent meg. 2009. május 1-jétől a projekt weboldala leállította a beküldött pályaművek fogadását. 2010-ben a San Franciscó-i Modern Művészetek Múzeuma megszerezte a weboldalt, hogy a projekt online archívumaként megőrizze.
July egy szobrászati kiállítást készített Eleven Heavy Things címmel a 2009-es Velencei Biennáléra. A rajzfilmszerű formák gyűjteményét, melyeket üvegszállal és acéllal készítettek, úgy tervezték, hogy a látogatók játékosan interakcióba léphessenek egymással. A kiállítást New Yorkban, a Union Square Parkban és Los Angelesben, a MOCA Pacific Design Centerben is megtekintették.
2013-ban megszervezte a We Think Alone (Egyedül gondolkodunk) című művészeti projektet, amely közéleti személyiségek privát e-mailjeit tartalmazta. A címzettek nevétől eltekintve szerkesztetlen e-maileket önkéntesen adományoztak neves személyek egy különálló csoportja, köztük Sheila Heti írónő, Lee Smolin elméleti fizikus, Kareem Abdul-Jabbar kosárlabdázó és Kirsten Dunst színésznő. July témák szerint csoportosította a kiválasztott e-maileket, és 20 héten keresztül minden héten új sorozatot küldött a projekt előfizetőinek. Egy kritikus az e-maileket „egyszerre hétköznapinak és hátborzongatóan leleplezőnek” nevezte; rávilágítanak arra, hogyan alakítják ki a nyilvánosság előtt álló emberek a privát identitásukat... [valamilyen módon] aláhúzzák azt is, ahogyan mindannyian bemutatjuk magunkat e-mailben: túlzottan formális vagy passzív-agresszív, szerelmes, felemás, túlzottan izgatott.”