Cyprien (1935 körül – 1994. április 7.) és Daphrose Rugamba (1944 körül – 1994. április 7.) ruandai házaspár, akik 1990-ben hozták be hazájába a katolikus karizmatikus megújulást és az Emmanuel Közösséget. A hutu etnikai csoporthoz tartozó Cyprien író, koreográfus, zeneszerző és múzeumi kurátor volt, Daphrose pedig tuszi iskolai tanár. Mindkettőjüket meggyilkolták az 1994-es ruandai népirtás során. Szentté avatásuk ügyét a római katolikus egyház 2015-ben nyitotta meg.

Életrajz Cyprien [Sipiriyani] Rugamba 1935 körül született. Általános iskolába Nyamagabéban járt. 1948 szeptemberében felvételt nyert a kabgayi Szent Leó Kis Szemináriumba, ahol 1954-ben végzett, majd a nyakibandai Nagy Szemináriumba került. Történelmet is tanult Burundiban és Belgiumban. Tehetsége volt a költészethez, a zenéhez és a koreográfiához, különösen érdeklődött a ruandai ősi művészeti formák iránt. A butarei Ruandai Nemzeti Tudományos Tanulmányok Intézetének igazgatójaként is szolgált.

Daphrose [Daforoza] Mukasanga iskolai tanár volt, aki 1944 körül született, ugyanabban a Cyanika faluban, Ruanda déli részén, mint Cyprien. 1965-ben házasodtak össze, de a kapcsolatuk nem volt könnyű; Cyprien elhanyagolta Daphrose-t és hűtlen volt hozzá, ami váláshoz vezetett. 1982-ben Cyprien, aki elvesztette katolikus hitét, de később egy lelki élményt élt át, amely helyreállította házasságukat. Kigaliba költöztek, ahol utcagyerekek számára étkeztetési központot hoztak létre.

1989-ben találkoztak az Emmánuel közösséggel a Fidesco jóvoltából, és zarándoklatra indultak Paray-le-Monialba. Amikor visszatértek Ruandába, heti rendszerességű megosztó csoportot indítottak. Az első közösségi hétvégére 1990. szeptember 22–23-án került sor, ezzel megalapítva az Emmánuel közösséget az országban.

Sokan Cyprient ruandai művésznek tartották, aki minden ember számára alkotott művészetet, mivel általános benyomásuk szerint művei, amelyekben színészek szerepeltek az összes etnikai csoportból, és megtestesítettek egy koncentráltabb figyelmet a ruandai történelem és kultúra megírására, etnikai hovatartozástól függetlenül. A Ruandai Köztársaság függetlenné válása etnikai feszültségekhez vezetett a hutu és a tuszi népek között. Cyprien és Daphrose a békét szorgalmazták. Cyprien nem volt hajlandó politikai párthoz csatlakozni, azt állítva, hogy „Jézus pártja” az egyetlen pártja. Cyprien azt tanácsolta Juvénal Habyarimana elnöknek, hogy állítsa le az etnikai hovatartozás felírását a személyi igazolványokon. Figyelmeztették, hogy ez a hozzáállás a célpontok listájára fogja helyezni.

A pár, megérezve a közelgő halálát, az 1994. április 6-ai éjszakát szentségimádással töltötte. 1994. április 7-én délelőtt 10 órakor kigali otthonukat hutu milícia támadta meg, egy nappal az elnök meggyilkolása után, ami a ruandai népirtás kezdetét jelentette. A katonák mindenkit összegyűjtöttek a házban, aki akkor ott volt: Cyprien és Daphrose hat gyermekét, köztük egy kilenc és egy hét éves lányt, valamint hatéves unokatestvérüket, egy családi alkalmazottat és annak szülőjét. A katonák megkérdezték Cyprient, hogy keresztény-e, amire ő saját dalának egyik versszakával válaszolt: "J'entrerai au ciel en dansant!" ("Igen... és táncolva lépek be a mennybe!"). Mindannyiukat gépfegyverek ölték meg, kivéve egy tizenéves fiút, akit a többiek vérző teste fedezett. Miután a katonák elmentek, a fiú a telefonhoz ment, és felhívta testvérét, Dorcy Rugambát, aki Dél-Ruandában volt látogatóban egy nagynénjénél. Miután Dorcynak elmondták a történteket, elmenekült az országból, először Párizsba, majd Belgiumba utazott. A következő 100 napban akár egymillió embert is lemészároltak etnikai tisztogatás során.

Örökség 1992-ben a Rugambák egy központot nyitottak Kigaliban az utcagyerekek élelmezésére és oktatására. A népirtás után, 1995 óta ezt a központot a Fidesco üzemelteti (eredetileg Fidesco volt a neve). 1995 óta az alapítói tiszteletére Centre Cyprien et Daphrose Rugambahttps://www.cecydar.rw/en/spip.php?article4 (CECYDAR)-nak hívják. 2015-ben Cyprient és Daphrose Rugamba hősies fokon gyakorolt erényeit elismertnek nyilvánították, ami a római katolikus egyház által elismert szentté avatásuk hivatalos folyamatának kezdetét jelentette. Ügyük egyházmegyei vizsgálati szakasza 2021-ben fejeződött be.

A 2016-os, François Lespés rendezésében készült J'entrerai au ciel en dansant (Táncolva lépek be a mennybe) című dokumentumfilm a házaspár és családjuk életéről szól. A filmet Dorcy Rugamba, a pár egyik túlélő fia narrálta.

Dorcy Rugamba író, színész, táncos és rendező, aki 2024-ben Brüsszelben él a családjával, de sok időt tölt Ruandában is. Számos színházi művet írt és rendezett a népirtásról. 2024 márciusában jelent meg az Éditions JC Lattès kiadónál a távol lévő családjának ajánlott memoárja, a Hewa Rwanda, une lettre aux absents. A könyv angolul Hewa Rwanda, Letter to the Absent címmel jelent meg. A mű zenés kísérettel készült új előadásának premierje 2025 februárjában volt az ausztráliai Adelaide Fesztiválon.https://www.abc.net.au/news/2025-02-25/hewa-rwanda-letter-to-the-absent-adelaide-festival-dorcy-rugamba/104966770

A többi túlélő gyermekük és azok gyermekei Ruandában élnek.

Jegyzetek

Fordítás

További információk Cyprien et Daphrose Rugamba Az Emmánuel Közösség hivatalos weboldala (franciául) „Tánccal lépek be a mennyország kapuján”, dokumentumfilm (26 perc) Cyprien és Daphrose Rugamba életéről és munkásságáról.

Kategória:Ruandaiak Kategória:Meggyilkolt személyek Kategória:Házaspárok