Ernst József magyar mezőgazdasági mérnök, a Magyar Mezőgazdasági Múzeum munkatársa, az állattenyésztés, a lótenyésztés és a lovassport történetének kiemelkedő kutatója.

Élete Ernst József tisztviselő családban született, alap- és középfokú tanulmányait Baján végezte. 1952-ben felvételt nyert a Gödöllői Agrártudományi Egyetem Állattenyésztési Karára; tanulmányai első két évét Budapesten, a Villányi úti részlegen, majd Gödöllőn folytatta, ahol 1957-ben mezőgazdasági mérnöki diplomát szerzett. 1954-től tagja volt az egyetem lovas szakosztályának, aktívan lovagolt és versenyzett. Lovasedzője Bodó Imre volt, akinek irányítása alatt kiváló lovas alapokat sajátított el. Diplomaszerzése után az Állami Békáspusztai Mén- és Méncsikótelepen kezdett dolgozni: előbb gyakornokként, majd törzskönyvezőként tevékenykedett egészen az intézmény 1962-es megszűnéséig. Ezt követően Budapestre költözött, ahol az IBUSZ lovasturisztikai ágazatának szervezésében és működtetésében vállalt feladatokat, majd a Mezőgazdasági Kiadónál is dolgozott.

Közel húsz évig a Magyar Mezőgazdasági Múzeum Állattenyésztési Főosztályának munkatársa, majd vezetője volt (1991-ig). Múzeumi tevékenysége során jelentős szerepet játszott a lovas és állattenyésztési gyűjtemények bővítésében és tudományos feldolgozásában. A lószerszámgyűjtemény, a numizmatikai anyag és a méneskönyvi-törzskönyvi dokumentumok rendszerezésében is fontos munkát végzett. Kiemelkedő eredménye volt Waltner Berta lovas fotóhagyatékának azonosítása, valamint Hajba Nándor anyagának feldolgozása. Bodó Imrével együtt felkutatta a hazai állami, termelőszövetkezeti és magánménesek fennmaradt tenyésztési feljegyzéseit, amelyeket Régi magyar méneskönyvek címmel (2004) kötetbe rendeztek. Szakirodalmi tevékenysége meghatározó: kutatásai a magyar lótenyésztés, a lovassport, a lószerszámok, fogatok és lovas balesetek történetére is kiterjedtek. Publikációi az Agrártörténeti Szemlében, a Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményeiben és más szakfolyóiratokban jelentek meg. Legjelentősebb munkái közé tartozik a 100 év a magyar lovassport történetéből című háromkötetes mű, amely 1872 és 1972 között dolgozza fel a magyar lovassport történetét. Számos régi, addig jórészt feledésbe merült lovaglási szakszöveget tett újra hozzáférhetővé, továbbá több idegennyelvű tanulmány magyar fordítását is elkészítette.

Szakmai munkásságát több rangos kitüntetéssel ismerték el: megkapta a Magyar Lovasszövetség Gróf Széchenyi István Lovas Érmét, az Ujhelyi Imre-díjat, valamint életművéért az Életfa Emlékérmet. Nyugdíjba vonulása előtt ismét az IBUSZ lovas ágazatában dolgozott.

Források

Kategória:1935-ben született személyek Kategória:2017-ben elhunyt személyek Kategória:Magyar gazdaságtörténészek Kategória:Magyar muzeológusok Kategória:A Magyar Mezőgazdasági Múzeum munkatársai