Kovács Miklós, teljes nevén Kovács Miklós Andor Cézár okleveles mezőgazda, gazdasági főfelügyelő, a Magyar Mezőgazdasági Múzeum munkatársa, múzeumi osztályvezető. Pályafutása során a mezőgazdasági közigazgatás, az állattenyésztés, valamint a mezőgazdaság-történeti kutatás területén végzett jelentős szakmai tevékenységet.
Élete Kovács Andor (1873–1920) miniszteri számellenőr és Fábián Antónia fiaként született az óbudai Szent Margit Kórházban. A Királyi Magyar Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Karának mezőgazdasági szakán szerzett oklevelet, majd 1934-ben felügyelői államvizsgát tett. Pályáját 1928-ban a Burgonyatermelési Hivatalnál (később Növénytermelési Hivatal) kezdte. 1934-től Zalaegerszegen a vármegyei gazdasági felügyelőségen gyakornokként, 1935-től Nagykanizsán járási gazdasági felügyelőként dolgozott. 1938-tól Hódmezővásárhelyen városi, 1939-től pedig a visszacsatolt Szepsi járási gazdasági felügyelőjeként tevékenykedett. 1940-ben Zalaegerszegen helyettes vezetői megbízást kapott. 1942-ben a Földművelésügyi Minisztérium termelési ügyosztályán dolgozott, 1945-ben pedig ismét a zalai gazdasági felügyelőség vezetőjévé nevezték ki, ahol az újjászervezés irányításával bízták meg. 1946-ban a minisztérium ismeretterjesztő ügyosztályán folytatta munkáját, majd 1947-ben a Magyar Állattenyésztő Szervezetek Országos Szövetségének igazgatója lett. 1949-ben Szikszón a mezőgazdasági igazgatóság állattenyésztési osztályát vezette. 1950-től az Állattenyésztési Kutatóintézet osztályvezető-helyettese, később tudományos titkára volt. 1952-től a Magyar Mezőgazdasági Múzeum állattenyésztés-történeti osztályát irányította; 1970-es nyugdíjazását követően is tudományos főmunkatársként dolgozott tovább.
Kezdetben növénytermesztéssel, fajtaelismeréssel, vetőmag-ellenőrzéssel és műtrágya-kísérletek értékelésével foglalkozott. Gazdasági felügyelőként elsősorban a legelők hasznosítása és a pásztorképzés volt fő kutatási területe. Jelentősebb tanulmánya A legelő helyes fásítása címmel, három részben jelent meg. Részt vett a háború utáni jóvátételi szarvasmarha-szállítás megszervezésében, valamint az Agrárhíradó szakirányításában. Számos szaktanfolyamot vezetett, köztük a keszthelyi tejellenőri képzést. Megbízást kapott kiváló tenyészbikák felkutatására is.
Az Állattenyésztési Kutatóintézetben szarvasmarha-tenyésztési és -tartási kutatásokat folytatott; a hosszú élettartamú kísérleti törzs eredményeinek biometrikus kiértékeléséről szóló tanulmánya a Kísérletügyi Közleményekben jelent meg. A Mezőgazdasági Múzeumban a ló- és szarvasmarha-tenyésztés, valamint a pásztorkultúra történetével foglalkozott. Irányításával több fontos kiállítás valósult meg, például a Szarvasmarha-tenyésztési kiállítás (1961), a Pásztorkiállítás (1966) és a Lótenyésztési kiállítás (1969). A Közlekedési Múzeum szaktanácsadójaként közreműködött a parádi Kocsimúzeum létrehozásában (1974). Három tájmúzeum berendezésében is részt vett: Felsővadászon (1979), Cecén (1980) és Dégen (1980).
Díjai, elismerései A mezőgazdaság kiváló dolgozója elismeréssel (1952, 1954) Újhelyi Imre-emlékérem (1956)
Jegyzetek
Források
Kategória:1903-ban született személyek Kategória:1986-ban elhunyt személyek Kategória:Budapesten született személyek Kategória:Magyar gazdaságtörténészek Kategória:Magyar muzeológusok Kategória:A Magyar Mezőgazdasági Múzeum munkatársai