Orbán László (Budapest, 1899. február 5. – Budapest, 1984. július 9.) erdőmérnök és múzeumi osztályvezető, a Magyar Mezőgazdasági Múzeum munkatársa, aki pályafutása során az erdészeti és vadászati kiállítások létrehozásában, valamint a gyűjtemények gyarapításában végzett jelentős munkát.
Élete Orbán János igazságügyminiszteri számtiszt és Rynkievicz Eleonóra fiaként született. 1917-től a Selmecbányai Bányászati és Erdészeti Főiskolán erdőmérnök hallgatóként kezdte tanulmányait, azonban 1918-ban katonai szolgálatra hívták. Leszerelése után Sopronban fejezte be tanulmányait, 1923-ban szerezve meg erdőmérnöki oklevelét. Pályáját a volt Károlyi László-féle füzérradványi erdőgondnokságnál kezdte, majd 1924-től az államerdészeti szolgálatban dolgozott. 1939 és 1945 között a Földművelésügyi Minisztérium erdészeti osztályán, majd 1945 és 1948 között a vadászati főosztályon, végül 1948 és 1951 között az állami erdőgazdaságok üzemi központjában teljesített szolgálatot. Pályafutása során elérte a főerdőmérnök (1939), erdőtanácsos (1941) és főerdőtanácsos (1947) rangokat. 1951 júniusában létszámfelettiként nyugdíjazták.
Ezután a Magyar Mezőgazdasági Múzeumban folytatta tevékenységét különböző beosztásokban: erdészeti szakértőként (1954 őszétől), tudományos kutatóként (1955), majd múzeumi osztályvezetőként (1957-től). Vezetése alatt több jelentős kiállítás jött létre, többek között az új erdőhasználati és erdővédelmi kiállítás (1956), a forradalom idején megrongálódott erdészeti és vadászati kiállítás felújítása (1958), a vízi-vad-kiállítás (1959), valamint az új erdőművelési kiállítás (1962). Gyűjtőmunkája eredményeként az erdészeti és vadászati gyűjtemények több mint 1900 tárggyal bővültek, ezek közül több mint 1100 saját gyűjtése volt.
Jegyzetek
Források
Kategória:1899-ben született személyek Kategória:1984-ben elhunyt személyek Kategória:Magyar erdőmérnökök Kategória:Magyar muzeológusok Kategória:A Magyar Mezőgazdasági Múzeum munkatársai Kategória:Budapesten született személyek