A holokauszt Putnokon a Putnok és környéke (a putnoki járás) zsidó lakosságának üldözését, elkülönítését és deportálását jelenti a második világháború idején. A település zsidó közössége a 19.–20. század fordulóján és a két világháború között a helyi gazdasági és társadalmi élet fontos szereplője volt. A KSH településsoros adatai szerint Putnokon 1920-ban 764, 1930-ban 723, 1941-ben 519 izraelita vallású lakost írtak össze.
A zsidótörvények, a helyi hatósági korlátozások, a munkaszolgálat, majd 1944-ben a gettósítás és a deportálások következtében a közösség döntő része elpusztult, a háború után pedig a hitközségi élet fokozatosan megszűnt.
Háttér
A putnoki zsidóság intézményei közé tartozott a zsinagóga és a hozzá kapcsolódó hitközségi épületek, valamint a zsidó temető. A városban nem alakult ki elkülönült „zsidó negyed”, de a visszaemlékezések és helytörténeti feldolgozások szerint a zsidó intézmények és több magánlakás a mai Andrássy Dénes út környékén sűrűsödtek.
Jogfosztás és helyi korlátozások A zsidóellenes törvényhozás országos hatásai mellett Putnokon a visszaemlékezések helyi korlátozásokat is rögzítenek (például kijárási tilalmat, illetve a piacra járás időbeni korlátozását).
1941: kitoloncolások Kőrösmezőre 1941-ben a „rendezetlen állampolgárságú” (gyakran „hontalannak” minősített) zsidók egy részét több magyarországi településről Kőrösmező térségébe vitték; Putnokról a helyi feldolgozás 88 fő elhurcolását említi. A korabeli 1941-es deportálások során sokakat a megszállt területekre toloncoltak, ahol tömeggyilkosságok is történtek.
1942: munkaszolgálat A helyi források szerint 1942-ben Putnokról is behívtak zsidó férfiakat munkaszolgálatra a keleti frontra; a feldolgozás mintegy 60 halálesetről számol be.
1944: letartóztatások, gettósítás és deportálás A német megszállást (1944. március 19.) követően néhány héten belül a putnoki zsidó közösséget is elérték az elkülönítő intézkedések.
Letartóztatások A helyi feldolgozás szerint a megszállás után 60 putnoki zsidó férfit tartóztattak le, akiket 1944 májusának elején Auschwitzba szállítottak; közülük kevesen tértek haza.
A putnoki gettók Putnokon 1944. május 2-án két gettót állítottak fel. Az egyik a zsinagóga és a hitközségi épületek területén (a mai Andrássy Dénes út környékén), a másik az egykori Gescheit-féle fatelep területén (a forrás szerint a mai Coop üzlet környékén) működött.
Miskolci gyűjtés és deportálás A feldolgozás szerint Putnok a VII. csendőrövezethez tartozott; a gettóba zártakat 1944. július 3-án Miskolcra szállították, ahol a téglagyár területén kialakított gyűjtőhelyen helyezték el őket. A miskolci gyűjtőhelyről 1944. július 6-án deportáltak; a helyi adatközlés 28 104 miskolci összesített deportáltról és 564 putnoki zsidó elhurcolásáról ír.
Következmények A helyi feldolgozás szerint 107-en tértek vissza Putnokra. A háború utáni években a hitközség létszáma és intézményi háttere folyamatosan csökkent; a közösség 1962-ben felbomlott.
Emlékezet A putnoki zsidó múlt emlékei közé tartozik a zsidó temető és a hitközségi épületekhez kötődő helyszínek emlékezete. 2025-ben a MAZSIKE szervezésében botlatókövek elhelyezését is meghirdették Putnokon, a Bajcsy-Zsilinszky út 1. szám alatt.
Jegyzetek
Források
Kepecs József (szerk.): A zsidó népesség száma településenként (1840–1941). KSH, Budapest, 1993. Randolph L. Braham (szerk.): A magyarországi holokauszt földrajzi enciklopédiája. Park Könyvkiadó, Budapest, 2007.
Lásd még Putnok Miskolc
Kategória:Holokauszt Magyarországon Kategória:Borsod-Abaúj-Zemplén megye történelme