A fehér orr szindróma (angolul White-nose syndrome - WNS) egy halálos kimenetelű, gombás eredetű betegség, amely hibernáló denevéreket fertőz meg. Kórokozója a Pseudogymnoascus destructans nevű pszichrofil (hidegkedvelő) gombafaj. A betegség első ismert eseteit 2006 telén dokumentálták az Egyesült Államokban (NY, Howe Cave). A gombás fertőzés a nevét a denevérek orrán és szárnyhártyáján megjelenő fehéres porszerű bevonatról kapta. A szindróma rengeteg ökológiai és gazdasági következményeket vont maga után: 2006 óta több mint 6 millió denevér pusztult el Észak-Amerikában, ezáltal nagy mértékben befolyásolva a mezőgazdasági kártevők természetes szabályozását és az ökoszisztémák egyensúlyát. A faj 2013-as filogenetikai elemzése során kimutatták, hogy a kórokozó közelebbi rokonságban áll a Pseudogymnoascus nemzetséggel, mint a korábban hozzá sorolt Geomyces fajokkal.
A gomba jellemzői és életfeltételei A Pseudogymnoascus destructans egy pszichrofil (hidegkedvelő) opportunista gomba, mely szaprofita életmódot folytatva a barlangi környezetben is képes fennmaradni. Optimális növekedési hőmérséklet-tartománya 12.5°C és 15.8°C között van, viszont 10°C és 20°C a kritikus alsó és felső határai. pH tartománya is széles, 5-11 értékek között képes a fejlődésre. Képes tolerálni magas koncentrációban bizonyos kénvegyületeket (cisztein, szulfit, szulfid), emellett elviseli a megemelkedett környezeti kálciumszintet is. Érzékeny a vízhiány okozta stresszre. Képes hidrolitikus enzimeket termelni laboratóriumi körülmények között (lipáz, endopeptidáz, szerin-proteáz). A gomba egyik legfontosabb enzime, a Destructin-1, képes a kollagén lebontására, ami hozzájárul a denevér bőrszöveteinek károsodásához.
Elterjedése A faj eredetileg Európából származik, ahol a denevérpopulációk hosszú idők során részleges rezisztenciát alakítottak ki a gomba ellen, így az elhullási arány alacsonyabb. Észak-Amerikában ezzel szemben a P. destructans rendkívül gyorsan terjed, és magas mortalitást (akár 99%) okoz. A gombát először 2006-ban azonosították New York-i Howe Cave-ben. Lehetséges okok közé tartozik – amiért a gomba itt jelent meg először és nem egy másik jóval terjedelmesebb barlangban – a tény, hogy nagy transzatlanti repülési és hajózási terminálok találhatók a körzetben. A fertőzés emberi tevékenység révén is terjedhetett át egyik kontinensről a másikra: a gomba spórái szennyezett ruházaton, cipőn vagy barlangász felszerelésen keresztül. Jelenleg az USA 38 tagállamában és legalább 7 kanadai tartományban van jelen. Európai elterjedését tekintve a következő országokban van jelen a fertőzés: Ausztria, Belgium, Csehország, Dánia, Észtország, Franciaország, Németország, Magyarország, Hollandia, Lengyelország, Románia, Szlovákia, Svájc, Törökország, Ukrajna, Egyesült Királyság.
Terjedési módok és fertőzési mechanizmus A fertőzés jellemzően hibernáló denevérek orrán és szárnyhártyáján jelenik meg. A terjedés történhet denevér–denevér érintkezés által, fertőzött barlangi felülettel való kontaktus során de emberi közvetítés által is. A gomba nem tud levegőben terjedni, laboratóriumi kísérletek során kimutatták, hogy a hálós ketrecben elkülönített denevérek nem fertőződtek meg a beteg denevérek által. A P. destructans jelen lehet anélkül is, hogy látható tüneteket okozna (rejtett fertőzés).
Patogenezis és tünetek A P. destructans a hibernáció idején támad, amikor a denevér testhőmérséklete 12°C alá csökken és az immunrendszer aktivitása minimális – pszichrofil jelleg miatt. A gomba a bőr keratinizált rétegeit kolonizálja, fehéres bevonatot képezve az orron, füleken és szárnyakon. Érhálózat-károsodást és szöveti nekrózist is okoz. A gomba szokatlan téli viselkedést vált ki a fertőzött egyedekben, torpor ideje alatt gyakrabban ébrednek hosszabb ideig, ami energia-veszteséghez vezet. Ilyenkor a zsírtartalékok korai kimerülése miatt éhezés vagy kiszáradás következtében az egyedek nem élik túl a telet és elpusztulnak. A fertőzött denevérek gyakran elhagyják téli menedéküket élelem után kutatva, a hidegben viszont elpusztulnak, mielőtt a tavaszi rovarforrások ismét elérhetővé válnának.
Tünetekkel diagnosztizált denevérfajok: Eptesicus fuscus Myotis evotis Myotis grisescens (veszélyeztetett) Myotis leibii Myotis lucifugus Myotis septentrionalis (fenyegetett) Myotis sodalis (veszélyeztetett) Myotis thysanodes Myotis velifer Myotis volans Myotis yumanensis Perimyotis subflavus
Denevérfajok amelyekben kimutatták a P.d. jelenlétét: Lasiurus borealis Tadarida brasiliensis Corynorhinus rafinesquii Lasionycteris noctivagans Corynorhinus townsendii Corynorhinus townsendii virginianus (veszélyeztetett) Corynorhinus townsendii ingens (veszélyeztetett) Myotis ciliolabrum
Gazdasági és ökológiai következmények A denevérek rovarfogyasztása hatalmas ökológiai és gazdasági értékkel bír. Egy denevér egy éjszaka akár testtömegének 40%-ánál is több rovart képes elfogyasztani. A fertőzés által okozott tömeges pusztulás Észak-Amerikában 5,7–6,7 millió egyedet jelent, emiatt évente akár 1,1 millió kg rovar marad érintetlenül. Elméleti becslések szerint a denevérek általi természetes kártevőirtás értéke 3,7–53 milliárd USD évente. A WNS megjelenése után a rovarirtók használata 31%-kal nőtt, ezzel párhuzamosan nőtt a csecsemőhalandóság (7,9%), a peszticidek egészségkárosító hatása miatt. A gazdálkodók bevétele 28,9%-kal csökkent, az összesített mezőgazdasági veszteséget 26,9 milliárd USD értékben becslik. Az összes társadalmi kár 2006–2017 idő-intervallumban ~39 milliárd USD-t jelent. A P. destructans által okozott WNS fertőzés tömeges kihalást, complex ökológiai válságot is okozott, emellett közvetetten az emberi jólétre is kihatott.
Kezelés és megelőzés Jelenleg nincs hatékony gyógymód vagy vakcina a WNS ellen, viszont kontrollálni lehet a terjedést bizonyos óvintézkedések által, például a védőfelszerelés fertőtlenítése minden barlanglátogatás után kifejezetten fontos. Kutatások szerint a P. destructans elvesztett egy DNS-javító enzimet, amely az UV-fény okozta károsodás helyreállításáért felelős – ezért az UV-fertőtlenítés ígéretes irány. Drasztikusabb megoldások lehetnek a barlangok lezárása, látogatási korlátozások, izolált „ark kolóniák” létrehozása, biztonságos tenyészetek fenntartása. A kémiai kezelések ökológiai kockázat miatt nem ajánlottak.
Források https://www.mdpi.com/2673-9976/31/1/20 https://www.tandfonline.com/doi/full/10.1080/21505594.2018.1548685#abstract https://www.researchgate.net/figure/Morphological-characteristics-of-Pseudogymnoascus-destructans-isolates-following-28-days_fig2_264794357 https://conbio.onlinelibrary.wiley.com/doi/full/10.1111/csp2.623 https://www.pnas.org/doi/abs/10.1073/pnas.1507082112 https://www.youtube.com/watch?v=wTfdxU1JoEY https://digitalcommons.usf.edu/ijs/vol49/iss2/7/ https://web.archive.org/web/20240517133746/https://www.whitenosesyndrome.org/static-page/bats-affected-by-wns https://batweek.org/ https://www.pnas.org/doi/epdf/10.1073/pnas.1507082112 https://www.nature.com/articles/s41467-017-02441-z
Kategória:Barlangi élővilág Kategória:Denevérek Kategória:Gombás betegségek