bélyegkép|300x300px|Franz Joseph Hermann: „Az izzó tüzes kemence; Dániel könyvéből, 3”; Szent Pankratius, Wiggensbach, Németország. Nabukodonozor király (balra) figyeli a három ifjút és az angyalt a kemencében (jobbra), miközben a király hatalmas szobra mögöttük magasodik (középen). Sidrák, Misák és Abednégó (héber neveik Hananja, Misael és Azarja) a bibliai Dániel könyvének 3. fejezetében szereplő alakok. Az elbeszélésben II. Nabukodonozor, Babilon királya a három zsidó férfit izzó tüzes kemencébe veti, mert nem voltak hajlandók meghajolni a király képmása előtt. Mindhárman csodálatos módon megmenekülnek, és a király egy negyedik alakot is lát a lángok közt, "a negyediket... Istenhez hasonlónak".
Először a Dániel 1. fejezetében említik meg a három ifjút, ahol Dániellel Babilonba viszik őket, hogy káld arámi nyelvet és irodalmat tanuljanak azzal a céllal, hogy a királyt szolgái legyenek. A királyi udvarban héber nevüket sem használhatták, helyettük babiloni neveket kaptak.
Dániel könyvének első hat fejezete a késő perzsa/kora hellenisztikus korszakból származó történet, és Dániel hiánya a tüzes kemencében lévő héber gyermekek történetéből arra utal, hogy az eredetileg független lehetett. Párhuzamot alkot Dániel az oroszlánok vermében című történetével, mindkettő azt hangsúlyozza, hogy Isten megszabadítja azokat, akik hűségesek hozzá. bélyegkép|Priscilla katakombája, Róma, 3. század vége/4. század eleje bélyegkép|A Moone Kereszten ábrázolva, Írország, 10. század Nabukodonozor király egy aranyszobrot állíttatott fel Dura síkságán, és megparancsolta, hogy minden tisztviselője boruljon le előtte. Mindenkit kemencébe vetettek aki nem engedelmeskedett. Egyes tisztviselők arról tájékoztatták a királyt, hogy három zsidó ifjú, Hananja, Misael és Azarja (babiloni neveiken Sadrák, Mésak és Abednégó) akiket a király magas tisztségre nevezett ki Babilonban, megtagadták a szobor imádását. Nabukodonozor elé vitték őket, ahol a három ifjú közölte a királlyal, hogy ők egyedül egy Isten előtt borulnak le, aki meg fogja őket védeni. Nabukodonozor megparancsolta, hogy vessék őket a tüzes kemencébe, amelyet hétszer forróbbra hevítettek a szokásosnál. A tűz a körülötte állókat megölte, azonban a király megdöbbenve látta, hogy négy alak sértetlenül jár a lángok között, a negyediket isteni lénynek vélte. Ezek után Nabukodonozor kihozta az ifjakat a lángokból, akikben a tűz semmilyen kárt nem tett. A hajuk nem perzselődött meg, még a ruhájuk sem sérült meg. A király ezután magas tisztségbe léptette őket, és elrendelte, hogy bárkit, aki az ő Istenük ellen beszél, ki fogja végeztetni.
Dániel könyve Általánosan elfogadott, hogy Dániel könyve a babiloni és mezopotámiai zsidó közösség történeteinek gyűjteményeként keletkezett a perzsa és a kora hellenisztikus időszakban (Kr. e. 5–3. század), amelyet a Makkabeus korban (2. század közepe) a 7–12. fejezetek látomásai egészítettek ki. Egyes kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy Dániel legendás alak. Lehetséges, hogy a Dániel nevet a könyv hősének azért választották, mert a héber hagyományban bölcs látnokként ismert. A történetek egy névtelen narrátor hangján hallhatók, kivéve a 4. fejezetet, amely Nabukodonozor király levele formájában íródott. A 3. fejezet egyedülálló abban, hogy Dániel nem szerepel benne. bélyegkép|Olajlámpán ábrázolva, Tunézia, 5–6. század A Dániel könyve 3. fejezete egy kiazmus (egy költői szerkezet, amelyben egy részlet fő mondanivalója vagy üzenete a középpontba kerül, és mindkét oldalon további ismétlések keretezik) részét képezi a Dániel 2–7. fejezetein belül, a Dániel 6. fejezetével, az oroszlánok vermében esett Dániel történetével párosítva:
Jegyzetek
Fordítás
További információk https://abibliamindenkie.hu/uj/DAN/3/9 https://www.oca.org/saints/lives/2017/12/17/103560-the-three-holy-youths-ananias-azarias-and-misael
Kategória:Ószövetségi szentek