Gornja Kamenica () település Bosznia-Hercegovinában, a Bijeljinai régióban, Zvornik községben, a Szerb Köztársaság területén. Kamenicát 1978-ban választották szét Donja és Gornja Kamenicára.
Fekvése A település Bosznia-Hercegovina keleti részén, Zvornik központjától légvonalban 10, közúton 22 km-re délnyugatra, a Kamenica-folyó felső folyása mentén, 338-726 méterrel a tengerszint felett fekszik.Topografska karta Zvornik 477-1-3 Gornja Kamenica helyi közösségéhez tartozik Gornja Kamenica lakott települése a következő falvakkal: Popovići, Šijakovići, Petrovići, Zekići, Božići, valamint Lučica, Marići, Salkići, Tomići, Gavrići, Kukolji és Poljane.
Népessége Nemzetiségi csoport Népesség1991 Népesség2013Szerb306100Bosnyák1291705Horvát00Jugoszláv90Egyéb33Összesen1609808
Története Kamenica és Glodi tágabb környéke valószínűleg 1463-ban került oszmán uralom alá, amikor a közeli Kušlat és Zvornik várai is elestek. A legkorábbi feljegyzések szerint 1476-ban Kušlat és Zvornik várak környéke a Szendrői szandzsák része volt, majd a Zvorniki szandzsák megalapításával annak részévé vált. Kamenica és Glodi környéke a Kušlati náhijéhez tartozott, amelynek központja a középkori Kušlat várában volt, a Jadar és a Drinjača folyók találkozásánál. A Kušlati náhije a Jadar és a Drinjača folyók találkozásánál fekvő, azonos nevű középkori várról kapta a nevét, amelyet 1345 óta említenek. Az alatta lévő térséget 1369-től Podkušlat (Podkučlat) néven említik. Ezt a nahiját először 1476/8-ból származó oszmán források említik a Szendrői kádilukban. Kušlat elfoglalása után a törökök helyőrséget tartottak ott, és ez a 19. század elejéig így is maradt.
A vlachok letelepedésének első szakasza a térségben körülbelül tíz évvel a terület meghódítása után kezdődött. Az oszmán hatóságok a vlach lakosságot, akik valószínűleg a romanizált illírekből származtak, segédcsapatként, félig katonai sorokban használták, és szisztematikusan telepítették le őket az újonnan meghódított területekre. A középső és alsó Podrinjében letelepedett vlach lakosság a banjani és rudinjani törzsekhez tartozott, és ortodox vallású volt. Az eddig ismert források arra utalnak, hogy 1485-ben jelentős vlach jelenlét volt a Birači náhijében, amely magában foglalta a Zeleni Jadar középső folyása és a Drinjača közötti területet, valamint a Spreča forrásától balra eső, azaz a Kamenica területével határos területet. Ezen adatok szerint ekkor 16 vlach gyülekezetet tartottak nyilván a Birači náhijében. Az iszlám vallás felvételének folyamata a 16. század első felében jelentősen előrehaladt, mind az „öregek”, mind a letelepedett vlachok körében. A törökök stratégiai okokból a meghódított területek határvidékeire szorították a vlachokat, az üres területek betelepítésétől kezdve egészen odáig, hogy félkatonai erőkként (martalócok) használták őket, amelyek az utak és a határ menti területek őrzéséért feleltek. A Zvornik Szandzsák 1519-es összeírásában a Kušlati náhijén belül sem Kamenicát sem Glodit nem említik.
A Zvornik szandzsák 1528-as összeírása, amely a letelepedett vlach lakosságra vonatkozott, már azt muutatja, hogy a vlachok a Kušlati náhije 9 települését lakták (az ebben az összeírásban feljegyzett összesen 29 településből), köztük Kamenica és Glođe településeket. A náhije 165 háztartása közül 51 muszlim volt. Ebből arra lehet következtetni, hogy a harmincas és negyvenes években Kamenica területén, valamint a Kušlati járás más településein, sőt a Zvorniki szandzsák más járásaiban is teljes lendülettel zajlott az iszlám felvételének folyamata, és a muszlim lakosság száma jelentős volt. Kamenicát ebben az összeírásban a Kušlati náhijében található faluként említik. A leírás szerint a faluban 9 muszlim ház és 51 keresztény ház volt található.
A Drina jobb partján, az akkoriban a Belgrádi pasalikhoz, az első szerb felkelésként ismert területhez tartozó területen zajló események, a felkelés alatti és utáni események nagy hatással voltak a Drina bal partján fekvő területekre, beleértve Kamenicát is. A srebrenicai kádilukból – amelyhez a Kamenica környéke is tartozott – érkező hadsereg a kladanji és birčai kádiluk seregével együtt harcba bocsátkozott a szerb felkelők ellen, akik megpróbálták kiterjeszteni a felkelést és a harcokat a Drina bal partjára áthelyezni. A Belgrádi pasalikban zajló szerb felkelés tárgyalásánál két szakaszt kell egyértelműen megkülönböztetni: az elsőt, amely az 1805-ig tartó időszakra vonatkozik, és amelyben a felkelés vezetése követeléseiben hangsúlyozta, hogy a felkelés kizárólag a dáhik (lázadó janicsár tisztek) ellen irányul, valamint a lázadók és az oszmán hatóságok képviselőinek együttes fellépését szorgalmazta a dáhik ellen, és a második szakaszt, amely különösen Belgrád, majd azt megelőzően más városok elfoglalása után volt hangsúlyos, és amelyet a lázadás Boszniába való áthelyezésére és Montenegróval való egyesülésére irányuló kísérlet jellemzett; példátlan brutalitással és bűncselekményekkel a bosnyák muszlim lakosság, különösen a nők és a gyermekek ellen.
1834 tavaszán Miloš szerb fejedelem kiküldte a hadsereget Toma Vučić Perišić parancsnoksága alatt, hogy hajtsák végre a muszlim lakosság kitelepítését a szerbiai Sokoli járás falvaiból. A szerb haderő bevonásával végrehajtott erőszakos kitelepítés 1834 júliusában kezdődött, amelynek során Uzovnica környékén csaták is folytak, amelyekben egy Boszniából érkező, önkéntesekből álló hadsereg is részt vett. A Drina jobb partján fekvő falvak muszlim lakossága leggyakrabban a Drina bal partján fekvő területen próbált letelepedni, a lehető legközelebb egykori hazájukhoz. Így a mai Trešnjica, Voljevci, Velika Reka, Crnča, Amajić, Culine, Čitluk stb. falvak területéről sokan telepedtek le Drinjača, Kostijerevo, Glodi, Kamenica, Novo Selo környékén és a Drina mentén. A Szerb Fejedelemség városi muszlim lakossága 1862-ig maradt fenn, amikor a konstantinápolyi konferencia rendelkezései értelmében Törökország kénytelen volt elfogadni a fennmaradó hat város muszlimjainak kitelepítését. A kivándorlás felgyorsítása érdekében a szerb hatóságok kocsikat biztosítottak a kivándorlók szállítására. A kivándorlás három szakaszban, 1862. szeptember 19. és 28. között, Bajina Baštán keresztül Boszniába történt. Ezek többnyire Bosznia Drina-folyó menti falvaiban, köztük Kamnicán telepedtek le.
A térség 1878-ig tartozott az Oszmán Birodalomhoz. Ekkor a berlini kongresszus határozata alapján az Osztrák-Magyar Monarchia katonai megszállása alá került, mely 1908-ban annektálta Bosznia-Hercegovinát. 1879-ben az első osztrák-magyar népszámlálás során a Srebrenicai járáshoz és Kamenica községhez tartozó Kamenica Srpska településnek 42 háztartása és 260 ortodox szerb lakosa, Kamenica Turska településnek 89 háztartása és 588 muszlim lakosa volt.Haupt übersicht der politischen Eintheilung von Bosnien und der Herzegovina 1879. 101. o. 1910-ben a Zvorniki járáshoz tartozó Kamenica Srpska településen 45 háztartást, 324 ortodox szerb és 2 római katolikus, Kamenica Turska településen 186 háztartást, 996 muszlim, 1 római katolikus és 1 izraelita lakost találtak.Die ergebnisse der volkzählung in Bosnien und der Herzegovina 1910. Statistichendepartment der landesregierung, Sarajevo, 1912. 138. o. A monarchia szétesésével 1918-ban előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-től a Jugoszláv Királyság része lett. 1921-ben a Zvorniki járáshoz tartozó Kamenica Srpska településnek 300 lakosa volt, mind ortodox szerbek, Kamenica Turska településnek 823 lakosa volt, mind muszlimok. Popisa stanovnistva u Kraljevini Srba, Hrvata i Slovenaca 1921. godine – izdanje Državne Statistike u Beograd u, Sarajevo, 1924. 230. o. Az 1929-es törvény értelmében, amikor Bosznia-Hercegovinát négy banovinára, Drinskára, Vrbaskára, Zetskára és Primorskára osztották, a település a Drinska banovina (Drinai Bánság) része lett, amelynek székhelye Szarajevó volt. A Független Horvát Állam 1941 áprilisában történt megalakulásával a település is ennek része lett. A második világháború után 1992-ig a település a szocialista Jugoszlávia keretében a Bosznia-Hercegovinai Népköztársaság része volt.
1993 februárjában a szerb erők a falu mecsetét lerombolták. A boszniai háborút lezáró daytoni békeszerződés rendelkezése alapján az ország területét felosztották a Bosznia-hercegovinai Föderáció és a boszniai Szerb Köztársaság között. A békeszerződés utáni területmegosztási megállapodás értelmében a település a Boszniai Szerb Köztársasághoz és Zvornik községhez került.
Jegyzetek
Irodalom Dževad Tosunbegović: Kamenica i Glodi monografija, BZK Preporod BiH-Opštinsko društvo Zvornik, Zvornik, 2009. ISBN: 978-9958-9977-0-9
További információk A község hivatalos oldala
Kategória:A Bijeljinai régió települései