A Santa Maria Assunta székesegyház Rieti legfontosabb római katolikus istentiszteleti helye, a város székesegyháza és az azonos nevű egyházmegye anyatemploma. Kisbazilika, amely a nemzeti műemlékek listáján is szerepel.
A katedrális és környezetének egyes helyiségei az Egyházmegyei Egyházi Örökség Múzeuma kiállítási programjának részét képezik.
Története Az első székesegyház Rieti térségében a kereszténység elterjedése és megerősödése a 2–3. századra nyúlik vissza, míg a Rieti egyházmegyét először az 5. század végén említik a dokumentumok.
Nem ismert, hogy a helyi keresztény közösség mikor épített katedrálist. Az első említése valójában 598-ból származik, amikor Spoleto püspökét, Crisantót Nagy Szent Gergely pápa megbízta, hogy helyezze el Hermas, Hyacinthus és Maximus mártírok ereklyéit a rieti katedrálisban, a keresztelőkút közelében.
Ezt az egyszerű székesegyházat Szűz Máriának (basilica beatae Mariae semper Virginis genitricis Dei et Domini nostri Jesu Christi) szentelték.
Az új késő középkori székesegyház A 12. és 13. században Rieti városa a pompa és a gazdasági virágzás időszakát élte. Gyakran választották pápai székhelynek: egy évszázadon belül III. Ince (1198), III. Honoriusz (1219-ben és 1225-ben), IX. Gergely (1227-ben, 1232-ben és 1234-ben), IV. Miklós (1288 és 1289 között) és VIII. Bonifác (1298-ban) pápák éltek itt.
Emiatt a 12. században a kora középkori templomot teljesen újjáépítették, nagyobb és koszerűbb formában. bélyegkép|A felirat a püspöki palota földszintjén, amely az alapkőletételére emlékeztet (1109. április 27.) Amint azt egy, a szomszédos püspöki palotában olvasható – ma már befalazott – felirat is tanúsítja, a munkálatok 1109. április 27-én kezdődtek az akkori püspök, Benincasa jelenlétében. A kripta, vagyis az altemplom volt az első rész, amelyet befejeztek, és 1157. szeptember 1-jén Rieti püspöke, Dodone szentelte fel. Magát a székesegyházat azonban csak 1225. szeptember 9-én III. Honoriusz pápa szentelte fel. 1253-ban épült a harangtorony (körülbelül 39 méter magas), amelyet a lombard mesterek, Pietro, Andrea és Enrico készítettek.
A Római Kúria jelenléte a városban szükségessé tette pápai palota építését is, amely 1283 és 1288 között a katedrális mellett épült meg, és amely fontos történelmi események tanújává tette a templomot: 1234. július 13-án IX. Gergely pápa pontifikálta Szent Domonkos, a Domonkos-rend alapítójának szentté avatási miséjét; 1289. május 29-én II. Anjou Károlyt, I. (Ajou) Károly fiát és IX. Lajos francia király testvérét IV. Miklós pápa itt koronázta Puglia, Szicília és Jeruzsálem királyává. bélyeg|Felirat a portikusz építésének emlékére A keresztelőkápolna a 14. századból való, míg az azt a székesegyházzal összekötő oszlopcsarnok 1458-ban Angelo Capranica püspök kérésére épült.
A barokk kiegészítések Az eredetileg román stílust a következő évszázadok módosításai megváltoztatták, különösen a belső térben, a barokk stílus került túlsúlyba.
1639-ben Gianfrancesco Guidi di Bagno bíboros, Rieti püspöke, a hajókat elválasztó oszlopokat nagy, téglalap alakú pillérekbe foglalatta, hosszirányban öt-öt boltívvel összekötve őket, a főhajó szabadon álló gerendamennyezetét pedig boltozattal fedte be.
A tizennyolcadik század folyamán tíz családi kápolnát építettek (ebből kettőt a kereszthajóban, és nyolcat az oldalhajókban), amelyek megváltoztatták a katedrális oldalainak külső megjelenését is, kiszélesítetve azt, hogy helyet csináljanak a kápolnáknak, és a csupasz kő eltűnt a vakolt fal javára.
Az 1785. októberi földrengést követően szükségessé vált az apszis lebontása; Saverio Ermenegildo Marini püspök, az egyházmegye 1779 és 1812 közötti vezetője újjáépíttette az apszist, és a pesarói építész, Tommaso Bicciagli tervei alapján 1794–95-ben felépíttette a kupolát. Továbbá, hogy az új apszis összhangban legyen a meglévő díszítőelemekkel, átrendezte a főoltárt és a presbitériumot egy nagy cibórium építésével, amelyet a római Alessandro Cartoni készített, és amelynek költsége 12 000 scudo volt. bélyegkép|A székesegyház 1906-ban, a restaurálási munkálatok előtt A földrengést követő javítási munkálatok a későbbi püspökségekben is folytatódtak: a kanonokok stallumait kicserélték, az apszist műmárvány díszítéssel látták el (Luigi Bracchi alkotása), és 1828-ban Gabriele Ferretti püspök Pietro Paolettivel festtette ki a falakat. A munkálatok 1851-ben fejeződtek be a teljes bazilika padlózatának újraburkolásával, amelyet Gaetano Carletti püspök bízott a camerinói Luigi Cleomene Petrini építészre, aki a 13. századi kozmatikus stílus padlózatot márványra cserélte (rózsaszín a kereszthajóban, fehér és szürke rombuszokkal a hajókban), és a falakban lévő sírköveket befalazta.
1841 szeptemberében XVI. Gergely pápa kisbazilika rangra emelte a székesegyházat.
A műmárványból készült belső dekoráció, Cesare Spernazza alkotása 1884-ből származik.
Az 1898-as földrengés súlyosan megrongálta a harangtornyot, amelyet egy statikus szakértő lebontásra ítélt, és csak Bonaventura Quintarelli püspök akaratának köszönhetően sikerült megmenteni, aki személyesen fizette a megerősítés költségeit.
A részleges restauráció román stílusban Az 1920-as és 1930-as évek között Francesco Palmegiani jelentős restaurálási munkálatokat végzett rajta, amelyek a szomszédos püspöki palotát is érintették. Palmegiani, a fasiszta rezsim által preferált „római jelleg” folyamatos keresése során radikálisan puritán megoldásokat alkalmazott, ahol lehetséges volt visszaállítani az eredeti román stílusú megjelenést. A homlokzaton található tizennyolcadik századi ablakot és a kőműveket borító vakolatot eltávolították; továbbá az alsó bazilika falain található tizenhetedik századi freskókat is megsemmisítették.
Elhelyezkedése a városban bélyeg|A székesegyház komplexuma a Sant'Antonio al Monte dombjáról nézve bélyegkép|A székesegyház áttekintése a püspöki palotával és #VIII. Bonifác pápa diadalívével A Santa Maria Assunta katedrális Rieti történelmi központjában található.
Az épület főhomlokzata a portikusszal és a harangtoronnyal a Piazza Cesare Battistire néz. Szintén erre a térre néz a prefektúra székhelye, a Palazzo Vincentini, amelyben egy olasz kert is található. A homlokzat portikusza szintén kettős boltívvel rendelkezik, amely a templom jobb oldalán található Piazza Mariano Vittorira nyílik. Erre a térre néz a Püspöki Palota, amely gyakorlatilag a székesegyház épületéhez csatlakozik. Ez utóbbit egy oromzatos homlokzat jellemzi, amelyet két kerek boltozattal és bordás keresztboltozattal ellátott portikusz előz meg, amelyet egy lejtős tetővel rendelkező, pilléreken és kis oszlopokon nyugvó loggia koronáz meg; a homlokzat tetején egy kör alakú rózsaablak nyílik. A Püspöki Palotát bal oldalon a Via Cintia szegélyezi, amely mentén VIII. Bonifác diadalíve áll; az erre az utcára néző homlokzatot márványkeretes reneszánsz ablakok jellemzik, amelyek megvilágítják a földszintet.
Leírása Homlokzat és portikusz bélyeg|A portikusz a keresztelőkápolnához és a székesegyházhoz vezető kapukkal A székesegyház eredetileg befejezetlen homlokzatát a 20. század első felében román stílusban restaurálták. A felső részt függőíves díszítés jellemzi; három enyhén szétterülő, egylándzsás ablak nyílik rá. bélyegkép|Marcantonio Aquili: A harang csodája (1510) című freskója a harangtorony falán A templomkertet egy 1458-ban épült portikusz fedi, amely a Piazza Cesare Battisti elejéről és a Piazza Mariano Vittori/Via Cintia oldaláról is megközelíthető. A portikusz a székesegyház három bejáratához vezet: a keresztelőkápolnához és a harangtoronyhoz.
A székesegyház három bejárata román stílusú, tetején lunettákkal, amelyeken 15. századi freskók maradványai láthatók; a virág- és állatmotívumokkal finoman díszített központi kapu a székesegyház egyik legértékesebb alkotása. A portikuszon belül, a kapuktól balra, a homlokzatba beépítve látható Angelo Capranica bíboros címere és epitáfiuma, aki kétszer is volt Rieti püspöke (1450-től 1468-ig, illetve 1477-től 1478-ig), és a portikusz építéséért felelős; földi maradványai a római Santa Maria sopra Minerva-bazilikában nyugszanak.
A négyzet alaprajzú, körülbelül 39 méter magas, román stílusú harangtorony bejárata szintén a portikuszról nyílik. A harangtorony falán, a portikuszon belül, a Via Cintia felőli oldalon Marcantonio Aquili (1510) A harang csodája című, részben megfakult freskója látható, amely egy 1459-es csodálatos eseményre emlékeztet (amikor a székesegyház nagyharangja, a Santa Barbara, törés és sérülések nélkül a földre zuhant). A harangtorony felső részén két emeleten a harangteremre néző, kétszárnyú ablakpárok találhatók.
A keresztelőkápolna A San Giovanni in Fonte keresztelőkápolna különálló épület, amely portikusszal csatlakozik a székesegyház déli oldalához. Téglalap alakú, elegáns keresztboltozatokkal és négy oldalfülkével díszítették, amelyek közül a bal oldaliakat 15. század végi freskók díszítik. Középen található a keresztelőkút, amelyen – gazdag díszítőelemek mellett – Capranica püspök jelvénye látható.
A keresztelőkápolna ad otthont a Székesegyházi Kincstár Múzeumának, amely az Egyházmegyei Múzeum kiállítási útvonalának része.
Belül a következők találhatók:
két fülke, amelyek freskóit Domenico Papa Rietiből (15. század) készítette márvány keresztelőkút (15. század) Jézus Krisztus áldása, leválasztott és vászonra átvitt freskó (13. század), a San Sebastiano a Canetra templomból, az Angyalvárba néhány freskó levált a rieti San Domenico templomról oltárkiállítás (16. század vége) német eredetű gobelinből szőtt miseruha néhány fa szobor (14–17. század)
A templombelső bélyegkép|Belső bélyeg|A Szentéj kápolnájának kupolája bélyegkép|A felső bazilika alaprajza A Santa Maria Assunta székesegyház belső tere barokk stílusú, latin kereszt alaprajzú, háromhajós, kereszthajós és mély apszisos.
A három hajót két sor kerek boltív választja el egymástól, amelyek sokszínű márványborítású, téglalap alakú pilléreken nyugszanak; a középső hajóban sima, szintén márványból készült ión pilaszterek illeszkednek az oszlopokhoz. A három hajót lunettás dongaboltozat fedi, amelyet az oldalhajókban egyszerű fehér vakolat borít, a középső hajóban pedig monokróm kazettákat festettek; utóbbit a két oldalfalon elhelyezett téglalap alakú ablakok és az ellenhomlokzat három román stílusú, egylándzsás ablaka (amelyek három nagy ablakként rejtőznek belül) világítja meg. A középső hajó felénél, jobb oldalon található a tizennyolcadik századi fa szószék.
A templom többi részétől néhány lépcsőfokkal magasabban elhelyezkedő presbitérium ad otthont a főoltárnak, amelyben Szent Borbála védőszent földi maradványait őrzik. A kereszthajót foglalja el, amelyet kívülről nyolcszögletű, belülről kör alakú kupola fed. Az utóbbit Pietro Paoletti 19. századi freskói díszítik, amelyek Szűz Mária történeteit ábrázolják: a születést, a templomba való bemutatást, Angyali üdvözletet, a látogatást és a Szeplőtelen fogantatást. A kupola alatt, középen található a 19. századi neoklasszicista stílusú márvány cibórium, bal oldalon pedig a modern márvány katedrát.
Belül a firenzei Federico di Filippo di Ubaldo, Gian Lorenzo Bernini, Giovanni Antonio Mari, Lorenzo Ottoni szobrai, valamint Antoniazzo Romano és fia, Marcantonio Aquili, Lorenzo Torresani, Andrea Sacchi, Giovanni Mannccoli, Lattanzio Niccolk, Francesco Ninio festményei láthatók.
Oldalsó kápolnák Ereklyék kápolnája vagy Téli kórus bélyeg|Az Ereklyekápolna fa standjai