A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Vármegyei Levéltára (MNL JNSZVL, 2012 előtt Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár, JNSZML) Magyarország állami levéltárainak egyike, Jász-Nagykun-Szolnok vármegye hivatalos levéltára, a vármegye és a megyeszékhely Szolnok egyik legfontosabb közművelődési és történetkutató intézménye. 2012 óta a Magyar Nemzeti Levéltárhoz tartozik, mint annak területi illetékességű tagintézménye. Székhelye és kutatóterme Szolnokon, a Pozsonyi utca 40-42. szám alatt található.
Története Jász-Nagykun-Szolnok megye különleges múltú törvényhatóság, amelynek története Szent István király koráig nyúlik vissza, de a jelenlegivel nagyjából megegyező állapotában csak 1876 óta létezik, a megalakulásától fogva Szolnok székhellyel. Területét ma a volt Jászkun kerület jászsági és nagykunsági helységei, illetve a volt Heves és Külső-Szolnok vármegye külső-szolnoki részének települései alkotják.
A vármegyei levéltárak megszervezéséről III. Károly, majd Mária Terézia királynő egyes törvénycikkei rendelkeztek. Ezeknek megfelelően 1751-re megalakult a szolnoki levéltár jogelődje is, a Jászkun kerület akkori székhelyén, Jászberényben. Ettől kezdve ott gyűjtötték és rendezték a kerületi iratanyagot, a nagyobb városok pedig külön archívumokat tartottak fenn saját irataik őrzésére.
Jász-Nagykun-Szolnok megye megalakulása után a jól rendezett és kutatható állapotban tartott jászberényi levéltári anyag átkerült Szolnokra, az új megyeházán létesített levéltárba. 1950-ben újabb költözésre és egyúttal az országos levéltári rendszer nagy fokú átalakítására került sor: a levéltár Szolnok Megyei Közlevéltár elnevezéssel a volt pénzügyigazgatási épületbe költözött. Onnan alig pár év múltán, 1957-ben a megyei bíróság épületébe került a levéltár anyaga, de a bíróság is igényt tartott az épületre, ezért végül is új levéltár építését határozták el. Ez annál is inkább indokolt volt, mert az 1950-es levéltári reform értelmében ebben az időben már a megyei levéltárnak kellett átvennie a megyében működő vállalatok, a községek és városok iratanyagát is.
Az új levéltár 1980-ra készült el a mai Pozsonyi út (a rendszerváltás előtt Keskeny János utca) 40-42. szám alatt. Az épület a maga idejében különlegesnek számított, mert - a Magyar Országos Levéltár 1923-ban átadott, budavári székházát nem számítva - az egyetlen olyan, levéltári funkciót betöltő épület volt az országban, amely eredetileg is levéltári célokra épült. A kutatók és a levéltári munkatársak számára is előnyös volt, hogy a megye területéről származó iratanyaghoz egyetlen közös helyszínen lehet hozzáférni, nem volt szükség külső raktárra vagy fióklevéltárra, ráadásul az eszközpark is kifejezetten korszerűnek számított. Később az irodaépület fölé tetőtér is épült, ahol számítógépes termet, restauráló műhelyt és további munkaszobákat alakítottak ki. Egy 2002-ben átadott új épületrész révén pedig a raktárkapacitást tudták növelni, ezáltal az újonnan bekerülő iratanyag elhelyezése is még hosszabb távra biztosított.
A levéltár iratanyagának jellemzői A levéltár által kezelt és őrzött iratanyag terjedelme jelenleg mintegy 7500 folyóméter. A mohácsi vész előtti időszakból mindössze három oklevél maradt fenn a levéltárban; a legkorábbi eredeti irat egy 1422-ből származó birtokadományozási oklevél, amely a Blaskovich család iratai között található. Ritkaságnak tekinthetők a Jászberény és Mezőtúr város levéltárában fennmaradt, a török hódoltság korából származó török nyelvű oklevelek
A feudális kori iratanyagban jelentős hányadot tesz ki a Jászkun kerület önálló irategyüttese, amely a 18. század elejétől folyamatosan, jól kutatható állapotban maradt meg. Komoly forrásértékkel bírnak a különböző korokból fennmaradt, országos és helyi, személyi, vagyoni és egyéb jellegű összeírások. 1876-tól a legfontosabb megyei forrásanyagnak a törvényhatósági bizottság jegyzőkönyvei és az alispáni iratok számítanak.
A háborús és más pusztítások Szolnok megye irataiban is súlyos veszteségeket okoztak, ezért az egyes városok és községek anyaga meglehetősen eltérő teljességgel található meg. Bőséges iratanyaga maradt fenn például Jászberénynek, Kisújszállásnak, Túrkevének, Jászapátinak, Jászkisérnek és Kunszentmártonnak, míg a korábban Heveshez csatolt településekről feudális korú anyag szinte egyáltalán nem maradt meg.
A megye tanintézményei közül gazdag iratanyaggal rendelkeznek a nagy múltú iskolák, mint például a mezőtúri Dózsa György Gimnázium, a kisújszállási Móricz Zsigmond Gimnázium vagy a szolnoki Verseghy Ferenc Gimnázium. A gyűjtemények közül kiemelkedik a kéziratos térképek 18. századi eredetű gyűjteménye, valamint a számos középület tervrajzait őrző tervgyűjtemény. Szintén értékes kollekciók a pecsétnyomók gyűjteménye, az erdőfelügyelőség fásítási térképei, továbbá a fénykép-, illetve képeslapgyűjtemény.
A levéltárban a 19. század elejétől kezdve megtalálhatók – településenkénti bontásban – a felekezeti anyakönyvek másodpéldányai, melyek komoly segítséget jelentenek a családfakutatásokhoz. Tudni kell azonban azt is, hogy a közigazgatási változások következtében a Heves Vármegyei Levéltárban is sok irat található a ma Szolnok megyéhez tartozó településekről; a megyére vonatkozó, ám központi szervek által keletkeztetett iratok pedig az Országos Levéltárban lelhetők fel.Rólunk mnl.gov.hu, hozzáférés: 2025. december 25.
Nevezetesebb munkatársai, vezetői Degré Alajos Kormos László Palotási János Szedő Antal
Díjak, elismerések A levéltár által elnyert díjak Az Év Kutatóhelye díj: 2013.A levéltár honlapjaBeszámoló a díjátadásról, MACSE, 2014. január 30. Az Év Levéltára díj: 2017.
A levéltár munkatársai által elnyert főbb díjak Pauler Gyula-díj: Dr. Zádorné Zsoldos Mária igazgató (2004)
Jegyzetek
Kategória:Magyarország levéltárai Kategória:Szolnok építményei