A Magyar Nemzeti Levéltár Heves Vármegyei Levéltára (MNL HeVL, 2012 előtt Heves Megyei Levéltár, HeML) Magyarország állami levéltárainak egyike, Heves vármegye hivatalos levéltára, a vármegye és a megyeszékhely Eger egyik legfontosabb közművelődési és történetkutató intézménye. 2012 óta a Magyar Nemzeti Levéltárhoz tartozik, mint annak területi illetékességű tagintézménye. Székhelye és kutatóterme Egerben, a Mátyás király út 62/A. szám alatt található.
Története A mai levéltárak elődjei eredetileg nem azért születtek, hogy a régmúlt iránt érdeklődő kutatók tudásvágyát kielégítsék, hanem sokkal gyakorlatiasabb céllal: azt a hivatalt szolgálták ki, amely létrehozta a benne őrzött irataikat – épp ezért akkor még nem is archívumokként, hanem megőrző helyekként, latinul conservatoriumokként tekintettek rájuk. Bennük lehetett megtalálni minden birtoklási, adózási, peres vagy egyéb ügynek az előzményeit, ha azokra az adott hivatalnak szüksége támadt. Ebből fakadóan minden önállóan működő igazgatási és igazságszolgáltatási szervnek, intézménynek és testületnek érdekében állt saját levéltárának folyamatos fenntartása.
Hasonlóan jöttek létre a mai vármegyei levéltárak elődjei is, melyek eredetileg a nemesi vármegyei igazgatás és bíráskodás iratait őrizték. A megőrzés a 16-17. században még az alispán vagy a jegyző feladata volt, s ha az érintett bármi okból távozott hivatalából, köteles volt egy vármegyei bizottság jelenlétében hiánytalanul átadni az aktákat utódja részére.
Miután Eger 1596-ban török kézre került, a Külső-Szolnok vármegye maradékával egyesített Heves vármegye elöljárósága átmenetileg északabbra költözött, a közgyűléseket jellemzően Nógrád megyében, többnyire Füleken tartották, és az ottani várban őrizték a közös vármegye levéltári anyagát is. Sajnálatos módon 1682-ben, amikor 1682-ben Thököly Imre megostromolta a várat, a levéltár legrégebbi, akkor 3 ládát kitevő iratai szinte mind elégtek, kivételt csak az 1657 utáni közgyűlési jegyzőkönyvek képeztek.
A hódoltsági időszak végét követően a vármegye 1683-ban tartotta az első közgyűlését saját területén. Ekkor még váltakozóan Gyöngyös, Pásztó, Pata és Eger volt a megyeszékhely, a 18. század első felében pedig állandó jelleggel Gyöngyös. A levéltárért a főjegyző volt a felelős, őrzését és gondozását pedig, megbízása alapján a helyettese végezte, előbb a gyöngyösi ferencrendi, majd a Szent Bertalan-templomban. A kor aljegyzői közül a levéltár története szempontjából Dévay András működési ideje volt kiemelkedő: 1722-ben ő tisztázta le, illetve rendezte is a közgyűlési és ítélkezési jegyzőkönyveket, a teljes iratanyagról jegyzéket állított össze, sőt az 1703-1710. évi jegyzőkönyvekhez mutatókönyvet is készített.
A 18. század derekára visszakerült a megyeszékhely Egerbe, ahol 1749-1756 között új megyeháza is épült, oly módon, hogy abban a levéltár is állandó elhelyezést kapott. Az iratok ide szállítása 1768 körül történhetett, de bizonyos iratrendezési munkák már addig is folytak: 1758-ban például a számadási iratokat rendezték. 1770. szeptemberében a főispán olyan utasítást adott ki, amely szerint a vármegyei tisztviselők kötelesek voltak egy éven belül átadni a levéltárnak a hivatalos irataikat, hogy a levéltár azokat nyilvántartásba vegye, rendezze, bekötesse és mutatókat készítsen hozzájuk stb. Lényegében ettől az utasítástól számítható Heves vármegye levéltárának önálló működése.
Díjak, elismerések A levéltár által elnyert díjak
A levéltár munkatársai által elnyert főbb díjak Pauler Gyula-díj: Bán Péter igazgató (2002) Szabó Ervin-emlékérem: Soós Imre nyugalmazott igazgató (1991) Kovács Béla igazgató (1983) Széchényi Ferenc-díj: Kovács Béla igazgató (2002) Bán Péter igazgató (2007)
Nevezetesebb munkatársai, vezetői
Jegyzetek
Kategória:Magyarország levéltárai Kategória:Eger építményei Kategória:Eger kulturális élete