Caparde () település Bosznia-Hercegovinában, a Bijeljinai régióban, a Szerb Köztársaság területén.
Fekvése A település Bosznia-Hercegovina keleti részén, Zvornik központjától légvonalban 10, közúton 14 km-re nyugatra, a Majevica-hegység déli szélén, a Spreča völgyében, 268-350 méterrel a tengerszint felett fekszik.Topografska karta Zvornik 476-2-2 A Majevica déli lábánál fut a Zvornik-Tuzla-Doboj normál nyomtávolságú vasútvonal, a vasút mellett pedig a Tuzla-Caparde-Zvornik út.
Népessége Nemzetiségi csoport Népesség1991 Népesség2013Szerb201363Bosnyák645584Horvát00Jugoszláv40Egyéb57Összesen855954
Története Az Oszmán Birodalom 1463-ban szállta meg Bosznia területét és a keresztény lakosság által kiürített területre népességmozgások indultak meg. A területre történő bevándorlás több szakaszban ment végbe. 1463 és 1540 között a Drina vidékéről érkező vlach bevándorlás három szakasza figyelhető meg Bosznia északkeleti részén: az első a Hercegovinai szandzsák 1470-es megalakulása után, a második a Szreberniki bánság 1512-15-ös bukása után, a harmadik pedig a mohácsi csata és Magyarország összeomlása, valamint a Jajcai bánság 1527-28-as bukása után. Ezekben az időszakokban a Zvorniki-szandzsák több járásában telepedtek le, köztük a Sprečai náhijében is. A terület etnikai helyzetét a 17. és 18. században a Magyarországról hazatelepült bosnyák bevándorlók befolyásolták, akik korábban a török hódítás idején költöztek ezekre a területekre. Ők leginkább Kalesija és Caparde területein telepedtek le. A 18. század végén néhány karavlah (román cigány) vándorolt be a Majevička régióba, beleértve Kusonje települést is (a Spreča-folyó felső folyásának területe).
A korszakok változásával járó történelmi körülmények különösen az első és második szerb felkelés (1804-1813) után nehéz helyzetbe hozták az akkori muszlim lakosságot, különösen a mai Szerbia és Montenegró területén. A tömeges üldöztetések után tömeges muszlimvándorlás következett, akiknek többsége átkelt a Drina folyón, és Északkelet-Boszniába érkezett. Egy csoport muszlim a Spreča folyó völgyébe költözött és ott telepedett le.
A térség 1878-ig tartozott az Oszmán Birodalomhoz. Ekkor a berlini kongresszus határozata alapján az Osztrák-Magyar Monarchia katonai megszállása alá került, mely 1908-ban annektálta Bosznia-Hercegovinát. A monarchia szétesésével 1918-ban előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-től a Jugoszláv Királyság része lett. Az 1929-es törvény értelmében, amikor Bosznia-Hercegovinát négy banovinára, Drinskára, Vrbaskára, Zetskára és Primorskára osztották, a település a Drinska banovina (Drinai Bánság) része lett, amelynek székhelye Szarajevó volt. A Független Horvát Állam 1941 áprilisában történt megalakulásával a település is ennek része lett. A második világháború után 1992-ig a település a szocialista Jugoszlávia keretében a Bosznia-Hercegovinai Népköztársaság része volt.
A második világháború után Bosznia-Hercegovinában új közigazgatási és közigazgatási rendszer jött létre, amely a Spreča folyó felső szakaszán is megnyilvánult. A Kalesija terület a Tuzla régió része lett. A kerületeket helyi testületekre osztották fel, amelyek az önkormányzat legalacsonyabb közigazgatási szervei voltak. Hét helyi testület alakult a Spreča folyó felső szakaszán: Požarnica, Tojšići, Međaš, Kalesija, Memići, Osmaci és Caparde. A helyi Požarnica és Tojšići igazgatóságok a Tuzla körzethez, míg a Međaš, Kalesija, Memići, Osmaci és Caparde a Zvornik kerülethez tartoztak. A Memići helyi testületbe a következő települések tartoztak: Baljkovica, Brezik, Bulatovci, Hemlijaši, Mahala, Memići, Podbara, Staro Selo, Potočani és Zukići 409 háztartással és 2070 lakossal. A helyi bizottságokat 1953-ban megszüntették, és népbizottságokat hoztak létre. Kalesija térségében két népbizottság alakult: a Tojšići és a Memići. A Tojšići népbizottságba a helyi bizottságok települései: Požarnica, Tojšići és Međaš, a Memići népbizottságba pedig a helyi bizottságok települései: Memići, Kalesija, Caparde és Osmaci.
A boszniai háborúban az 1992. május 2-i agresszió kezdetén Kalesija térsége az elsők között volt Bosznia-Hercegovina azon települései között, amelyeket a szerb erők megtámadtak. Ezekben a napokban, 1992. május 8-án, 9-én és 10-én megtámadták és ideiglenesen elfoglalták Kalesija község településeit: Capardét, Kusonjét, Hajvazit, Mahalát, Bulatovcit, Staro Selót, Hemlijašit, Hrvačićit, Brdát, Šahbázit és Gornja Kalesijat. Tüzérségi lövedékek hullottak, valamint gyalogsági támadások érték Zukićit. Zukići népe azonban a Területvédelemmel és a Kalesijai Hazafias Ligával együttműködve jól megszervezte magát, és ellenállt minden támadásnak. Kalesija településeit, köztük Capardét, a Bjeljevac folyótól keletre fekvő területtel együtt, Zukići és Jajići települések kivételével, a szerbek 1992. május 11-én foglalták el. A falu lakói kiűzték otthonaikból. Néhányan családjuk védelmében haltak meg. A támadók házakat gyújtottak fel és romboltak le, lerombolták a falu mecsetét is.
A boszniai háború idején Capardéban fogolytábor üzemelt. Ennek a fogvatartási intézménynek a létezését több forrás is megerősítette, köztük az Amnesty International is. A jelentések szerint 40 fiatal muszlim nőt tartottak fogva itt Brezovo Polje településről, akiket rendszeresen megerőszakoltak egy rögtönzött bordélyházban, mely egy bútorraktár volt Capardéban, miután a szerb erők 1992 kora nyarán elfoglalták a települést. 1992. június 17-én a szerb erők körülbelül 1000 nőt, gyermeket és idős embert hurcoltak el a faluból, akik néhány nappal később érkeztek Capardéba. Itt az idősebb nőket elválasztották a fiatalabb nőktől (15-25 évesek) A fiatalabb nőket ezután több éjszakán át az itteni bútorraktárban tartották fogva, és ismételten megerőszakolták, mielőtt csatlakoztak az idősebb nőkhöz, majd később szabadon engedték őket.
A boszniai háborút lezáró daytoni békeszerződés rendelkezése alapján az ország területét felosztották a Bosznia-hercegovinai Föderáció és a boszniai Szerb Köztársaság között. A békeszerződés utáni területmegosztási megállapodás értelmében a település a Boszniai Szerb Köztársasághoz és Osmaci községhez került. A településre való visszatérés folyamata 1999-ben kezdődött, és a visszatérés után azonnal új mecsetet építettek.
Nevezetességei A capardei muszlim gyülekezet első mecsete 1890 körül épült, egyben ezt az évet tekintik a gyülekezet alapítása évének. Ez a famecset 1923-ig állt, amikor egy kőmecsetet építettek és csempékkel fedtek le. 1964-ben a mecsetet felújították, 1989-ben pedig egy újat építettek tégla minarettel a régi mecset mellé. A boszniai és bosnyák muszlimok elleni erőszak kezdetén a mecsetet részben aláaknázták, majd a daytoni békemegállapodás aláírása után ismét elaknásították és földig rombolták. Az alapjaira a visszatérő muszlimok egy reprezentatív mecsetet építettek, amelyet ünnepélyesen megnyitottak és 2002. augusztus 11-én átadtak az Iszlám Közösségnek. 2013-ban a kontyolt tetőt kupolára cserélték, valamint kisebb kupolákat építettek a mecset kibővített részén.
Szent Marina nagyvértanú tiszteletére szentelt ortodox temploma. A 16,5x10 méteres templom építése 1999-ben kezdődött. Az alapokat ugyanazon év október 24-én szentelte fel Vaszilje, Zvornik-Tuzla püspöke. Ugyanez a püspök szentelte fel a templomot 2006. július 29-én. A tölgyfa ikonosztázt a helybeli Nebojša Sikimić és Milan Jovanović készítette, az ikonosztázon található ikonokat pedig Perica Paraklis pap festette élénk színekkel, aki eredetileg Vilčevićből származik. A templomot belülről 2008 októbere óta a belgrádi Gojko Ristanović festi ki.
Jegyzetek
További információk A község hivatalos oldala
Kategória:A Bijeljinai régió települései