Titusz ( /ˈtaɪtəs/ TY-təs; ógörögül:Τίτος, ( Títos ) egy korai keresztény misszionárius és egyházi vezető/egyházfő, Pál apostol társa és tanítványa volt, akit Pál számos levelében, köztük a Tituszhoz írt levélben is említ. Úgy tartják, hogy egy nem zsidó volt, akit Pál térített meg a kereszténységre, és a hagyomány szerint Kréta szigetének püspökévé szentelték.

Titusz adománygyűjtő levelet vitt Páltól Korintusba, hogy gyűjtsenek a jeruzsálemi szegények számára. Jeromos szerint Titusz volt a levél írnoka (2Korintusiak ). Később, Krétán, Titusz presbitereket (véneket) nevezett ki minden városba, és ott is maradt öregkoráig, majd Gortüszben halt meg.

Élet Titusz görög volt, aki fiatalabb éveiben görög filozófiát és költészetet tanulmányozhatott. Úgy tűnik, Pál térítette meg, aki ezután Pál titkáraként és tolmácsaként szolgált. Kr. u. 48-ban vagy 49-ben Titusz elkísérte Pált a jeruzsálemi zsinatra, amelyet a mózesi szertartásokról tartottak.

Kr. u. 55 vagy 56 őszén Pál, mivel maga is elhagyta Ázsiát, Efezusból Korintusba küldte Tituszt, teljes felhatalmazással, hogy orvosolja a Timóteus által átadott 1. Korintusi levél és Pál „fájdalmas látogatása” által előidézett következményeket – különösen egy jelentős személyi sértést és Pál tekintélyének megkérdőjelezését. Az út során Titusz futárként szolgált az úgynevezett „súlyos levélhez”, egy Pál által írt levélhez, amely elveszett, de a 2 Korintusiakhoz írt levél 7,8–9 említi.

Miután Titusz sikerrel járt ezen a küldetésen, északra utazott, és Macedóniában találkozott Pállal. Ott az apostol, Titusz sikerén felbuzdulva, megírta a 2Korintusiakhoz írt levelet. Titusz ezután nagyobb kísérettel visszatért Korintusba, magával hozva a 2Korinthushoz írt levelet. Pál később csatlakozott Tituszhoz Korintusban. Korintusból Pál elküldte Tituszt, hogy szervezze meg az alamizsnagyűjtést a jeruzsálemi keresztények számára, mivel Tituszproblémamegoldó, béketeremtő, egyházi adminisztrátor és misszionárius volt.

A korai egyházi hagyomány szerint Pál, miután szabadult római bebörtönzéséből, Kréta szigetén állt meg prédikálni. Mivel más egyházak szükségletei miatt máshol kellett jelen lennie, tanítványát, Tituszt a sziget püspökévé szentelte, és rábízta a megkezdett munkát. Aranyszájú Szent János szerint ez jelzi, hogy Pál mennyire nagyra értékelte Tituszt.

Pál Krétáról magához hívatta Tituszt az epiruszi Nikopoliszba. Később Titusz Dalmáciába utazott. Az Újszövetség nem jegyzi fel a halálát.

Lehetséges azonosítása Timóteussal balra|bélyegkép|Titusz és Timóteus különálló egyénekként, egy mozaikképen a Vérző Megváltó templomában Egyesek szerint a „Titusz” név a 2Korintusintusiakhoz és a Galatákhoz írt levélben Timóteus által használt informális név volt, ezt a nézetet közvetett módon alátámasztja az a tény, hogy mindketten Pál hosszú távú közeli társai voltak, annak ellenére, hogy soha nem szerepelnek együtt ezekben a könyvekben. Az elmélet szerint számos rész (1Korintus 4,17; 16,10; 2Korintus 2,13; 7,6; 13–14; 12,18; és ApCsel 19.22) egyetlen személyre utal, akit különféleképpen Titusznak és Timóteusnak neveznek. Ezt az álláspontot egyesek Caius Marius Victorinus negyedik századi kommentárjaira alapozzák.

Tisztelete Tituszt már i. sz. 261 előtt is szentként tisztelték. Titusz ünnepnapja nem szerepelt a tridenti naptárban. Amikor 1854-ben felvették, február 6-ra jelölték ki. 1969-ben a katolikus egyház január 26-ra jelölte ki az ünnepet, hogy Pál két tanítványát, Tituszt és Timóteust ünnepeljék, Szent Pál megtérésének ünnepét követő napon. Az Amerikai Evangélikus Lutheránus Egyház ezt a kettőt, Szilással együtt, ugyanazon a napon ünnepli, míg az anglikán egyház és az episzkopális egyház naptárában ( Timóteussal együtt) január 26- án tisztelik.

A keleti ortodox egyház augusztus 25-én és január 4- én emlékezik meg Tituszról. Ereklyéi, amelyek ma már csak a koponyájából állnak, a krétai Hérakleionban található Szent Titusz-templomban tisztelik, ahová 1966-ban visszakerült miután az oszmán Kréta (1667–1898) idején Velencébe szállították.

Titusz az Egyesült Államok Hadseregének Lelkészi Hadtestének védőszentje. A Hadtest létrehozta a Titusz Rend kitüntetést, amelyet a Védelmi Minisztérium a következőképpen ír le:

Az Egyesült Államok Hadseregének (FORSCOM) parancsnoki lelkésze minden évben Titusz-rendet adja a Vallási Támogatási Megfigyelő Ellenőrök/Kiképzők (RS OC/Ts) által a Lelkészi Hadtestnek nyújtott kiemelkedő szolgálat elismeréseként. A kitüntetés kiemeli a doktrinális alapú és harcközpontú kiképzés kritikus szerepét a káplánok és a vallásügyi szakemberek/altisztek felkészítésében a hadsereg számára vallási támogatás (RS) nyújtására. A Rend alapítói a Tituszhoz írt levél 1,5 és 2,1-et használták fel a kiválóság motivációjaként. „Azért hagytalak itt téged, hogy elvégezzem, ami még hátravan... Neked azonban azt kell tanítanod, ami illik a helyes tanításhoz.” A Titusz Rend neve a személyes bátorságot is tükrözi, amelyet az egyetlen vallásügyi altiszt mutatott, aki valaha is megkapta a Becsületrendet, Calvin P. Titus őrmester, Echo század, 14. gyalogezred, a kötelességen túli tetteiért a pekingi boxerlázadás során, 1900. augusztus 14-én. Továbbá a Titusz Rend kiemeli a szerepkövetelmény-elv és a kiképzés szerepét.Order of Titus Award Jun 2023.pdf

Jegyzetek

Fordítás

Kategória:Újszövetségi szentek Kategória:107-ben elhunyt személyek Kategória:Az 1. században született személyek Kategória:Pál apostol Kategória:Lapok ellenőrizetlen fordításokkal