A Magyar Nemzeti Levéltár Győr-Moson-Sopron Vármegye Győri Levéltára Magyarország nemzeti levéltárainak, illetve Győr-Moson-Sopron vármegye két hivatalos állami levéltárának egyike, a vármegye és a megyeszékhely Győr város egyik fontos közművelődési és történetkutató intézménye. 2012 óta a Magyar Nemzeti Levéltárhoz tartozik, mint annak területi illetékességű tagintézménye. Székhelye és kutatóterme Győrött, a Liszt Ferenc utca 13. szám alatt található, de van egy különálló részlege Mosonmagyaróváron, az Erkel Ferenc utca 3. szám alatt is.
Különlegessége az MNL más önálló, területi tagintézményeivel való összehasonlításban, hogy illetékességi területe nem fed le egy teljes jelenkori vármegyét, hanem osztozik a soproni levéltárral; Győr-Moson-Sopron ezzel az egyetlen olyan mai vármegye, ahol egymástól többé-kevésbé függetlenül két külön tagintézménnyel van jelen a Magyar Nemzeti Levéltár.
A mai levéltár eredeti törzsanyaga Győr és Moson vármegyék, továbbá Magyaróvár kiváltságolt mezőváros levéltárainak anyagait foglalta magába. Az említettek az utóbbi évtizedekben újabb keletű irategységek átvételével egészültek ki, ezek által az állomány részben a 20. századi polgári korszak, részben pedig a szocialista éra dokumentumaival gyarapodott.
Története Győr és Győr vármegye levéltára Győr vármegye együttesen kezelt iratairól legkorábban a nemesi közgyűlés 1622. évi jegyzőkönyve tesz említést, de a vármegye levéltáráról egy évszázaddal későbbről, az 1721. évi közgyűlési jegyzőkönyvben maradt fent az első ismert adat. Az iratanyag mennyisége akkor már számottevő lehetett, hiszen rendbe szedése két hetet igényelt, elhelyezéséhez pedig, külön helyiségre volt szükség. Az első tényleges levéltárnok kinevezésére viszont csak 1805-ben került sor, a posztot a főispán megbízásából Schedius Kristóf nyerte el. Az ő nevéhez fűződnek az első nagyobb rendezési és segédletkészítési munkálatok is.
Jelentős mértékben növekedett a levéltárban őrzött iratmennyiség az 1860-as évek második felében, amikor archívumi megőrzésre adták át a vármegye területén az önkényuralom és az azt követő Ferenc József-féle provizórium idején működött szervek iratait. E korszak levéltárosainak sorából kiemelkedik Ráth Károly történettudós, aki rövid munkássága idején (1861, 1867-1868) sok energiát fektetett az értékes iratok feldolgozásába és megkezdte azok publikálását is.
A trianoni béke Győr vármegyét viszonylag kis mértékben érintette – a Csilizköz mintegy tíz olyan települését, amely korábban oda tartozott, Csehszlovákiához csatolták –, a következő, 1924. január 1-jével életbe lépett igazgatási változás viszont – amikor létrejött Győr, Moson és Pozsony közigazgatásilag „egyelőre” egyesített vármegye –, a levéltár számára is jelentett szervezeti változásokat. Az iratokat viszont ezek különösebben nem érintették, ahogy a háborúk folyamán sem érte károsodás a levéltárat. 1950 és 1960 között, illetve az 1990-es és 2000-es években elég sok iratátvételre került sor, előbbi időszakban a polgári, utóbbiban pedig a szocialista korszak dokumentumai kerültek az intézmény őrizetébe. A győri központban őrzött iratok mennyisége ezáltal ma mintegy 5000 folyóméterre tehető.
A Mosonmagyaróvári Fióklevéltár Moson vármegye levéltárának első említése az 1683. évi közgyűlési jegyzőkönyvből ismert, ekkor a megye előkelőségei a török veszedelem elől a főispán lakására vitették a legfontosabb iratokat. 1707-ben a győri káptalanhoz, majd Pozsonyba került az archívum, utóbbi városból 1712-ben került vissza Magyaróvárra; külön helyiséget először a 18. század végén alakítottak ki a megyeházán a gyűjtemény számára. A levéltári anyag kezelésében és rendezésében nagy szerepe volt Schott Józsefnek, aki 1832 és 1840 között állt az archívum élén; egyik utódja neve is ismert, ő Molnár István volt és 1842-ben választották meg levéltárnoknak. A 19. század végétől már az új megyeháza adott otthont az iratoknak.
Moson vármegyét a trianoni béke alaposan megcsonkította, 1924-ben pedig önállósága is megszűnt, egyesítették Győr vármegyével és Pozsony vármegye csekély maradékával. Ezzel levéltárának illetékességi köre is megváltozott: kikerültek belőle a megyei szintű szervek egyesítés után keletkezett iratai, gyűjtőköre a járási hatóságok, illetve a Mosonmagyaróváron működő állami hivatalok iratanyagára szűkült. A levéltárak 1950-es államosítása viszont nagyot tágított a gyűjtőkörön: attól fogva minden közlevéltár feladata az illetékességi területén működő összes köziratképző maradandó értékű iratainak gyűjtése. Így 1950 óta a mosonmagyaróvári levéltár is gyűjti a volt Moson vármegye területén lévő községek, iskolák, gyárak, hivatalok és intézmények, szövetkezetek és társadalmi egyesületek iratait, illetve továbbra is itt helyezik el a helyben működő államigazgatási és jogszolgáltatási szervektől átvett anyagot. Napjainkban a fióklevéltár mintegy 2500 iratfolyóméternyi iratanyagot őriz.
Az iratanyag jellemzői A Győri Levéltár gyűjteménye Az archívum legkorábbi anyagai a 16. század végétől megmaradt nemesi közgyűlési jegyzőkönyvek és azok kapcsolódó iratai, ezekből a vármegye több mint két és fél évszázadának eseményei ismerhetők meg. Nagy értéket képvisel az itt őrzött 55 darab eredeti armális (címerrajzolatos nemesi adománylevél) is, amelyek közül a legrégebbit 1574-ben II. Miksa bocsátotta ki Warthussobyjcz Péter és testvérei részére.
Igen gazdag a gyűjteményben őrzött térképek tára: a legkülönbözőbb gyakorlati célokból készített mappák sokoldalú képet közvetítenek a korabeli tájról; közülük sokat olyan aprólékosan dolgoztak ki, hogy ma is csak a légi felvételek versenyezhetnek velük. Segítségükkel nyomon követhető, hogy alakult az egyes településeken a gazdálkodás rendje, miként változtak a művelési ágak, valamint a dűlők és más földrajzi helyek elnevezései. Számos ilyen falutérkép nemcsak a történészek, térképészek számára kínál értékes információkat, de néprajzosok és nyelvészek számára is.
Egyes iratanyagok túlmutatnak Győr vármegye határain: ilyen például a Mária Terézia rendelkezése nyomán, 1776-ban felállított Győri Tankerületi Főigazgatóság fondja, hiszen ennek hatásköre a Dunántúl szinte teljes északi felére, 7 vármegyére terjedt ki. Az azonos évben alapított Győri Királyi Jogakadémia irategyüttese is számot tarthat más vidékekről érkező kutatók érdeklődésére is: az intézmény anyakönyveiből megállapítható ugyanis, hogy az oda beiratkozott diákok az akkori Magyarország szinte minden részét képviselték (köztük volt „a haza bölcse”, Deák Ferenc is). Az ipartörténet kutatói leginkább az 1896-ban alapított Magyar Vagon- és Gépgyár dokumentumai között lelhetnek „kincsekre”.
Ritkábban kutatottak az egyes családokkal és személyekkel kapcsolatos gyűjtemények, pedig azok is rejtenek értékeket, például a Mayer család iratanyaga, amelyben Győr vármegye számos nevezetes személyének gyászjelentése maradt meg. Itt őrzik a győri iparművészet egyik legjelesebb képviselője, Schima András iratait, valamint Horváth Lajos képeslap- és metszetgyűjteményét, melynek lapjai elsősorban Győr szabad királyi káros és a környező települések nevezetes épületeit ábrázolják.
A Mosonmagyaróvári Fióklevéltár gyűjteménye A levéltár törzsanyagát az 1923-ig létezett Moson vármegye, valamint Magyaróvár mezőváros archívumai alkotják. Szórványosan a 16. század közepétől lelhetők fel benne iratok, de a korabeli háborús pusztítások miatt a városnak folyamatos irategyüttesei csak a 17. század derekától, a vármegyének pedig 1668-tól állnak rendelkezésre. A vármegye főbb iratrészei az egyes helyi szervek, tisztviselők tevékenységéről, az igazgatás működéséről tudósítanak, míg a törvényszéki, adóügyi, árvaügyi stb. iratok a lakosság életébe is betekintést engednek. Magyaróvár város 18-19. századi fennmaradt iratanyaga tematikai szempontból különösen sokszínű, mások mellett telekkönyveket, házösszeírásokat, piaci árjegyzékeket, számadásokat is bőven tartalmaz.
A községi önkormányzatoktól gyűjtött iratok zöme 20. századi keletkezésű, korábbi anyagok inkább csak néhány egykori mezővárosból (Moson, Halászi, Rajka) érhetők el. A gyűjtemény részét képezik a területi államigazgatási szervek, járásbíróságok iratai mellett a térségi iskolák (köztük az 1740-től működő magyaróvári piarista gimnázium), a helyi kórház, iparvállalatok (köztük a patinás múltú Kühne-gyár), termelőszövetkezetek, régi ipartestületek és megszűnt egyesületek, illetve egyes családok és személyek maradandó értékű iratai is. A térképtárban kutatható az egykori vármegye szinte valamennyi településének 19. század közepi utcahálózata és telekosztása, illetve a Duna, a Lajta, a Fertő és a Hanság vízrendezése is.
Nevezetesebb munkatársai, vezetői Gecsényi Lajos Kiss Mária Lengyel Alfréd Ráth Károly Zoltán Vilmos
Jegyzetek
Kategória:Magyarország levéltárai Kategória:Győr kulturális élete Kategória:Győr építményei