alt=Vodunszik egy ünnepségen. A vodunszi olyan személy, aki egy vodun szellemhez tartozik és annak teljes védelme alatt áll.|bélyegkép|Vodunszik egy ünnepségen. A vodunszi olyan személy, aki egy vodun szellemhez tartozik és annak teljes védelme alatt áll A vodún, vodu vagy más néven vodúnszínszen egy afrikai hagyományos vallás, amelyet Beninben, Togóban, Ghánában és Nigériában gyakorolnak az aja, eve és fon népek. A vallásnak nincs központi irányító szerve, és a hívők (akiket vodúnsɛntó vagy vodúniszant néven ismernek), személyes értelmezései között nagy a sokszínűség.

A vodún egy legfőbb teremtő istenség létezését tanítja, akinek a vodún nevű alacsonyabb rendű szellemek tartoznak hűséggel. Sok ilyen istenség meghatározott területekhez kapcsolódik, másokat viszont egész Nyugat-Afrikában tisztelnek; néhányat más vallásokból, például a kereszténységből és a hinduizmusból vettek át. A vodúnok fizikailag is megnyilvánulnak a szentélyekben, ahol áldozatokat mutatnak be nekik, általában állatáldozatokat. Számos, kizárólag férfiakból álló titkos társaság létezik, köztük az Oró és az Egúngún, amelyekbe az egyének beavatással kerülhetnek be. Különböző jóslási módszerekkel próbálnak információt szerezni a vodúnoktól, amelyek közül a legjelentősebb a Fá jóslás, amelyet egy beavatottakból álló társaság irányít.

A vodún szellemek tisztelete Nyugat-Afrikában már a történelmi dokumentációk korszaka előtt is létezett. A 18. században Dahomey az Ojó Birodalom vazallusa lett, ami elősegítette számos joruba vallási hagyomány nyugati irányú átterjedését a fon és eve népek körében. Ez jelentős átfedéseket és hasonlóságokat eredményezett a joruba vallással. A 16. és 19. század közötti atlanti rabszolga-kereskedelem során számos vodúnsɛntó is az Amerikába szállított afrikai rabszolgák között volt. Ott a hagyományos vallás befolyásolta az új vallások, például a haiti vudu, a louisianai vudu és a brazil kandomblé jejé kialakulását. A vodún elnyomására a 19. századi keresztényesítési projektek és a 20. század közepén Benin marxista kormánya tett kísérletet. Az 1990-es évek óta egyre nagyobb erőfeszítéseket tesznek annak érdekében, hogy a külföldi turistákat arra ösztönözzék, látogassanak el Nyugat-Afrikába, és vegyenek részt a vodún beavatási szertartásán.

Sok vodúnsɛntó a kereszténység mellett gyakorolja hagyományos vallását, például úgy, hogy Jézus Krisztusra egy vodúnként tekint. Bár elsősorban Nyugat-Afrikában van jelen, a 20. század vége óta a vallás külföldre is elterjedt, és különböző etnikumú és nemzetiségű emberek gyakorolják.

Meghatározás alt=Egy vodún-szentély Grand-Popóban (Benin, 2017).|bélyegkép|Egy vodún szentély Grand-Popóban (Benin, 2017) A vodún egy vallás. Timothy R. Landry antropológus szerint, bár a vodún megnevezés általánosan elterjedt, a vallás pontosabb neve a vodúnszínszen, ami azt jelenti: „a szellemek tisztelete”. A „vodún” megnevezést általában a nyugat-afrikai vallás és a haiti vudu megkülönböztetésére használják; a haiti vudu egy ága a louisianai voodoo. Mindkét hitrendszer a vudu vallások közé tartozik A nyugat-afrikai vallásra néha a „vodu” írásmódot is használják, a vallás híveit vodúnszɛntó-nak nevezik (franciául vodúnisant). A gyakorlókra használt másik megnevezés a vodúnszi: „egy vodún felesége”. alt=Fénykép egy benini vodun papról, 2018-ban.|bélyegkép|Fénykép egy benini vodun papról, 2018-ban A vodún déli Benin, Togo és Ghána délkeleti részeinek „uralkodó vallási rendszere”. Judy Rosenthal antropológus megjegyezte, hogy „a fon és az eve vodu vallási szertartások gyakorlatilag megegyeznek”. A vodun ugyanahhoz a vallási formához tartozik, mint a joruba vallás, valamint az afroamerikai vallások, mint a haiti vudu, a kubai szantería és a brazil kandomblé. A fon és a joruba népek közötti évszázados interakció eredményeként "a vodún és a joruba vallás időnként megkülönböztethetetlen, vagy legalábbis a határ homályos”. Néhány fon a joruba vallást „nago vodún”-nak nevezi, ahol a „nago” szó fon nyelvben a jorubák általános megnevezése. A vodún egy olyan vallás, amely „független kis kultikus egységekre” oszlik, amelyeket bizonyos szellemeknek szenteltek. A tudósok javasolták a vallás különböző alosztályokra bontását, de egyik sem tekinthető véglegesnek. A vodúnnak nincsenek dogmái, nincs egy ortodox formája és nincsenek központi szövegei. Rugalmas, különböző helyzetekben változik és alkalmazkodik, és a dogmák helyett a hatékonyságot hangsúlyozza. Nyitott a folyamatos változásra és sok kulturális háttérből merít elemeket, többek között a nyugati területek mellett Afrika más részeiből, de Európából, Ázsiából és Amerikából is. A nyugat-afrikai vallások általában máshonnan származó elemeket is beépítenek magukba, függetlenül azok eredetétől; Nyugat-Afrikában sokan egyszerre támaszkodnak az afrikai hagyományos vallásokra, a kereszténységre és az iszlámra az élet kérdéseinek kezelésében.

Nyugat-Afrikában a vodúnszɛntók néha elhagyják vallásukat olyan keresztény formákért, mint az evangélikus protestantizmus, bár vannak olyan keresztények is, akik áttérnek a vodúnra. Gyakori megközelítés, hogy az emberek gyakorolják a kereszténységet, miközben vodún szertartásokon is részt vesznek, bár vannak olyan vodún hívők is, akik elutasítják a kereszténységet, mert összeegyeztethetetlennek tartják saját vallásuk hagyományaival.

A hit alapjai A vodún középpontjában a hatékonyság áll, nem pedig a kereszténységhez hasonló hit. alt=Egy vodun oltár Abomey-ban (Benin, 2008).|bélyegkép|Egy vodun oltár Abomey-ban (Benin, 2008)

Teológia A vodún egyetlen teremtő istenség létezését tanítja. Ezen entitás alatt számtalan szellem tevékenykedik, akik a természet és a társadalom különböző aspektusait irányítják. Néhányuk bizonyos városokhoz, mások pedig meghatározott családokhoz kötődnek. A vodún szó a niger-kongói nyelvcsaládhoz tartozó gbé nyelvekből származik, fordítása „szellem”, „Isten”, „isteni lény” vagy „jelenlét”. A fon nyelvet beszélő joruba közösségek körében a fon nyelvű vodún megnevezést a joruba nyelvű òrìs̩à szó szinonimáinak tekintik. Néhány benini elismeri, hogy bizonyos joruba orisák hatalmasabbak, mint bizonyos vodúnok.

Suzanne Preston Blier művészettörténész ezeket a lényeket „a világot és az abban élő emberek életét irányító titokzatos erőknek vagy hatalmaknak” nevezte. A vallás folyamatosan nyitott új istenségek befogadására, a már meglévő istenek változhatnak és új tulajdonságokat vehetnek fel. Néhány vodún hívő például Jézus Krisztust a keresztények vodúnjának tekinti. A 20. század közepe óta sok vodún hívő hindu istenek vagy szikh guruk tanításait és ábrázolását is átvette, és azokat bizonyos vodúnok ábrázolásaként értelmezte, egyfajta kromolitográfiaként.

Általános meggyőződés, hogy a vodún szellem eredeti lakhelye a tenger, és a „India” szó sok hívő körében a „tenger” szinonimájaként használatos. A szellemekről úgy gondolják, hogy Kútmómɛ-ben („a halottak földjén”) laknak, egy láthatatlan világban, amely párhuzamos az emberek világával. A vodún szellemeknek megvannak a saját egyéni kedvenc dolgai és azok, amiket nem szeretnek; mindegyiknek megvannak a saját dalai, táncai és imái is. Ezek a szellemek a természetes világban nyilvánulnak meg. Amikor a királyok új istenségek tiszteletét vezették be a fonok körében, gyakran hitték, hogy ezek megnövelik a király hatalmát.

Minden vodún kultuszának megvannak a maga sajátos hiedelmei és gyakorlata. Lehetnek saját tagsági korlátozásai is, egyes csoportok csak családtagokat hajlandók beavatni. Az emberek több vodúnt is tisztelhetnek, és néha keresztény templomokban is részt vesznek istentiszteleteken.

A legfontosabb vodúnok alt=Lɛgbà szentélye Grand-Popóban.|bélyegkép|Lɛgbà szentélye Grand-Popóban Az emberiség és a szellemvilág közötti kommunikációt a kereszteződések vodúnja nyitja meg, akit a fon nyelven Lɛgbà-nak, eve és mina nyelven Elegbának neveznek. Ez a figura valószínűleg a joruba vallásból származik, ahol a neve Esu-Elegba. Gyakran ő az első szellem, akit új vállalkozás előtt megkérdeznek. Ábrázolásain feltűnő a nagy hímtagja.alt=A pitonok temploma Ouidah-ban, Dangbé kultuszának központja.|bélyegkép|A pitonok temploma Ouidah-ban, Dangbé kultuszának központjaA teremtő istenség Nana Buluku. Ennek a lénynek az egyik gyermeke Mavu-Lisza, egy androgün, kettős istenség, akit Mavu, Sze, Szegbo-Lisza vagy Lissza néven is ismernek. Lisza az adott vodún férfi oldala, aki a napot és a nappalt irányítja, míg Mavu a női oldala, aki a holdat és az éjszakát irányítja. Mivel Liszát a fehér szín képviseli, az albínókat gyakran tekintik az ő megtestesülésének.

Az egyik hagyomány szerint Mavu hét gyermeket szült:

Szakpata: a föld vodunja, Xêvioso vagy Xêbioso - a mennydörgés vodunja, akit az isteni igazságossággal is társítanak, Agbe: a tenger vodunja, Gû: a vas és a háború vodunja, Agê: a mezőgazdaság és az erdők vodunja, Jo: a levegő vodunja, Lêgba: a kiszámíthatatlanság vodunja.

Más történetekben Mavu-Liszát egyetlen hermafrodita lényként ábrázolják, aki képes megtermékenyíteni önmagát, és két arca van, nem pedig ikrei. A vallás más ágazataiban a Teremtő istennek és a szellemeknek (például a vudu) különböző nevük van: Szakpo-Disza (Mavu), Aholu (Szakpata) és Anidoho (Da), Gorovodu.

A Dàn szellemek mind kígyók; Dàn egy kígyó vodún, akit a gazdagsággal és a hűvös szellővel társítanak.

Szakpatá a föld és a himlő vodúnja, de az idők folyamán új betegségekkel, például a HIV/AIDS-szel is összekapcsolódott. Xɛbyosò vagy Hɛvioso - a mennydörgés és a villámlás szelleme; egy tűzokádó kos a jelképe, különösen népszerű Benin déli részén. Gŭ (fon nyelven) vagy Egu (mine és eve nyelven) - A fém, a kovácsmesterség, a technológia és a háború vodúnja; az utóbbi évtizedekben olyan fém járművekkel hozták összefüggésbe, mint az autók, a vonatok és a repülőgépek. Az ewe és a mina népek körében Egu néven ismerik. Gbădu: Fá felesége. Tohosu: a fon nép, a királyság, a tavak, patakok és emberi deformitások vodúnja. alt=Mami Wata legelterjedtebb ábrázolása. Maladamatjaute (Nala Damajanti) előadóművész ihlette. A posztert az 1880-as években a hamburgi Adolph Friedlander Company nyomdája nyomtatta.|bélyegkép|Mami Wata legelterjedtebb ábrázolása. Maladamatjaute (Nala Damajanti) előadóművész ihlette. A posztert az 1880-as években a hamburgi Adolph Friedlander Company nyomdája nyomtatta Mami Wata vagy Mamijata egy csábító nő, akit a vízzel és a gazdagsággal társítanak. Benin és Togo partvidékének egyes részein nem egyetlen szellemnek, hanem egy nagyobb szellemekből álló panteonnak tekintik. Leggyakoribb ábrázolása egy, a 19. század végén készített kromolitográfián látható kígyóbűvölő. Férjét néha Ako Adónak hívják, és papagájokkal társítják. Mami Wata-hoz kapcsolódik Mami Dan is, akit Ekpon-nak (a szó mina nyelven „párducot” jelent) is neveznek, és akinek feladata, hogy utat törjön Mami Wata előtt.

Az elmúlt évszázadokban bizonyos vodúnok terjedtek el az északi közösségekben. Egy példa erre Tron, a kóladió vodúnja. Őt ghánai és togói evék vezették be a vodún panteonba, és gyakran állítják, hogy egy Akracsi nevű városból származik Észak-Ghánában, amely valószínűleg Ketekracsi. Egy másik Attingali, aki Észak-Ghánából származik, de akinek tiszteletét 1947-ben Parakovban, Beninben jelentették. Kultusza ma Abomey-Calavi környékére koncentrálódik.

A vodún világnézet részét képezi az azizǎ is, egyfajta erdei szellem.

A vodúnhoz intézett imák általában anyagi javak iránti kérésekkel járnak. A hívek a családjuk egészségére és emlékére összpontosítva igyekeznek jólétet elérni. Lehetnek korlátozások arra vonatkozóan, hogy ki tisztelheti az istenséget; a gyakorlók úgy vélik, hogy a nőket távol kell tartani Gbădu jelenlététől, mert ha a közelébe kerülnek, meddővé válhatnak vagy meghalhatnak. Az egyes istenségek iránti odaadás különböző módon nyilvánulhat meg; például a himlő szelleme, Szakpatá hívei sebeket ejtenek testükön, hogy azok himlőhegekre hasonlítsanak.

Az ősi vodúnok