Konrad Bercovici román-amerikai író.BERCOVICI, Konrad, in Who's Who in America (1926 edition); p. 264
Élete és pályafutása Romániában született, egy vallásukat nem követő zsidó családban, és főként Galațiban nőtt fel. Családja többnyelvű volt, gyermekeiket görögül, románul, franciául és németül tanították, és szabadon keveredtek görögökkel, románokkal, oroszokkal, törökökkel, zsidókkal és romákkal, akik Dobrudzsába és a Duna-delta régióba vándoroltak. Önéletrajza szerint Bercovici különösen szoros kapcsolatot alakított ki a helyi romákkal roma dajkája, annak családja és azon romák révén, akikkel apja lovakat cserélt. A család Romániában maradt, amíg apja bele nem halt a galați antiszemita zavargások során elszenvedett sérüléseibe, amikor Konrad 11 éves volt.
Apja halála után a család nagy része Párizsba emigrált. Konrad ott dolgozott az 1900-as világkiállítás előkészületei során, és tanulmányait befolyásolták a Dreyfus-ügy körüli nyilvános viták és vádaskodások. Bercovici a Népi Egyetemre (Université Populaire) járt, ahol orgonistának tanult. Párizsban ismerkedett meg feleségével, Naomi LeBrescu szobrászművésszel.Paul Avrich, The Modern School Movement: Anarchism and Education in the United States, AK Press, 2005, p. 84 Együtt emigráltak Észak-Amerikába. Egy idő után Montréalban, Kanadában, a család a New York-i Manhattan Lower East Side-on telepedett le. Hogy megéljen, Bercovici kizsákmányoló üzemekbenA sweatshop vagy 'sweat factory (verejtéküzem) olyan munkahely, ahol nagyon rossz és/vagy illegális munkakörülmények vannak. dolgozott, zongoraleckéket adott, és orgonált a Nickelodeonoknak. Írói pályafutását egy montreali jiddis újság újságírójaként kezdte, de akkor keltett feltűnést, amikor első angol nyelvű könyve, a Crimes of Charity (Jótékony bűncselekmények) – John Reed bevezetőjével – leleplezte a New York-i magánjótékonysági szervezetek ellentmondásos gyakorlatait.
Bercovici újságíróként is folytatta pályafutása során a cikkek írását, de leginkább a cigány témákat feldolgozó szépirodalmi műveiről vált ismertté. Az olyan történetek, mint a "Ghitza" és a "The Bear Tamer's Daughter" („A medveszelídítő lánya”), az 1920-as években írókortársai közé emelték Bercovicit, és gyakran szerepelt a World's Best Short Fiction gyűjteményeiben. Miután írói karrierje beindult, Bercovici gyakran látogatta a Hotel Algonquint. Ekkoriban feleségével, Naomival szoros barátságba kerültek Paul Robesonnal és feleségével, Essie-vel.
Írói sikereinek köszönhetően Bercovici utazhatott, és nagy sikerű tanulmányokat készíthetett az Egyesült Államokban letelepedő etnikai bevándorlókról. Around the world in New York (New Yorkban a világ körül) című művében egy fejezetet szentel „Spanyolország” címmel a város spanyol szegletének, az úgynevezett Kis-Spanyolországnak. Bercovici leggyakrabban Európába utazott, ahol az elveszett nemzedék íróival, F. Scott Fitzgeralddal és Ernest Hemingway-jel barátkozott.
Később életrajzokat, útleírásokat és szépirodalmi műveket írt.Paul Avrich, Anarchist Voices: An Oral History of Anarchism in America, AK Press, 2006, p. 107 Cikkeket is írt a Harper's-nek.
Bercovici történetei felkeltették az érdeklődést Hollywoodban, ahol évekig forgatókönyvíróként dolgozott. Ott barátságot kötött Charlie Chaplinnel, Mary Pickforddal és Douglas Fairbanksszel.
Theodore Dreiser, a naturalista amerikai író könyvtárában megtalálhatóak voltak műveinek másolatai.Roark Mulligan, 'Theodore Dreiser's Private Library' Testvére, Joseph révén Leonardo BercoviciLeonardo Bercovici (1908. január 4. – 1995. november 22.) amerikai forgatókönyvíró, filmrendező és producer. nagybátyja, Eric BercoviciEric Bercovici (1933. február 27. – 2014. február 9.) amerikai televíziós és filmproducer és forgatókönyvíró. dédnagybátyja és Luca BercoviciLuca Bercovici (1957. február 22. –) amerikai filmrendező, író, producer és színész. üknagybátyja volt.
Bercovici egy kiadatlan emlékiratot írt az Algonquin Kerekasztal társasági klubról,Az Algonquin Round Table New York-i írókból, kritikusokból, színészekből és szellemes emberekből álló csoport volt. A kezdetben egy tréfa részeként összegyűlt „ördögi kör” tagjai, ahogy magukat nevezték, 1919-től nagyjából 1929-ig minden nap ebédeltek az Algonquin szállodában. amelyet unokája, Mirana Comstock szerkesztett, és 2024-ben jelent meg.
Művei
Bercovici kontra Chaplin
Charlie Chaplin filmje, A diktátor (1940) 1947-ben plágiumper (Bercovici kontra Chaplin) tárgya volt Chaplin ellen. Az ügyet rendezéssel zárták, Chaplin dollárt, valamint plusz 5000 dollárt fizetett Konrad Bercovicinek. Cserébe Bercovici elismerte, hogy Chaplin a film egyedüli szerzője, és kizárólagos jogokat kapott a forgatókönyvre, valamint Bercovicitől két másik forgatókönyvre is.Newsweek, May 12, 1947. Önéletrajzában Chaplin ragaszkodott ahhoz, hogy a film forgatókönyvének egyedüli írója volt. Egyezséget kötött azonban, mivel „akkoriban népszerűtlen volt az Államokban, és olyan nagy bírósági nyomás nehezedett rá, hogy [ő] rettegett, nem tudván, mire számíthat”.Chaplin, My Autobiography, 1964
Bercovicit plágiumperében Louis Nizer ügyvéd képviselte. Nizer a My Life in Court című könyvében részletesen tárgyalja a Bercovici kontra Chaplin ügyet: „Az állítás szerint Chaplin megkereste Bercovicit, hogy az egyik cigánytörténetét filmben forgassa meg, és e baráti tárgyalások során Bercovici vázlatot adott neki a "Nagy Diktátor" című vázlatát egy Hitlerre hasonlító borbélyról, akit összekevernek vele. Chaplin tagadta, hogy valaha is tárgyalt volna a cigánytörténetről, és az állítás többi részét is tagadta... Egy nap, folyamatos kérdezősködésem hatására, Bercovicinek hirtelen bevillant egy emléke. Eszébe jutott, hogy egy hollywoodi színházban találkozott Chaplinnel, és hogy Chaplin rámutatott egy orosz baritonra a közönség soraiban, akiről úgy gondolta, hogy a cigánytörténet főszerepét játszhatja. Bercovici úgy vélte, hogy aznap este beszéltek az énekessel, és hogy esetleg tanúja lehet az eseményeknek.” Nizer felkutatta Kushnevitz-et, a szóban forgó orosz baritont: „Ő [Kushnevitz] élénken emlékezett az esetre, mert ahogy ő fogalmazott, ez élete egyik nagy pillanata volt – a lehetőség, hogy egy Chaplin-filmben szerepeljen. Chaplin a színház folyosóján hívta, és megadta neki a privát telefonszámát. Előhúzott egy kis fekete könyvet a hátsó zsebéből, és a szám még mindig benne volt. Tökéletes tanúnak bizonyult, tekintve Chaplin tagadását, miszerint bármilyen érdeklődést mutatna Bercovici cigánytörténete iránt.”Louis Nizer, My Life in Court (Rum and Coca Cola: 1944) pp. 9-10.
Jegyzetek
Fordítás
További információk
Konrad Bercovici
Kategória:1882-ben született személyek Kategória:1961-ben elhunyt személyek Kategória:Amerikai költők, írók Kategória:Amerikai újságírók Kategória:Galaciak Kategória:Román emigránsok az Amerikai Egyesült Államokban